Április 27-e a vakvezető kutyák világnapja. Ennek alkalmából sorra vettük, milyen ebek válhatnak vakvezetőkké, és hogyan képzik négylábú társainkat. Ha érzed magadban az affinitást, akár retriever kölykök hivatásszerű nevelője is lehetsz, így alapozva meg segítőkutyává válásukat.
Elődeink megközelítőleg 15 ezer évvel ezelőtt kezdték háziasítani a farkasokat. Az első lelet, amely a kutya és az ember szoros kapcsolatát bizonyítja, egy 10 ezer éves sírban talált nőnek és egy kiskutyának a maradványai. Ez arról tanúskodik, hogy már akkor közeli kapcsolatban voltunk a kutyákkal. De arról is tudunk, hogy az antik világban külön rituáléja volt a kutyák temetésének.
Talán nem könnyen hihető, de a vakvezető kutyák hagyománya egészen az antik korba nyúlik vissza. A legkorábbi forrás, amely bizonyítottan egy vakvezető kutyát ábrázol, az 1. századból származik. A szóban forgó freskómaradvány a Pompei mellett szintén romba dőlt Herculaneumból származik. De hasonló jelenetet ábrázoló középkori kínai tekercs is előkerült az 1250 körüli évekből. Az 1750-es években a párizsi Vakok kórházában, a Quinze-Vingts-ben már szisztematikus vakvezetőkutya-képzés folyt.
Forrás: post.bark.co
Az első szakkönyv a vakvezető kutyák kiképzéséről 1819-ben jelent meg, amely Johann Wilhelm nevéhez fűződik, aki a bécsi Vakok intézetének alapítója volt. Igazán nagy fordulatot a segítőkutyák mozgalmában az első világháború pusztítása hozott. A háborúban főként a németek és a britek rendszeresítettek kutyákat, akik különféle segítő feladatokat láttak el. Például idomított kutyák hordták össze a lövészárkok közötti senki földjén ragadt sebesültek sapkáit. Így tudhatták meg, hogy nagyjából hány sebesült maradt a csatatéren.
Az első világháború rengeteg hadirokkantat hagyott hátra. A gáztámadások következtében pedig sokan megvakultak. Németországban az eredetileg mentésre kiképzett hadi kutyákat eredményesen képezték át háborús sebesültek segítésére. 1923-ban már kimondottan német juhászkutyákat képeztek erre a feladatra, akkora sikerrel, hogy a becslések szerint 1927-ben már 4000 német látássérült használt vakvezető kutyát.
forrás: familysearch.org
Ezután Amerikában és Angliában is elterjedtek a vakvezető kutyák. Ma már sokrétűen alkalmazunk négylábúakat valamilyen fogyatékkal élő személyek segítésére. A gondosan képzett kutyák segíthetik a látás- és hallássérülteket, lehetnek rohamjelzők epilepsziás és más rohamokkal járó betegek mellett, de teljesíthetnek szolgálatot terápiás kutyákként is autizmussal élő vagy szorongással, esetleg poszttraumás stressz szindrómával küzdő emberek hű társaként.
Magyarországi úttörője
Ha a magyar vakvezetés történetéről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a 91 éves élő legendáról, vitéz lovag Rithnovszky János nevéről. Rithnovszky 21 évesen a honvédség kötelékében vesztette el bal karját és szeme világát egy akna hatástalanítása közben. Akkor még nem használtak Magyarországon kutyákat a vakok segítésére, de Rithnovszky – a németek példája nyomán – kiképzett magának 7 vakvezető kutyát. Sőt ennél is továbbment: meghonosította itthon a szakterületet. Megírta a Vakvezető kutya kiképzése című könyvét, és 1976-ban megalapította Csepelen az első magyarországi Vakvezetőkutya-kiképző Iskolát, amely azóta is működik.
Csak labradorok alkalmasak vakvezető kutyának?
Az első világháború után collie-kat használtak, majd többségében németjuhászokat. Ma már a tapasztalatok azt mutatják, hogy a labrador retriever kutyák között – megfelelő tenyésztési háttér esetén – arányaiban sok egyed lehet alkalmas arra, hogy vakvezető kutyává képezzék ki. Alapvetően az adott egyed fizikai, mentális és egészségügyi tulajdonságai, képességei határozzák meg, hogy alkalmas-e egy látássérült segítésére. Egy vakvezető kutya nem lehet ijedős, képesnek kell lennie akár 50 különböző feladatot végrehajtani vezényszóra, több lépéssel előre kell tudnia gondolkodni. Elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy irányba húzza az általa vezetett látássérültet. Nem lehet agresszív sem más kutyákkal, sem más állatfajtákkal, sem emberekkel szemben, nem engedhet az ösztöneinek. Hajlandónak kell lennie „felvenni a munkát” bármikor, amikor ezt a gazdája igényli. A tétlenséget is bírnia kell addig, amíg feladatot nem kap.
Egyes labradoodle kutyák is kiképezhetők, Amerikában dolgoznak németjuhászokkal is, és előfordulnak skót juhászkutyák és óriás uszkárok is a tanoncok között.
Hogyan történik a vakvezető kutyák képzése?
A folyamat nemritkán tervezett tenyészéssel kezdődik. Fontos, hogy az anya- és az apaállat is egészséges, jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott és mentálisan alkalmas kutya legyen. Egy új várvonalú (ismeretlen genetikájú alomból származó) jószág esetében is ezeket a mintákat figyelik a kiképzők.
A képzés első időszaka, körülbelül 1 év a szocializációról és a tömeghez való hozzászoktatásról szól. Ezt jellemzően önkéntesek végzik. Ennek a szakasznak rendkívül fontos szerepe van. A kölyöknevelő feladata az, hogy a kölyökkutyát megismertesse más kutyákkal és háziállatokkal, illetve a hétköznapi élet jellemző helyzeteivel, például a tömegközlekedéssel, a forgalmas utakkal, az üzletek forgatagával. A kölyöknek egyéves korára készséges, nyugodt és szociális kutyává kell válnia. Ezután következhet a fél évig tartó intenzív technikai kiképzés, amit már szakemberek végeznek.
A kiképzés 6 hónapja alatt a kutyák megtanulják az alapvető fegyelmezettséget és azt a 3 legfontosabb dolgot, amit egy vakvezető kutyának bármilyen körülmények között tudnia kell. Elsőként megállással jelezni az akadályokat, biztonságosan kikerülni őket, jelezni a gazda közelébe kerülő objektumokat. Másodikként elvezetni a látássérült gazdát A pontból B pontba a gazda jó tájékozódása és utasítása szerint. Harmadikként pedig felülbírálni a gazda döntését akkor, ha ez veszélyezteti a testi épségét. Az az elv, hogy mindig a kiképzett kutyához választanak gazdát. A cél az, hogy a kutya és a gazda habitusa összhangban legyen, ezért a kutyát igénylő személy közös beszoktatáson vesz részt, és a kutyával együtt vizsgáznia is kell.
Segítség, társ, de mindenre ő sem képes!
A vakvezető kutya nem GPS, nem ismeri az útvonalakat. A gazdának kell tudnia tájékozódnia és a megfelelő vezényszavakkal irányítania az állatot. A kutya elsődleges feladata az, hogy akadálytól akadályig elvezesse a látássérült személyt. Egy kereszteződésnél például a jelzőlámpa hangjelzésére a gazdának kell jelet adnia az indulásra, ugyanakkor a képzett kutya reálisan felméri a terepet, és ha veszélyt érzékel „értelmes engedetlenséget” mutat, vagyis szükségszerűen felülbírálja a gazda döntését, ezzel megvédve a testi épségét.
Miként viszonyuljunk egy vakvezető kutyához? Meg lehet simogatni az állatot?
Ha egy állaton rajta van az „U” alakú vezető hám, ez azt jelzi, hogy dolgozik. Akkor is, ha éppen nem látjuk a gazdáját. Ebben az esetben nem szabad zavarni. Bármennyire is aranyos, ne simogassuk meg, ne is szólítgassuk, mert eltereljük a figyelmét a feladatáról. Ha viszont nincs rajta a hám, akkor „hagyományos kutyának” minősül, ilyenkor – ugyanúgy, mint más ismeretlen kutyát – a gazda beleegyezésével megsimogathatjuk.
Mindig felmerül a kérdés a látássérült emberekkel kapcsolatban, hogy miként segíthetünk nekik. Kutyás látássérülteknek is tudunk segíteni, ügyelve arra, hogy ne akadályozzuk az ő vagy a kutyája mozgását. Kérdezzük meg, hogy szüksége van-e segítségre! Csak akkor segíthetünk a párosnak, ha a látássérült elfogadja az ajánlatunkat.
Felelősség és társ is egyben
Magyarországon a KSH adatai szerint megközelítőleg 44.000 látássérült él, kb. 2%-uk jelzi igényét kutyára, azonban csak minden második érintett alkalmas arra, hogy önállóan tájékozódjon, és képes legyen gondját viselni egy vakvezető kutyának. A kutya tartása ugyanis jogokkal és kötelezettségekkel is jár. A gazdák természetesen kapnak segítséget, de ápolni, mozgatni és szeretgetni is kell a kutyát. A segítőkutyák kondíciója szempontjából nagyon fontos szerepe van a kikapcsolódásnak, a játéknak, a pihenésnek. Ahhoz, hogy egy segítőkutya képes legyen órákon át vigyázni a gazdájára, lesni minden jelzését, rendszeres regenerálódásra is szüksége van. Ez általában nem okoz gondot, mert a gazda és a kutya igazi társakká válnak. Magyarországon folyamatosan 500 vakvezető kutyára van szükség. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségén túl pár civil szervezet végez kutyakiképzést, igazán nagy volumenben csak a MVGYOSZ csepeli telepén folyik a képzés.
A Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség hivatalos oldalát böngészve azt is láthatjuk, hogy jelenleg körülbelül 500 aktív kutya van szolgálatban.
Te is lehetsz önkéntes vagy hivatásos kutyakiképző
Ha van tapasztalatod kutyák nevelésében, és kellő időd a mindennapokban, akkor az MVGYOSZ – Kutyakiképző Központ hivatalos oldalán jelentkezhetsz önkéntes kutyanevelőnek. Ha komolyabban érdekel ez a hivatás, két tanfolyam és vizsga után okleveles kiképzővé válhatsz. Az első egy Habilitációs kutya kiképzője elnevezésű OKJ-s tanfolyam. Ha ez sikerült, akkor el kell végezni a Vakvezető kutya kiképzője OKJ-s tanfolyamot is. Ezután megnyílik az út a profi kutyakiképzés felé.
