Tizenhárom éves kora óta foglalkozik paradicsomtermesztéssel Fóton, a Rosensteintől az óbudai Aumon át a tatabányai Platánig az ország legmenőbb éttermeinek szállít. Nemrég beszállt a BBM Seeds 4 Hope programjába: összefogásuknak köszönhetően munkához juthatnak az átmeneti szállókon élő hajléktalan emberek.
A kis fóti telken rekkenő a hőség, a tizenhét éves Mayer Tamás édesanyjával sorra ülteti el a paradicsompalántákat a homokos földbe. Sok a munka: a zöld növénykéknek augusztusra már teremniük kell. „Tizenhárom éves koromban kezdtem el ezt a vállalkozást. Azzal kezdődött az egész, hogy anyukámtól kaptam kaktuszokat és pozsgásokat, és elkezdtem gyűjteni őket. Aztán kaptam pár paradicsompalántát is, amiket először a budapesti lakásunk balkonládájában nevelgettem. Szeretem a paradicsomot; nagy zöldséges vagyok, egy idő után elkezdtek érdekelni a különleges fajták.”
Tomi paradicsomkertészetébe az egész család beszállt. „Apukám talált egy Szombathelyhez közeli faluban, Toronyban élő termesztőt, tőle vásároltam az első magokat. Először tíz fajtát rendeltem, volt köztük zöldfűszeres és kék is, igaz, az utóbbival nagyon pórul jártam, mert az első évben az összes tő kipusztult.”
A vállalkozás hobbinak indult. „Sokáig eszembe sem jutott, hogy ebből pénzt lehet csinálni, csak szerettem nézni, ahogy kisarjadnak a magok, és termőre fordulnak a növények. Az első termést rokonok, ismerősök és barátok között osztottuk szét. A következő évben már húsz fajtát rendeltünk; közel kétszáz tő lett belőle, a folyosónk tele volt palántákkal, morgott is anyu, hogy folyton kerülgetnie kell őket.”
A paradicsomoknak költözniük kellett. „A nagyszüleimnek van egy kertjük Tiszajenőn, először oda ültettük ki a palántákat. Aztán amikor édesanyám egyik ismerőse felajánlotta, hogy használhatjuk a fóti telkét, oda telepítettük át a növényeimet.”
Tomi Gyuráné Deszpot Ildikó, a mélyszegénység ellen küzdő Fóti Angyal Csapat alapítójának kertjét kapta meg. A hatvanhat éves rokkantnyugdíjas nő az egész életét feltette arra, hogy rászorulóknak segítsen, a környéken élő szegény, hajléktalan és beteg emberek mindenben számíthatnak rá. „Ildikó nagyon önzetlenül segített nekünk is, ha ő nincs, talán be is fuccsolt volna már a vállalkozásom. Először pénzt sem akart elfogadni tőlünk, úgy kellett rátukmálni azt a kis bérleti díjat” – mondja Tomi, miközben gyakorlott mozdulatokkal termőföldet kever a kis ház melletti placcon. A három kutya – egy német juhász, egy puli és egy keverék – farkcsóválva figyeli, hogy mit csinál; egy fekete kismacska harciasan kergeti a legyeket az udvaron.
A teljes beszélgetés az nlc.hu-n olvasható tovább.