Több mint 30 éve működik Hortobágyon a Madárkórház. Ez idő alatt több tízezer madarat gyógyítottak meg, és adták vissza a szabadságukat. A Petőfi Rádión, illetve a Greendex podcast-felületein hallgatható Holnapután című műsorunk aktuális vendége dr. Déri János, az intézmény alapító igazgatója volt.
A doktor mesélt a kezdetekről és a Madárkórház jelenéről, a vadmadarakra leselkedő veszélyekről, arról, hogy mit kell tennünk, ha sérült madarat találunk, és arról is, hogy mit lenne érdemes megtanulnunk szárnyas barátainkról.
Dr. Déri János a ’80-as évek közepétől dolgozik állatorvosként a Hortobágyon. Akkoriban még nem a vadmadarak mentése és gyógyítása határozta meg a mindennapjait, aztán ahogy mondja, ez a küldetés lépésről lépésre bontakozott ki, míg a 1990-es évekre megszületett a Madárkórház. Nem volt egyszerű a kezdet: az Állatorvosi Egyetemen még nem tanították, hogyan kell bánni a vadmadarakkal, így az indulás egyben tanulási folyamat volt, amely során többen segítették a doktort.
Ahogy Déri mondja, mára odáig jutottak, hogy egyszerre akár 2-3 ezer madár is gyógyul a hortobágyi kórházban, és az ország több mint 70 pontján, minden megyében vannak önkénteseik, akiket lehet riasztani, ha bajba került madárral találkozunk. Hogy mekkora a feladat, azt jól mutatja, hogy vannak olyan időszakok, amikor naponta közel 100 madár érkezik hozzájuk, az eddigi rekord 96 sérült szárnyas volt egyetlen nap alatt.
De miért van ennyi sérült madár?
Déri doktor az adásban elmondja, hogy a madarak döntő többsége jellemzően három módon szerezheti a sérüléseit. Ezekben csupán az közös, hogy mind emberi eredetű, civilizációs ártalom. A legnagyobb veszélyt a lakott területen kívüli, úgynevezett középfeszültségű vezetékek jelentik. Amikor egy madár felül a drótra vagy az oszlopra – még akkor is, ha szigetelt vezetékről beszélünk – jellemzően halálos áramütés éri. Ha szerencséje van, és magát az áramütést túléli, akkor még mindig nincs biztonságban, hiszen az oszlop alá zuhanva, kábultan ki van téve a ragadozók jelentette fenyegetésnek, de ha magához térve elrepül, még mindig nincs túl a nehezén. Ahol az áram megcsapta a madarat – jellemzően a lábán vagy a szárnytövén – néhány napon belül elkezdenek elhalni a szövetek, ami további sérülésekhez és akár végleges rokkantsághoz vezet.
A doktor szerint egymillió körüli az ilyen, úgynevezett középfeszültségű villanyoszlopok száma hazánkban, melyek közül 600 ezer van olyan természetközeli területen, ahol a vadmadarak gyakrabban fordulnak elő. Szolid becslések szerint is napi több ezer madár leli halálát ezeken a helyeken.
A másik nagy problémakört a véletlen, illetve a szándékos mérgezések jelentik. Ezek egy része a mezőgazdasági kemizáció eredménye, például különböző patkány- és pocokirtó szerek szakszerűtlen alkalmazásának következménye. Sajnos azonban sok a szándékos mérgezés is, ilyenekről mi is írtunk többször. Ezekben az esetekben gyakran olyan mérgeket használnak, melyek régóta tiltottak, puszta birtoklásuk is bűncselekménynek számít. Végül pedig meg kell említeni a közlekedési baleseteket, amikor a madarak járművek elé kerülnek, és így szereznek komolyabb sérüléseket. Az adásban szó esik még a puskával és a csapdával okozott sérülésekről is, ám ezek száma arányaiban jóval elmarad az előbbi kategóriáktól.
Újra kell tanulni a vadon szabályait
Az adásban a doktor elmeséli, hogyan zajlik a madarak rehabilitációja. Nem elegendő „csak” meggyógyítani a madarakat, az is fontos, hogy ne szelídüljenek meg, ne veszítsék el a vadonbeli túléléshez szükséges ösztöneiket. Ezt úgy oldják meg a Madárkórházban, hogy a madarakat képességeiknek, illetve állapotuknak megfelelően mindig folyamatosan költöztetik egyik röpdéből a másikba. Az a madár, amelyik az egyik helyen már domináns volt, a következő helyen újra a tápláléklánc aljáról indul, így pedig folyamatosan küzdenie kell a pozícióért. Ez garantálja azt, hogy mire eljön a szabadon engedés ideje, már a természet zord körülményei között is meg tudja állni a helyét. Sőt, ahogy Déri doktor meséli, arra is megtanítják a madarakat, hogy a fent említett veszélyforrásokat elkerüljék: a távvezetékeket például villanypásztorral szimulálják.
Te is lehetsz madármentő!
Az adásban szó esik arról, mi a teendőnk, ha sérült madárral találkozunk: érdemes azonnal értesíteni a Madárkórházat, és befogni a madarat. Erre a legjobb egy papírdoboz, melyben a madár biztonságban van, és meg tud nyugodni, amíg szakértő kezekbe kerül. Az intézmény önkéntesei és a szakemberek akár az ország másik végéből is megoldják a szállítást, ha sürgős az eset, a kisebb sérüléseket pedig a helyi állomásokon is el tudják látni.
A doktor arról is beszél, hogy szívesen fogadnak önkénteseket, akik akár kétkezi munkával, akár más módon tudják segíteni a munkát. Legalább ilyen fontos viszont, hogy mivel semmilyen állami vagy önkormányzati támogatásuk nincs, szívesen fogadnak anyagi és tárgyi támogatást is, valamint a Madárkórház hátterében álló alapítványnak az adó 1%-át is fel lehet ajánlani. A havonta megjelenő Pusztadoktor című, ingyenesen elérhető újságban beszámolnak az aktuális feladataikról, de ugyanitt a támogatási formákról is információt szerezhetünk.
Borítókép: facebook.com/madarpark