„Örömmel vállalom az interjút, kivéve, ha addig megszületik a babám, de szerintem megvárja…”- olvasom a csetablakon felnyíló üzenetet Mohácsi Nusitól, aki a második gyermeküket várja a szíve alatt. 

Így indult a beszélgetésem, a Shamo Bags márka alapítójával egy igazi zero waste nagykövettel, aki szívvel, lélekkel ösztönöz bennünket arra, hogy minél környezettudatosabban éljük az életünket. 

Nusi, köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet, mesélj kérlek, hogyan indult nálad a környezetvédelem fontossága? 

Még a gyerekkoromban kezdődött minden, vidéken a nagyszüleimnél sok fontos benyomás élmény ért, és a családommal is rengeteget kirándultunk. Aztán tíz évvel ezelőtt a férjemmel Ázsiában kalandoztunk Kelet-Timortól Indiáig és elképesztő helyekre jutottunk el, sok-sok izgalmas emberrel, hagyománnyal találkoztunk. Mindig imádtam a kezemmel alkotni, tervezni, szőni, fonni, tervezni, így nem volt bennem kérdés, hogy később kézműves tevékenységet szeretnék folytatni. A keleti kultúrában látottak mélyen meghatározzák a jelenlegi életemet. Az ott még sokkal élőbb, láthatóbb kézművesség, hagyományok elindítottak afelé, hogy ezeket és a saját gyökereimet is jobban megismerjem. 

Mi volt a következő fordulópont?

Az anyaságom. Gyermekkorom óta azt láttam a családomtól, hogy mennyire fontos a környezetünk védelme. Korábban inkább ösztönösen, de a környezettudatos életmódra való törekvés mindig is fontos része volt a hétköznapjaimnak, majd rá kellett jönnöm, hogy mennyire csak a felszínt kapargatom. Aztán jött a zero waste, mint szerelem, a kislányunkat is ebben a szellemben neveljük. Azóta megtanultam, hogy a hulladékmentességnél jóval többről van szó, rengeteg mindent tehetünk, viszont ez is egy fontos része a folyamatnak.

Így született a SHAMO BAGS? 

Igen, legelőször az utazás és a különleges textilművesség megismerése, megismertetése inspirált. A Shamo miatt megtanultam varrni, hiszen a márka egyik meghatározója a manufakturális jelleg. Kezdetekben pár kisebb együttműködéstől eltekintve minden darab a saját munkám volt, az anyagokat az utazások alatt gyűjtöttük, én varrtam és fotóztam mindent. Így teljes a kör, és úgy gondolom, ez a gondoskodás és a befektetett energia érződik az elkészült tárgyakon. A legtöbb megrendelt darab egyedi és egyetlen volt, hiszen személyes kérés alapján készültek. Az egyik kedvenc eljárásom, a fapecsétekkel való textilnyomás eredménye is garantáltan megismételhetetlen, hiszen nincs két ugyanolyan nyomat. 
Kislányom megszületése előtt viszont döntenem kellett, hogy átadom másnak a varrás feladatát. Nem volt könnyű ezt elengedni, de csak így tudtunk tovább működni. Azóta a hangsúly a táskákról a hulladékmentességre helyeződött át, két kollekcióm jelent meg, az egyik épp a hetekben debütált ’Ederlezi’ néven. Mindkettő célja, hogy támogassa a zöldebb háztartás és jövő kialakítását, mindezt főként természetes alapanyagokból készült, tartós, örömet nyújtó tárgyakkal segítve.

Egyszer olvastam tőled, hogy Henry David Thoreau idéztél, mégpedig: „Egy ember annál gazdagabb, minél több dolgot tud nélkülözni.” – kifejtenéd, miért áll közel ez a gondolatsor a szívedhez? 

Korábban nagyon szerettem mindenfélét gyűjtögetni (főleg kézművességhez kapcsolódóan: textilek, fonalak, gyöngyök), de aztán rá kellett jönnöm, hogy ha nem használom el őket, csak agyonnyomnak. Az utóbbi években az életmódváltás azt hiszem, meghozta gyümölcsét: már sokkal tisztábban látom, hogy mi az, amire tényleg szükségem van, és igyekszem minden téren redukálni a tárgyaimat, ruháimat. Például tavaly vettem egy papucsot, és idén nyáron ez volt A papucs. Annyira jó, hogy nem kell reggel gondolkoznom, mibe bújjak bele. Ezzel a fogyasztói társadalom spiráljából is kikerül kicsit az ember, felszabadul a béklyók alól, helyette pedig sokkal több idő és tér marad a léleknek.

Mekkora kihívást jelent számodra, hogy valóban fenntarthatóak legyenek a termékek?

Sajnos nem mindig könnyű az alapanyag beszerzés, ez talán az egyik legnagyobb nehézség. Vannak olyan termékeim, amihez régebbi anyagokat használunk újra, ezt a vonalat szeretném majd újra felerősíteni, viszont ezek feldolgozásához sokkal több energiára, időre van szükség. Persze az volna a legeslegfenntarthatóbb, ha nem is hoznék létre új tárgyakat, ezzel kapcsolatban voltak is dilemmáim. Éppen ezért igyekszem kis szériában tenni ezt, úgy, hogy közben értéket is közvetítek általuk, illetve pár éve elindultak az előadásaim, workshopjaim is.

Kérlek mesélj nekem egy picit a workshopokról!

Az utóbbi években sok workshopot és előadást tartottam zöld életmód témában. Idén a vírus miatt ezek szünetelnek, de amint rendeződik a helyzet, mindenképp folytatni szeretném. Jó dolog új embereket megismerni, inspirálni, élőben kapcsolódni és egymástól tanulni. Mindig igyekszem ennek az életmódnak az örömteliségét, az általa megélt felszabadulást hangsúlyozni, és ezen keresztül átadni a tapasztalataimat. Tartottam kézműves eseményeket, a már említett fapecsétekkel mintáztunk bevásárló zsákokat, illetve a zöld fürdőszoba és háztartás foglalkozások is nagyon népszerűek voltak. Az utóbbi egy évben lehetőségem volt egy nagyon izgalmas humánökológia tanfolyamot elvégezni. Az ott tanultak egészen biztosan beépülnek majd a megújuló workshopjaim anyagába.  

Mit tudnál tanácsolni, aki most kezd bele a környezettudatosságba?

Sokan nagyon hirtelen szeretnének mindent egyszerre megváltoztatni, hiszen ilyen pörgős világban élünk, aztán elkeserednek, ha valami nem megy. A mély, gyökeres változásokhoz idő és türelem kell. Sok kísérletezés övezi, és a felismerés, hogy ez tulajdonképpen egy önismereti út is egyben. Ki vagyok én, és mi az, amire valóban szükségem van? Ezt hogyan tudnám a lehető legkevésbé káros módon megkapni, elkészíteni magamnak? Gyakori tanács, hogy kezdjük onnan, ami a legnagyobb örömet okozza. És valóban, így a kezdeti siker segít a további lendülethez. Azt is tudni kell, hogy vannak hullámvölgyek, előfordulhat olyan élethelyzet, ami visszaveti az eddigi törekvéseket. Emiatt nem szabad elkeseredni! 

Mindennapi életedben a kislányodat és hamarosan megszülető kisfiadat mivel ösztönzöd? 

Én inkább úgy mondanám, hogy igyekszünk jó példát mutatni és úgy élni az életünket, hogy számukra ezek a dolgok legyenek természetesek. Az ’egyszerűbb gyermekkor’ alapelveit mindenképp szem előtt tartjuk. Igyekszünk a természethez minél többet kapcsolódni, együtt ültetni, kertészkedni, erdőt járni. Egyszerű örömöket adni, mint például beleszippantani egy nagy üveg levendula virágba, amit együtt szüreteltünk, szárítottunk, morzsoltunk.

Mindennapi rutinjaidba kérlek, avass be bennünket.

Egyéni vállalkozóként meg van az a fajta szabadságom, hogy magam osszam be az időmet. Ez egyben hatalmas feladat is, tudatosnak kell lenni, hogy ne vesszen el az ember. Így viszont sok olyan dolog is belefér az életünkbe, amire lehetséges, hogy egy klasszikus nyolc órás munkakörben nem lenne lehetőségünk. Ami az egyik legfontosabb felismerés az utóbbi időkben, hogy mennyire jó, hogy van terünk kapcsolódni az évszakok ritmusával, és egyre inkább ehhez idomulva élni az életet.