A szaunakultúra elsősorban tisztálkodás céljából alakult ki, idővel azonban az egészséges életmód fontos részévé vált. Eredetét, használatát, immunerősítő és egészségmegőrző hatásait, továbbá a gőzfürdő és a hidegterápia előnyeit gyűjtöttük össze.
Évezredes hagyomány
A szaunát az északi népek feltehetően több ezer éve ismerik, bár az első írásos emlékek csak ezer évvel ezelőttről származnak. A helyiség eredeti funkciója a tisztálkodás volt, de szüléshez és gyógyításhoz is használták. Az idősebb finn emberek még ma is elmondhatják magukról, hogy szaunában születtek.
A vándorló, északi nomádoknak már voltak primitív szaunáik. A földbe gödröt ástak, ebbe tüzet raktak, felülről befedték, hogy fürdésre alkalmas, meleg helyet készítsenek. A fürdőzőknek azonban várniuk kellett a tűz kialvásáig, mielőtt használni kezdték a szaunát.
A finn szauna szó igen ősi, amelynek nincs ismert etimológiai előzménye, feltehetőleg mindig is az előbb leírt gödörfürdő megnevezésére szolgált. Ez a forró szoba később füstszaunává fejlődött, amely az északi szaunák leghagyományosabb formája.
Az 1600-as évekből származó leírások szerint a skandináv országokban járó idegent „bevezették a 90–100 °C-ra felfűtött helyiségbe, és a legnagyobb tisztelet és megbecsülés jeléül megengedték, hogy pucérra vetkőzzön, sőt azt is megígérték neki, hogy hamarosan nyírfavesszővel jól megcsapkodják. A nagy kegyben részesülő ilyenkor rendszerint menekülésre fogta, valami olyasmit mormogva a foga között, hogy nem szeretné átélni ezt a különös pokolbéli vendéglátást.”
A szauna régen többfunkciós helyiségként működött. A tisztálkodás mellett húst szárítottak benne, és más hasonló mezőgazdasági tevékenységeket is ott végeztek. Gyógyítás helyszínéül is szolgált: nemcsak természetgyógyászati eszközként használták, hanem az orvos és a kuruzsló is ott gyógyított. Utóbbi esetében a szauna sötétsége hozzájárult a misztikus hangulathoz. A szauna rituális helyszínnek bizonyult Szent Iván éjjelén, amikor finn szokás szerint az eladósorban lévő lányokat különleges szaunázással tették még kelendőbbé, miközben a nyárfa és más növények illatában egy öreg anyó varázsigéket mondogatott.
Kapcsolódó bejegyzések
Mi fán terem az erdőterápia?
Shinrin-Yoku, azaz erdőterápia, ami a természetben való megmerítkezés, amely a tudomány és a spiritualitás egységében fejti ki jótékony hatását a testre és az elmére.
A 20. század elejéig a füstszauna volt az egyetlen szaunafajta. Ennek hátránya az volt, hogy a befűtéshez sok idő kellett, tisztán tartása pedig nehéz és tűzveszélyes is. A század folyamán történt iparosodással együtt megjelentek a városokban a közszaunák, amelyeknek már kéményük is volt. Elterjedésük után a „mökkik”, vagyis a tóparti, hétvégi nyaralók mellé is ilyen házikókat építettek.
Szélesebb körben való elterjedésében az áttörést az 1936-os berlini olimpia hozta. A finn sportolók ugyanis a szaunát tekintették sikereik kulcsának, ezért szálláshelyük mellett építettek egyet. A sportorvosok érdeklődve kezdték kutatni, hogy milyen összefüggés lehet a gőz és a teljesítmény között. Hamarosan kiderült, hogy a rendszeres izzadás méregtelenít, a forró levegő kiválóan edzi az ereket, így selymes bőrt eredményez, és lassítja az öregedési folyamatokat. Helyreállítja a vízháztartást, megnyugtatja a testet és a lelket, télen felmelegít, nyáron pedig szabályozza a verejtékezést.
Szaunázási etikett
Egy nyugodt, alapos szaunázás általában 3-4 ismétlésből áll, és nagyjából 1,5 órát vesz igénybe. Legelőször ajánlatos lezuhanyoznunk, hogy eltávolítsuk a bőrünkről a szennyeződést. A törölközésre is oda kell figyelni, mert a test felszínén lévő víz megakadályozza az újabb izzadást és a párolgást.
Az ajánlott hőmérséklet 70–90 °C-ra tehető, de akár a 130 °C-os meleget is elérheti. A nagyobb és jobb minőségű szaunákban a padokat több szinten helyezik el. Lent alacsonyabb a hőmérséklet, míg fent a legmelegebb. A kövekre locsolt vízből fejlődő forró gőz, a „löyly” hatására sokkal melegebbnek érezzük a levegőt, miközben hőmérséklete változatlan. Tehát így növelhetjük a hőérzetet, és igazából ezáltal kezdünk el izzadni. A szaunázást még kellemesebbé tehetik a dézsa vizébe kevert illatos olajok, mint amilyen a fenyő-, az eukaliptusz- vagy a mentaolaj.
Amikor már túl melegnek érezzük a levegőt, érdemes kimenni, és lehűteni magunkat. Ez a megfelelő hőmérséklet és gőzöltetés mellett általában 10–15 perc után bekövetkezik. A lehűtés történhet sétával a szabad levegőn, hideg vízzel történő zuhanyzással, hideg medencébe, extrémebb esetben – télen és elsősorban vidéken – jégkútba merüléssel, északon pedig lékben fürdéssel is. Ha merülésre nincs lehetőségünk, vagy nem szeretnénk megtenni, akkor elég csupán kiállni a hideg levegőre.
Kapcsolódó bejegyzések
Hideg tengervíz fűtheti a finn otthonokat
Helsinkiben a Balti-tenger mélyéről származó jeges vizet használnák az otthonok fűtéséhez, a hőszivattyús rendszer képes lenne ellátni a város 40%-át.
Téves az a feltételezés, hogy a forró szauna után rögtön jéghideg merülőfürdőt kell venni! Ez a hirtelen összehúzódó erek miatt megterhelő a szervezet számára, szélsőséges esetben infarktushoz is vezethet. A lehűlést a lábfejek meleg vizes áztatása követi, amivel helyreállítjuk a vérkeringést. A szaunába szárazra törölközve kell visszatérni, hogy a bőrön maradt párolgó, hűtő hatású víz ne hátráltassa az újabb izzadást.
Szaunázás közben igyunk minél több folyadékot a víz pótlására. Az alkoholos italok fogyasztása kerülendő, bár hozzá kell tenni, hogy a finnek rendszeresen söröznek szaunázás közben.
Egészségmegőrzés szaunázással
A szaunázás a vérkeringés fizikai igénybevétele révén edzi a szívet, ugyanakkor vérkeringési zavarokkal és szívpanaszokkal küzdőknek vigyázniuk kell, hiszen az ő szervezetük számára túl nagy lehet az igénybevétel. Az izzadás során a szervezetből természetes úton távoznak méreganyagok, a szaunázás ezt a természetes folyamatot fokozza. Ezáltal hangulatjavító és stresszoldó hatása is van. Továbbá jó hatással van a bőrre, és az álmatlanságban szenvedőknek is előnyös. Az izomláz enyhítésében kellemes gyógymód, sőt a sportolóknak a bemelegítésben is segíthet.
Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer – vallják a szaunázásról fent, északon.
Finnországban ma is sokan receptre, orvosi előírásra szaunáznak. Azt tartják, hogy a hirtelen megnövő pára- és iontartalom serkentőleg hat az agyműködésre. Ha egy finn szívbeteg orvoshoz megy, nem tiltják el a szaunázástól, azt azonban hozzáteszik, hogy módjával használja a forróságot. A hirtelen hőmérséklet-változás – a hideg, meleg folytonos váltakozása – nem ajánlott a magas vérnyomásban szenvedőknek. Még a finneknek sem…
Gőzfürdő
A gőzfürdő és a szauna – funkcióját tekintve – hasonlít egymásra. A szaunában, amit száraz gőznek is neveznek, jóval magasabb a szokásos hőmérséklet (körülbelül 80–90 °C), a relatív páratartalom pedig sokkal alacsonyabb, mint a gőzfürdőben (azaz körülbelül 30%-os). A gőzfürdőt 35–40 °C hőmérsékletű, magas vízgőztartalmú gőzkamrákban végzik. Hatására a bőr pórusai kitágulnak, tisztulnak, fokozódik a faggyúmirigyek elválasztása, élénkebbé válik a vérkeringés, az izmok ellazulnak, és a légutak nyálkahártyájának hurutja is oldódik. Gőzfürdőzésre kevés helyen, leginkább a gyógyfürdőkben van lehetőség, bár ma már léteznek többfunkciós szaunakabinok is, amelyek száraz és nedves gőz előállítására egyaránt alkalmasak.
A gőzfürdőben rövid idő alatt erős izzadás lép fel, és a magas páratartalom miatt az izzadság nem tud elpárologni, ezért hőtorlódás következik be. Ez nagy megterhelés a szív és a vérkeringés számára, ezért még a teljesen egészségesek is csak 10–15 percig tartózkodhatnak bent, a betegek pedig csak orvosi utasítás alapján vehetik igénybe. A gőzfürdőben felhevült testet langyos, majd hűs fürdőben fokozatosan kell lehűteni. Ezután legalább 30 perc pihenésre van szükség.
Hidegterápia
A hidegkamrában a szervezetre ható hidegsokk következtében csillapodnak a fájdalmak, és beindulnak az immunrendszer öngyógyító, gyulladáscsökkentő folyamatai. Elsősorban reuma, továbbá ízületi betegségek, krónikus ekcéma, pikkelysömör és sportsérülések esetén hatásos.
A teljestest-hidegterápiát a hőingereknek az idegrendszerre az ingerlési állapotban kifejtett idegi-reflexes összefüggései alapján fejlesztették ki. Hatásainak alapja a csaknem egész testre kifejtett behatás, amely hirtelen történik, és maximum 3-4 percig tart. A terápia során a kamra kezelőrészlegében a levegő általában –100 és –110 °C közötti hőmérsékletű, a bőrfelszín hőmérséklete pedig megközelítőleg +5 °C-ra csökken. A szervezetre ható hidegsokk következtében csillapodnak a fájdalmak, és beindulnak az immunrendszer öngyógyító, gyulladáscsökkentő folyamatai. Ez hozzájárul a gyorsabb izomregenerációhoz, valamint nyugtatja az idegrendszert is.
A hideg vizes fürdőzés pozitív hatásai
A hidegterápia alkalmazható magas vércukorszint ellen, a hideg hatására ugyanis gyorsan csökken a vércukorszint. A hideg víz hatással van a nyirokrendszerre is, ami befolyásolja az immunrendszert, így elősegíti, hogy a sejtek egészségesek és fittek maradjanak. A hidegterápia serkenti a véráramlást is. Amikor a test hideg vízbe merül, a vérkeringés felgyorsul, hogy több energiát szállítson a szervekhez. Ezután a szív arra kényszerül, hogy hatékonyabban pumpáljon. A testünk több energiát igényel, mivel több hőt kell előállítania, ezért több kalóriát éget. Ennek a folyamatnak a rendszeres gyakorlása támogatja a vérkeringés egészségét.
A hideg víz csökkenti a károsodott szövetek hőmérsékletét, és összehúzza az ereket. Ez segít csökkenteni a duzzanatot és a gyulladást. Az idegvégződéseket is zsibbasztja, hogy azonnal enyhítse a fájdalmat. A hidegben való rendszeres fürdésről kimutatták, hogy fokozza az anyagcserét, és körülbelül 16%-kal növeli a teljes test metabolizmusát. A testfelületünk szándékos lehűtése olyan reakciókat vált ki a szervezetünkben, amelyek fenntartják a belső hőmérsékletet. Néhány ilyen reakció felgyorsítja az anyagcserét, ami hőtermelést okoz, ez pedig súlycsökkenést eredményez.
A hidegterápiának jótékony hatása van az erekre, a bőrre, valamint energikusabbá tesz. Erősítheti az immunrendszert, testileg-lelkileg frissítő hatású, sportolóknál és balettművészeknél segítheti a terhelés utáni regenerációt, csökkentheti a sérülésveszélyt, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő is.
A szaunakultúra jótékony hatásai évezredek óta segítik az emberek testi-lelki egészségét. Ahogy a finnek nemzeti eposzában, a Kalevalában is olvasható: ,,Jőj le jó Uram, e gőzbe, szállj le a forró fürdőbe, adj épséget, egészséget, testi-lelki békességet.”
