Ha van egy kertünk, amelyben gyümölcsfákat nevelünk és zöldségeket termesztünk magunknak, máris tettünk valamit a fenntartható életért. De hogyan lehet ezt még környezettudatosabban művelni?

Az ősz a fagyok beállta előtt a legideálisabb évszak a facsemeték ültetésére. Ilyenkor általában az ember elmegy egy kertészetbe, esetleg az internetről megrendeli az ott található készletből a kívánt gyümölcsöket termő fákat. Sajnos azonban ezek legtöbbször új nemesítésű, modern, érzékeny és tájidegen fajták, melyek rendszeres permetezést, vegyszeres gondozást igényelnek a megfelelő terméshozamért. Tudatos tervezéssel viszont rengeteget tehetünk egy jól termő, akár teljesen vegyszermentes kertért.

Ha van a telken már meglévő, idősebb, jól termő gyümölcsfa, első körben érdemes megtudni a fajtáját, hiszen valószínűleg az adott környezethez kiválóan alkalmazkodó egyedhez van szerencsénk. Célszerű akár a szomszédokat is megkérdezni, kinek, mi terem az udvarban már akár évtizedek óta, így további gyümölcsfák esetén sokkal könnyebb lesz kertünk adottságainak megfelelőt ültetni. Ezek a táj- vagy régi nemesítésű fajták sok szempontból ideálisak, hiszen sokkal ellenállóbbak, erősebbek és alkalmazkodóbbak, mint a manapság ismert fajták, melyek üzemi termesztésre lettek nemesítve. Igaz ugyan, hogy a termés valamennyivel kevesebb és kisebb méretű lesz, de cserébe nem igényel különböző mesterséges tápanyag-utánpótlást, vagy akár vegyszeres permetezést.

Leendő konyhakertünket is érdemes tájfajtákkal megtervezni, nincs olyan zöldség, amelyből ne létezne régi, az adott területhez legjobban illő típus. Túl azon, hogy számunkra is nagyon öröm, ha a befektetett munka sikerrel zárul, a facsemetékhez hasonlóan egy megfelelően létrehozott veteményesben akár teljesen vegyszermentesen tudjuk megtermelni az élelmiszert, ezáltal védve magunkat és a környezetet is.

A tájfajták további előnye, hogy a kertgazda maga tartja fenn az adott fajtát, minden évben magot tesz el belőle, amiből a következő évi termést biztosítja. Ezek pedig természetes vetőmagok, nincsenek csávázva, vagyis rovar- és gombaölő, vagy egyéb növényvédő vegyszerekkel kezelve.
A fentieken kívül pedig az is fontos szempont, hogy a tájfajták biztosítják a mezőgazdasági sokféleség, más néven agrobiodiverzitás megőrzését, mely többek között az élelmezésbiztonságunk egyik kulcsa.

Amennyiben szeretnénk a saját kertünkben is ősi fajtákat nevelni, a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban szakmai tanácsokhoz, illetve a honlapon megtalálható feltételek mellett vetőmagokhoz, oltványokhoz juthatunk.

Képek forrása: Unsplash