Keveset beszélünk róla, pedig az egyik legsúlyosabb civilizációs ártalom a fényszennyezés. Ráadásul nemcsak ránk, hanem az élővilágra nézve is komoly következményei vannak annak, hogy nem megfelelő módon és mennyiségben használjuk mesterséges fényforrásainkat. A témáról a Greendexen is publikáló kutatóval, Csonka Sándorral beszélgettem.
Holnapután című rádiós podcastunkat vasárnaponként 20:00-tól a Petőfi Rádión követhetitek, de a teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva is meghallgathatjátok. Keressétek a Greendex podcastjait a Spotify-on, az Apple Podcaston és a többi gyűjtőoldalon!
Már az ipari forradalom idején elkezdődött az a folyamat, mely a mai napig nem teljesedett ki, de már idáig sem kellett volna eljutnunk: fényárba borítottuk a bolygónkat. Ennek mindenki ismeri a hatásait, aki a fejlett világ közepesnél nagyobb településein vagy ezek közelében él: gyakorlatilag a legfényesebb csillagokat leszámítva az égen már semmit nem látunk. Se csillagképeket, se hullócsillagokat, se mást. Arról, hogy az égbolt látványának elvesztése mekkora kulturális törés, Szabó Olivér Nortonnal, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagászával készült korábbi podcastunkban már szót ejtettünk. Az aktuális adásban viszont a probléma egy másik oldalát világítjuk meg.
Nekünk is rossz, a természet számára is pusztító
Mindenkinek ismerős lehet a látvány, ahogy a nyári estéken a kültéri lámpa körül tömegével rajzanak a rovarok. Ahogy viszont este nekünk is ágyban lenne a helyünk, úgy ízeltlábú társaink esetében sem a kiegyensúlyozott napirend megnyilvánulása ez a viselkedés. A fény valósággal megbabonázza őket, és ahogy korábban írtuk, ahelyett, hogy táplálkoznának, szaporodnának vagy éppen pihennének, egy lámpa alatt ülve vagy repkedve töltik az éjszakát. A rovarok viselkedése a rájuk vadászó ragadozók viselkedését is megváltoztatja, néhány nappali ragadozó éjjel is aktívvá válik, mások pedig a könnyű préda reményében közelebb húzódnak az egyébként veszélyt jelentő emberi területekhez.
Kapcsolódó bejegyzések
Eltűnőben a sötétség és ezzel együtt a rovarok is
A fényszennyezés jelentős probléma. Legnagyobb bajban a rovarvilág van. De miért olyan vonzó számukra a fény?
Hogy az utóbbi problémának milyen súlya van, azt kiválóan példázza a koronavírus esete, amelynek emberre történő átugrásában (zoonózis) egyes teóriák szerint a fényszennyezésnek is szerepe lehetett.
Az egészségünk az éjszakai fény miatt más frontokon is veszélyben van. A melatonin nevű hormon kizárólag sötétben termelődik, és szervezetünk egészséges működéséhez létfontosságú. Hiánya számos egészségügyi probléma potenciális megjelenését hordozza, mint például a daganatos megbetegedések kockázatának növekedését. Az alvási problémák és a kialvatlanság pedig olyan közvetett hatásokkal is együtt járhatnak, mint a fáradtságból fakadó figyelemhiány és az ehhez kapcsolódó károk és balesetek. Az adásban szóba kerül például a mikroalvás jelensége, ami az ébrenlét során bekövetkező 1–2 másodperces „alvás”. Ha például autóvezetés közben mikroalvások jelentkeznek, annak tragikus következményei lehetnek.
Amitől félünk, attól már nem lenne muszáj
Amikor őseink még kardfogú tigrisekkel viaskodtak (és pusztították őket eredményesen), akkor még élet vagy halál múlt azon, hogy éjszaka látjuk-e, ami körülöttünk zajlik. Az evolúció oltotta belénk a sötétségtől való félelmet, azt, hogy a fényben érezzük magunkat komfortosan. Sajnos azonban az emberiség nem állt meg, amikor legyőzte a sötétséget, hanem továbbment. Ahogy erről az adásban is szót ejtünk majd, a fényszennyezés egyik oka az úgynevezett evolúciós megszaladás: „ez azt jelenti, hogy az eredetileg hasznos félelmünk a sötétségtől a jelenlegi civilizációs fejlettség mellett veszélyeztet bennünket, hiszen immáron a bolygó egészét fényárba borítjuk”.
Persze egy sötét utcában, baljós zajok közt, problémás környéken félni ér. De vajon az az egyetlen válasz erre a 99,9%-ban bármiféle következmény (és alap) nélküli félelemre, hogy lámpát szerelünk mindenhova, és minden négyzetcentimétert igyekszünk nappali fényben fürdetni éjszaka? A technikai megoldás a mozgásérzékelő közvilágítás lehetne. A másik módszer azonban talán ennél sokkal fontosabb: megtanulni, hogy a sötétben nem kell félni. Az adásban több hasznos, akár gyermekek számára is megtanítható módszerről szó esik, de akit mélyebben érdekel a téma, Csonka Sándor cikkeiben is olvashat ilyenekről.
Részletesen szó lesz még az adásban arról, hogy:
- honnan ered a sötétségtől való félelmünk,
- milyen okok állnak a fényszennyezés hátterében,
- mit jelent az evolúciós megszaladás,
- milyen módon károsítja az állatokat a fényszennyezés,
- milyen egészségügyi következményei lehetnek annak, ha éjszaka is fényben vagyunk,
- hogyan tudunk alkalmazkodni a fényszennyezéshez,
- és mit jelent a mikroalvás, és miért veszélyes.
