Bár évről éve nő a belföldi turizmus népszerűsége, párhuzamosan a vidéki szolgáltatások infrastruktúrájának, minőségének fejlődésével és az elérhető élménylehetőségek bővülésével, sokak számára mégis egy világjárvány kellett ahhoz, hogy az idei nyári szezonban a magyarországi úticélokat részesítsék előnyben. A járvány nyomában – minden rettenetes egészségügyi és rémálomszerű gazdasági hatása ellenére – formálódó új szokásoknak úgy tűnik, pozitív vonzatai is lehetnek.
Lássuk a jó híreket számokban, milyen örömökbe kapaszkodhatunk az ürömben, a turisztikai iparág tekintetében:
Idén augusztusban 1,8 millió vendég érkezett a magyarországi szálláshelyekre, közülük 1,5 millió volt hazai. Ezzel a belföldi vendégek száma a nyolcadik hónapban 300 ezerrel haladta meg a tavaly augusztusi számot.
– olvashatóak a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ legfrissebb adatai. Azok után tehát, hogy tavasszal még a zsalugátert is magunkra szegeztük, nyáron, főként júliusban és augusztusban, főnixként újjáéledve igyekeztünk pótolni az ingereket. Milyen jó lenne, ha ezt a hazai utazási kedvet átmentenénk a posztkorona időkre is!
De miért is lenne hasznos, ha utazási döntésünk meghozatalakor a jövőben is hajlamosabbak lennénk a divatos és egzotikus helyeken túl szűkebb horizontban gondolkodni, és nem feltétlen kényszermegoldásként tekinteni a belföldi utazásra? Amellett persze, hogy rengeteg vonzó, Instapozitív hely van itthon is, ami ráadásul felemelő lelkünknek és még saját magunk megértését is segíti. Érdemes azonban azt is nézni, hogy miként hatnak turisztikai preferenciáink a minket körülvevő környezetre, és hosszútávon gyermekeink és unokáink életminőségére.
Lássunk 5 érvet a belföldi turizmus, mint a fenntartható turizmus egyik pillére mellett!
1. Rövidebb utazási idő = kisebb károsanyag-kibocsátás
Talán az utazás hosszával párhuzamosan megjelenő CO2-kibocsátás mértéke a leginkább kézenfekvő ellenérv amellett, hogy a világ másik végére zarándokoljunk kalandokért. Világos, hogyha a tunéziai all inclusive helyett egy Tisza-tavi csónakázós pihenést választunk, az utazási időnk és így az utazással járó környezetterhelés is csökken. Ha a lakóhelyünkhöz közeli helyeken nyaralunk, gyalogosan kirándulunk, bringázunk, már rengeteget tehetünk az ökológiai lábnyomunk csökkentéséért. Többszörösen igaz ez akkor, ha kifejezetten keressük a fenntarthatóságot zászlajukra tűző szolgáltatókat, segítjük a természetvédelmi területek megóvását látogatásunk során, támogatjuk a gondos helyi kistermelőket, a környezetet és a helyi értékeket tiszteletben tartó turisztikai megoldásokat.
2. Kevésbé népszerű helyekre utazás = megoldás az overtourism jelenségre
Könnyedén tehetünk a járvány előtti idők egyik kellemetlen mellékhatása, az ún. „túlturistásodás” ellen, ha a trendi, de zsúfolt desztinációk helyett a turisztikailag kevésbé terhelt hazai pályán keresünk kikapcsolódást. Aki járt Velencében, Rómában vagy Dubrovnikban, az biztosan egyetért, hogy rendesen keresni kell a tömegjelenetektől mentes oázisokat. Nem csoda, hogy az ott élő lakosság egy ponton már nem érezte magát komfortosan a saját otthonában, és hangot adott nemtetszésének az életminőséget és a városképet romboló turistahadak miatt. A leglátogatottabb utazási csomópontok körül kialakult turisztikai koncentrációt oldja, ha világszinten mind többen keresik fel hazájuk kevésbé szem előtt lévő zugait: én például nagyon megszerettem itthon Gyulát, a gemenci erdőt vagy a Somló hegyet. A hazai lehetőségek preferálása segít oldani a turisztikai sűrűséget, az így egyenletesebben eloszló látogatói létszám pedig jobban védi az ökoszisztémát a leterheltségtől.
3. Helyi szolgáltatások igénybevétele = munkahelyteremtés
Utazás során az első perctől az utolsóig turisztikai és egyéb szolgáltatásokat veszünk igénybe: szálláshelyen alszunk, szuvenírt vásárolunk, jegyet veszünk a strandra, fürdőbe, múzeumba, várba, kilátóba. Biciklit, csónakot és sífelszerelést bérlünk, utazunk a helyi tömegközlekedéssel. Természetesen megállunk a legjobb fagyit mérő cukrászdánál, a helyi termelői piacon, és mindig van egy helyi ételspecialitás, amit kár lenne kihagyni, ahogyan a reggeli tejeskávé sem marad el, mert nem otthon főzzük. Költéseinkkel mind hozzájárulunk az adott térség gazdaságához, nő a helyiek jövedelemszerző képessége. Látva a boldogulás és megélhetés lehetőségét, a helyi lakosok érdekeltek lesznek a környezetük szépítésében, vagy az innovációban más iparágakban is, ami mind munkahelyeket teremt. Emellett ez a tendencia motivációs erőt is jelenthet akár a helyi döntéshozatalban való aktívabb részévételre, melyek mind szolgálják a helyi közösségek megerősödését és a fenntarthatóságot.
4. Kevesebb utazási idő = még több szolgáltatás igénybevétele
Fenti pontra gyakorol multiplikátor hatást a megspórolt szabadidő alatti költés. Mivel a rendelkezésre álló szabadságból jóval kevesebb időt emészt fel a lakóhelyhez közelebbi úti cél elérése, így annyival több lehetőség kínálkozik a megspórolt szabadidő alatt újabb programokra benevezni: megnézni egy másik termálfürdőt, meglátogatni még a szomszéd település kastélyát is, továbbmenni a kisvasúttal, vagy beiktatni a következő turista pihenőhelyet.
5. Kereslet a hazai helyi teljesítmények megismerésére = helyi tudás, hagyományok fennmaradása
Sokunk külföldön szeret elmerülni a helyi mindennapokban, felvenni az ottani ritmust, a „live like a local” utazási attitűdöt. Miért tennénk máshogy a saját országunkban? Ha Berlinben is megkeressük a legautentikusabb termelői piacot, miért ne járnánk utána Szegeden a paprikafüstölés fortélyainak? Vagy a londoni street art mellett miért ne lennének ugyanúgy érdekesek a modern művészetek Debrecenben? Ahogyan külföldön is izgalmas megismerni az ott élő közösség szokásait, lemenni a hely mélyebb rétegeibe, úgy itthon is szuper program felfedezni úti célunk környékének értékeit, hagyományait, művészetét, ételeit, piacait, múltját és motivációit. Mindezekre a sokszínű értékekre érdemes büszkének lenni az ország minden táján, hiszen ezek a teljesítmények formálták a közösségeket azzá, amik. Egyéni választásainkkal táplálni tudjuk ezt a büszkeséget, hozzájárulhatunk, hogy minden táj megőrizhesse sajátos képét, és az ott élő emberek helyben örökíthessék tovább tudásukat: legyen szó képzőműveszti értékről, a mezőgazdasághoz kapcsolódó hagyományokról vagy gasztronómiai sajátságokról.
