Az utazás egyik legszabadabb és leginkább fenntartható műfaja a vadkempingezés. Ehhez nem kell mindenképpen lemondani a kényelemről. Zacskós leves és bivak helyett jól felszerelt és telepakolt terepjáróból asztalt, széket és kerti grillt is felállíthatunk a legszimpatikusabb helyeken.
Ahol nyugodtan vadkempingezhetsz
Norvégiában, Albániában vagy épp Ománban a természetben ezt szinte bárhol megtehetjük. Számos más országban sincs kifejezetten tiltva, a helyiek általában tolerálják a világjárásnak ezt a formáját. Észak-Európában csak a lakott helyeket és a katonai területeket kell elkerülni. A jobban szabályozott országokban a magánterületet és a nemzeti parkokat is. Iránban gyakorlatilag bárhol lehet sátrazni, akár a városi parkokban is, hiszen itt az éjszakába nyúló családi piknikek gyakran kint alvással végződnek. Botswanában elég annyira behajtani a bozótba, hogy ne legyünk szem előtt. Albániában vagy Boszniában pedig – ha látunk lakott házat a környéken – érdemes engedélyt kérni a helyiektől, legfeljebb meg kell inni velük egy pálinkát.
Sátrazás az Arab-félsziget déli csücskén: hódítsuk meg Ománt!
Korábbi tapasztalataim fényében kíváncsian vártam ománi túránkat. Az ország hatalmas és alig lakott. A nehezen járható hegyekben, a távoli sivatagokban és a végtelenbe nyúló tengerparton nem mindenhol épült ki a turizmust kiszolgáló infrastruktúra. A vadkempingezés tehát nemcsak választható lehetőség, hanem kellemes kényszer is, amennyiben el akarjuk hagyni a burkolt utakat. Omán ennél jobban egyébként nem is akar kiépülni. Olajbevételeiből származó gazdagsága ellenére az országot megpróbálják olyannak megőrizni, amilyen. Nem lesz újabb Dubai, nem lesznek felhőkarcolók, sem hatalmas építkezések, szállodasorok, és plázák sem.
Az turizmusban utazó cégek számára az autóbérlés mellett teljesen természetes a komplett kempingező felszerelés bérbe adása, beleértve a kényelmes sátrakat, matracokat, hálózsákot, gázpalackot és edényeket, de a pumpás zuhanyt, asztalt és az összecsukható székeket sem felejtik ki. Ezzel a felszereléssel lényegében bárhol tábort tudunk verni, távol az ember által lakott vidékektől. Másfél hetes túránk során aludtunk hegyek közé ékelt focipálya mellett, homokdűnék között, tengerparton, kanyon peremén és folyómederben, de faluszéli árnyékos betonplaccon is. Először furcsa volt ez a fajta szabad helyválasztás. Miután azonban a helyiek legfeljebb csak integettek, majd mi is láttunk más külföldieket random helyeken táborozni, nem volt nehéz megszokni.
A kempingezés során összegyűlt szemetet ott lehet hagyni azokban a konténerekben, amelyek minden valamire való lakott település mellett megtalálhatóak. Ez az infrastruktúra bámulatos, de hogy aztán mit kezdenek a hulladékkal, az más téma. Mindenesetre környezettudatosságban nincs hiány. A többi közel-keleti országhoz képest Omán feltűnően tiszta, leszámítva persze a tengerparti szakaszokat, ahova leginkább az áramlatok sodorják a műanyagot. A tisztálkodást kiválóan meg lehet oldani a mecsetek csapjaiból, vizet pedig gyakorlatilag bármelyik út menti bolt, szerviz vagy benzinkút csapjából lehet vételezni. Eggyel kényelmesebbre véve a figurát persze lehet minden másnap vagy harmadnap szállodában vagy kiépített kepmingben aludni, és akkor a fürdés sem gond.
Pénteken a helyiek is kilátogatnak a sivatagba
A muszlim ünnepek és a hétvégék (a csütörtök éjjel és a péntek este) zajosabbak még a természetben is. A fiatalok és a családok több száz kilométert képesek vezetni, hogy a hajnalt már a kanyonokban, vádikban vagy a tengerparton töltsék. Ez persze akár zavaró is lehet, a nyugatiakkal ellentétben ugyanis nem egymástól minél távolabb, hanem egymáshoz a lehető legközelebb szeretnek lenni.
A legnépszerűbb helyeket tehát a magányra vágyóknak hétvégén érdemes elkerülni. Ezek közé tartozik az ománi Grand Canyon, a Wadi Ghul pereme. Az ország legmagasabb csúcsa alatt lévő, egy kilométer mély kanyon szélén családok és fiatalok százai gyűlnek össze csütörtök éjjelente, miután letudták a hét utolsó munkanapját, főztek kétnapi vacsorát a családnak, és elindultak a fővárostól jó kétszáz kilométerre lévő természeti csoda felé. Ugyanígy népszerű kempingplaccnak számít a Sugar Dunes, azaz a Cukordűnék elnevezésű fehér dűnés tengerparti sáv, vagy a Wahiba sivatag dűnéi is, ahová csak magabiztos sivatagi rutinnal vagy konvojban érdemes ellátogatni.
Ha valakit nem nyugtat meg a „bárhol lehet aludni” opció, a netet böngészve százával talál útleírásokat térképekkel és GPS-koordinátákkal a kipróbált kempingezőhelyekről. Itt viszont valószínűleg nem leszünk teljesen egyedül, főleg szezonban, mivel másoknak is eszébe juthat a neten keresgélni. Ez azonban ne vegye el a kedvünket! A kempingezők közötti pár száz méteres távolság még mindig sokkal intimebb, mint ami a kiépített helyeken várna ránk.
Fotók: Belényi Dániel/Greendex