A téli táplálékhiány átvészelésére számos állatfaj – nem csak emlősök – használja a téli álmot. Ilyenkor testhőmérsékletük lecsökken, életfolyamataik pedig lelassulnak. Nem ez az egyetlen megküzdési stratégia, vannak fajok, melyek ilyenkor inkább melegebb vidékekre vándorolnak és vannak olyanok is, akik a megcsappanó számú konkurenciát kihasználva aktívan próbálják átvészeli a téli időszakot.
A téli álom, vagy szakkifejezéssel adaptív hipotermia számos változatban létezik, a két legjellemzőbb azonban a torpor és a hibernáció. Előbbi nagyban hasonlít az utóbbira, ám időben korlátozottabban, például az éjszakák során bekövetkező állapot. A hibernáció azonban hetekig, hónapokig tarthat.
Az igazi téli álmot alvó állatok, tehát melyek hibernálják magukat, akár 4 Celsius fokig is lecsökkenthetik a testhőmérsékletüket. Ennek során anyagcseréjük hihetetlen mértékben lelassul. Ilyen például a nálunk is honos mogyorós pele vagy épp az ürge.
A medve viszont a közhiedelemmel ellentétben nem alszik valódi téli álmot. A testük nem hűl le drasztikusan, mint a fenti rágcsálóké vagy épp a sündisznóké. Lelassul viszont a szívverésük és a lélegzetvételük, de közben a testi tevékenységük zavartalanul működik tovább. Az egyetlen meghatározó életfunkciójuk mely szünetel, az étkezés. Érdekesség, hogy az nőstények ilyenkor szülik meg utódaikat, akiket szoptatnak is. Mindeközben az állatok testsúlyuknak akár a 25%-át is elveszíthetik. Szintén érdekes, hogy azokon a területeken, ahol melegebbek a telek, illetve folyamatos az élelem-utánpótlás (például állatkertekben), a téli álom teljesen el is marad.
A hidegvérű állatok, mint például a hüllők vagy a kétéltűek és a rovarok szintén álomra hajtják fejüket a téli időszakban. Rájuk a teljes hibernáció a jellemző: keresnek egy megfelelő hőmérsékletű rejtekhelyet, ahol megmerevedve várhatják a tavaszt. Ez a magyarázata annak is, hogy miért lepik el az épületek réseit az téli időszakra a poloskák.