A múlt hónapban az ausztráliai SeaLife Akváriummal együttműködő természetvédők 18 biológiailag lebomló „hotelt” helyeztek Sydney kikötőjébe és Port Stephensbe, hogy segítsenek a régió egyik legveszélyeztetettebb fajának, az apró fehér csikóhalaknak. A hotelek úgy néznek ki, mint a ketrecek, de a rácsok elég távol vannak egymástól ahhoz, hogy a csikóhalak átúszhassanak rajtuk. Mivel a legújabb kutatások szerint egyes fehér csikóhal-populációk 95%-kal csökkentek a tengeri élőhelyük kereskedelmi célú elpusztítása miatt, az ember által épített szállások pótolni fogják az elveszett élőhely egy részét, mind a csikóhalak, mind a táplálékuk számára.
De nem csak a fehér csikóhalak lehetnek veszélyben, az Oryx című folyóiratban idén májusban közzétett kutatás az első átfogó értékelés a kihalási kockázatról a syngnathiform halakra vonatkozóan, amelyek közé tartoznak a csikóhalak, a tűhalak, a csőtörők, a trombitáshalak, a garnélarákok és a kukoricáshalak. A tanulmányban megállapították, hogy a csikóhalakat és rokonaikat tartósan fenyegeti az ipari vonóhálós halászat és az élőhelyek pusztulása, kisebb mértékben pedig a szennyezés és a kereskedelem. A mintegy 300 faj elterjedési területe gyakran korlátozott a tengerparti régiókban és az édesvízi tavakban és folyókban szerte a világon, és sokuknak speciális élőhelyre van szükségük. A kutatók szerint ennek következtében e fajok legalább 6%-a, de akár 38%-a is veszélyeztetett lehet, és a kihalás veszélye fenyegeti.
A vizsgálat során 97 fajról nem tudtak elég adatot gyűjteni, így őket „adathiányosnak” jelölték, ami azt jelenti, hogy „potenciálisan veszélyeztetettek lehetnek”. Az értékelhető fajok közül ugyanakkor 42 csikóhalfajból 14 veszélyeztetett, köztük egy veszélyeztetett faj és 12 „kihalással fenyegetettnek” minősített faj. Négy további csikóhalfajt a tanulmány benyújtása után fedeztek fel, ezek nem szerepelnek a számításban.
Szerencsére a vizsgálat halak 61%-át legkevésbé aggasztónak értékelték, ami azt jelenti, hogy egyelőre jól vannak, de továbbra is figyelmeztetnek arra, hogy ennek az egész fajcsoportnak célzott védelmi erőfeszítésekre van szüksége, különösen Kelet- és Délkelet-Ázsia és Dél-Afrika torkolatvidékein. A dokumentum „erőteljes, hosszú távú megfigyelési programokat javasol […] a populációdinamika, a halászat, a kereskedelem és az élőhely minőségének értékelésére”. Emellett célzott part menti felméréseket is szorgalmaznak, esetleg olyan közösségi tudományos erőfeszítések felhasználásával, mint az iSeahorse. Mindez nemcsak a csikóhalaknak és rokonaiknak, hanem a szomszédos fajoknak is segítene.
(Ecowatch)
(fotó: pexels – Sergiu Iacob)