Elon Musk egymilliós metropoliszt vizionál a Marsra, a NASA pedig az állandó holdbázis tervét dédelgeti. Míg előbbi szinte biztosan megvalósíthatatlan, főként annyi időn belül, ahogy ezt a SpaceX feje ígéri, utóbbi akár meg is valósulhat belátható időn belül. Ahhoz viszont, hogy ezek a bázisok le tudjanak válni a Föld köldökzsinórjáról, szükség lesz arra, hogy az ott tartózkodó emberek képesek legyenek megtermelni saját élelmüket. De vajon a képzeletbeli űrvárosban csirkecombból vagy szöcskéből készül majd a vasárnapi ebéd?
A kérdés rendkívül összetett, így a cikk nem is vállalkozik arra, hogy átfogó képet adjon a Földön kívül megteremthető étkezéssel kapcsolatos kérdésekről. Ehelyett az irányokat és a lehetőségeket próbáljuk felvillantani. Közben pedig érdemes azon is elgondolkozni, hogy mennyire szerencsések vagyunk mi, a Föld lakói, amiért a bolygónk és a természet biztosít számunkra minden szükséges feltételt ahhoz, hogy különösebb kihívások nélkül jól tudjunk lakni. Érdemes hát vigyázni a körülöttünk lévő csodálatos világra.
De vajon mit (t)együnk, ha a szükség mégis a világűrbe szólít minket?
A földi körülményeket nem tudjuk reprodukálni
A legegyszerűbb az lenne – gondolhatnánk – ha egy modern Noé bárkájaként felpakolnánk mindent és mindenkit, és odavinnénk egy másik égitestre. Ott pedig, nyilván zárt környezetben, folyhatnának azok a folyamatok, melyek itt a Földön: a virágokat porozzák a méhek, a szúnyogokat megeszik a fecskék, az ember pedig szüreteli az almát a fáról. Mindez jól hangzik, de komplex ökoszisztémák létrehozása más égitesteken ma még a fantázia világa, és nem csak azért, mert mindent oda is kell szállítani.
1991-ben zajlott a Bioszféra 2 elnevezésű kísérlet. Az arizonai sivatagban felépített kupolákban különböző földi biomokat szimuláló élővilágot, komplex ökoszisztémát igyekeztek létrehozni. Aztán kiválasztottak 8 embert, akik két évre beköltöztek a létesítménybe. A hermetikusan elzárt környezetben hamar jelentkeztek a problémák, a kísérlet során az összes gerinces és beporzó kipusztult. A résztvevők néha éheztek, lefogytak, és a belső feszültségek is megkeserítették életüket. Bizonyos kártevők elszaporodtak, míg például a halak nagy része elpusztult. Végül az oxigénszint olyan alacsonyra süllyedt, mint ami a magashegységekben jellemző, így ezt kívülről kellett pótolni. Az eredmények jól mutatták, hogy még bőségesen rendelkezésre álló erőforrások mellett sem egyszerű (ha egyáltalán lehetséges) megvalósítani egy teljesen elszigetelten működő, önfenntartó ökoszisztémát úgy, hogy ez hosszú távon működőképes maradjon. Ráadásul a Bioszféra 2 kiterjedése majdnem másfél hektár volt, és ekkora terület is alig volt képes életben tartani 8 embert.
Kapcsolódó bejegyzések
A világ legfurább tudományos kísérletét egy csapat hippi hozta össze
30 éve indult a történelem egyik legfurcsább és legnagyobb szabású kísérlete, melyról egy új dokumentumfilm is készült.
Egy ilyen méretű szerkezet megépítése a Földön kívül elképesztően hatalmas erőforrást igényel. Más égitesteken ráadásul egészen új kihívásokkal is meg kell majd küzdenünk. Ott van például a gravitáció kérdése. A nehézségi erő a Marson csak harmada, a Holdon hatoda annak, amit a Földön megszoktunk. A többi körülmény többé-kevésbé módosítható, de a gravitáción nem tudunk változtatni. Christopher McKay, a NASA Ames Kutatóközpontjának kutatója szerint a gravitáció hatással lehet az állatok fejlődésére, és könnyen lehet, hogy például a Marson felnevelt állatok nem lennének képesek megfelelően állni vagy járni, de a növények növekedése is eltérne a Földön megszokottól.
Meg kell barátkoznunk a rovarokkal
Számos szakértő ennek megfelelően úgy látja, hogy a kisebb testű, egyszerűbb állatok jelenthetnek megoldást. Ilyenek lehetnek például az egér méretű emlősök, esetleg a vízi életmódot folytató állatok, rákok és halak. Utóbbiak könnyedén integrálhatók akvapóniás rendszerekbe is, ez a növénytermesztés számára is egy lehetséges módszer. És természetesen ilyenek a rovarok is. Bár a rovarfogyasztás témája igencsak megosztó manapság, jó esély van arra, hogy meg kell barátkoznunk az ízeltlábúakkal, ha interplanetáris fajjá szeretnénk válni.
Egy 2020-as jelentés arról számolt be, hogy a tenyésztés megvalósíthatósága és ennek várható költségei szempontjából a rovarok, például a tücskök tenyésztése jelentheti a legjobb megoldást az első időkben, ugyanis kiváló fehérjeforrások, kicsi a hely- és a vízigényük. Ráadásul olyan többletszolgáltatásokat nyújthatnak, mint a beporzás vagy a talajok újrahasznosítása, illetve trágyázása. Mellettük szól az is, hogy az emlősökkel vagy a madarakkal ellentétben jóval ellenállóbbak például a sugárzás hatásaival szemben.
A növényekre is építenünk kell
Bár növényeket talaj nélkül is kiválóan lehet termeszteni (legalábbis bizonyos mérethatárokon belül), sok szempontból mégis a talaj segítségével történő termelés jelentheti a legjobb megoldást. Azonban a talaj sok helyet foglal és nehéz, a mai technológia nem teszi lehetővé, hogy a szükséges mennyiségben magunkkal vigyük. Épp ezért a helyi erőforrások, az adott égitesten található talaj felhasználása lehet a legjobb megoldás.
A Hold esetében nem teljesen elképzelhetetlen, hogy a helyi talajt, a regolitot használjuk. A NASA kutatói eredeti holdkőzetekkel és hozzájuk meglehetősen hasonló földi talajjal kísérletezve azt találták, hogy ha egy növény egyéb szükségletei kielégülnek, akkor növekedni fog a Hold talaján is. A Marsról ezt még nem lehet biztosan tudni, mivel onnan származó kőzetmintáink még nincsenek. De azt már tudjuk, hogy bizonyos vegyi anyagok jelenléte miatt az ottani talaj biztosan kezelésre szorul, mielőtt növényeket ültethetünk bele. Hogy ezt a kezelést úgy kell-e elképzelni, ahogyan a „Marsi” című könyvben olvashattuk, vagy ez esetleg az emberi végtermékek felhasználása nélkül is megtörténhet, azt a szakemberek már bizonyára tudják, legalábbis kutatják.
Ahogy a rovarok, úgy a növények szerepe is túlmutat azon, hogy egyszerűen csak táplálékként tekintsünk rájuk. Az űrbéli növénytermesztés egyik nagy előnyeként a kis helyigényt említhetjük, legalábbis a kész élelmiszerekkel összehasonlítva: egy marék magból akár több mázsányi élelmiszert lehet termelni, ráadásul a folyamat végén újra lesznek magjaink. A növények ráadásul bevonhatók a levegő és a víz újrahasznosításába, és komoly szerepük lehet a szén-dioxid szintjének szabályozásában is. Sőt, tulajdonképpen növények nélkül teljesen elképzelhetetlen a fenntartható űrkutatás, a földi erőforrásoktól nem vagy kevésbé függő permanens jelenlét más égitesteken vagy űrállomásokon. Nem utolsó sorban pedig otthonos, kellemes közeget jelentenek majd az otthonuktól távolra merészkedő felfedezők számára.
Végül fontos hangsúlyozni, hogy az önfenntartó élelmiszer-termelés megvalósítása csak egyetlen probléma, ha a legközelebbi égitestek kolonizálásának lehetőségeit vizsgáljuk. Rengeteg más kihívással kell megküzdeni, ha folyamatos jelenlétben gondolkozunk. Mindez pedig még jó ideig csupán a fantázia terepe marad.
Bolygónk gazdag, sokszínű élővilágának óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.
