Jártál már úgy, hogy kiszabadulva a nagyvárosból a vidéki levegő szinte homlokon vágott? Hogy estére már olyan fáradt voltál, hogy valósággal bezuhantál az ágyba, és olyat aludtál, mint a szmogos, lebetonozott otthonodban addig soha? A helyiek biztosan a jó levegőre hivatkoztak: vidéken nehéz, zsíros a levegő, a gyenge városiak alig bírják. Persze nem biztos, hogy pont erről van szó!
Miért fáradsz vidéken gyorsabban?
Rögtön az elején szögezzük le: többé-kevésbé ugyanazt szívjuk be a városban, mint vidéken, például vidéken egyáltalán nincs több oxigén a levegőben. Ha mindenképp különbséget keresünk, akkor talán a légszennyezést említhetnénk, bár ahogy ezt később látni fogjuk, ez szezonálisan nagyon eltérő képet festhet. De akkor mi lehet a titok?
Kapcsolódó bejegyzések
Egyre fullasztóbb a szmoghelyzet, de mit tehetünk ellene? – Holnapután
Vajon milyen hatással van a szmog az egészségünkre, és mit tehetünk azért, hogy tisztább, egészségesebb levegőt tudjunk belélegezni?
Bár azt mondtam, hogy vidéken nincs több oxigén a levegőben, ez azért nem teljesen igaz: ha a városi és a vidéki kültéri levegőt hasonlítjuk össze, valóban kevés különbséget találunk. Amikor azonban a városi ember vidékre megy (vagy a városi életmódot folytató vidéki változtat a szokásain), akkor van egy lényeges különbség: kevésbé a beltéri levegőt szívjuk, jóval inkább a kültérit.
Nem is gondolnánk, mennyi ártó dolog van a szoba levegőjében!
A beltéri levegő szállóportartalma (PM10) egyes kutatások szerint korrelál a kültéri levegőével. Aztán ott a radon nevű színtelen, szagtalan gáz, amely a földkéreg felől áramlik a lakásba, és bár a kinti levegőben is megtalálható, koncentrációja akár egy nagyságrenddel is magasabb lehet a beltéri levegőben. A szén-dioxid, amitől fáradtnak és álmosnak érezhetjük magunkat, akár kétszer nagyobb koncentrációban is jelen lehet a szobában, mint kint, és ott van még a gáztűzhelyeken való főzés során a levegőbe kerülő nitrogén-dioxid is, amely légúti panaszokat eredményezhet. Ezek mellett pedig a különféle vegyszerekből származó úgynevezett illékony szerves vegyületeket is meg kell említenünk, melyek – főként magas koncentráció mellett – komoly egészségügyi károsodásokat okozhatnak, ráadásul a nitrogén-oxiddal reakcióba lépve ózont is létrehozhatnak, ami ugyancsak káros a szervezetre.
Ezek után gondoljunk bele, hogy egy átlagos hétköznapon mennyi időt töltünk beltéren! Reggel elmegyünk otthonról a munkahelyünkre, amely jó eséllyel egy épületben van. A kettő közötti utat is esélyes, hogy zárt térben, autóban vagy tömegközlekedési eszközön tesszük meg (pedig milyen jó lenne gyalog vagy bringával), majd a nap végén elindulunk haza. Esetleg még beugrunk egy üzletbe, ahol szintén a benti levegőt szívjuk. Aztán délután és este már otthon vagyunk, és ha szerencsénk van, ki tudunk ülni a kertbe vagy az erkélyre, de ez sem feltétlenül mindennapos. Tehát újra zárt helyen vagyunk másnap reggelig. És ez így megy minden áldott nap, tehát időnk nagyjából 90–95%-át belső terekben töltjük.
Persze, a beltéri levegő nem szükségszerűen rossz, de fontos lenne sokkal tudatosabbnak lennünk a szellőztetéssel kapcsolatban, bizonyos esetekben pedig a mára elterjedtnek számító légtisztító berendezések is jó szolgálatot tehetnek.
Vissza vidékre!
Ha visszakanyarodunk a vidéki levegő kérdésére, elsősorban nem azt kell vizsgálnunk, hogy az miben különbözik a várositól, hanem azt, hogy mi mit csinálunk másképp, mint a városban. Egyértelmű, hogy nem azért megyünk vidékre, hogy egy szobában üldögéljünk. Azért „szabadulunk ki”, hogy a természetben, a zöldben legyünk. Jellemzően megnövekszik a fizikai aktivitásunk is: a nagypapa kertjében kapálunk, füvet nyírunk, meggyet szedünk, esetleg sétálni, túrázni indulunk. Csupa olyan dolgot csinálunk, ami fárasztó, ráadásul ezeket a szabad levegőn műveljük: nem nehéz tehát összekötni a pontokat. Ez azonban látens korreláció, azaz a következtetésünk téves, a két tényező (a vidéki levegő és a fáradtság) valójában nem függ össze egymással.
Közrejátszhat viszont a csend és a stresszmentes környezet: a városi környezet folyamatos pulzálása elfedheti, esetleg elfeledtetheti, hogy fáradtak vagyunk. Ahol viszont a környezet csendje, a természet pihentető közelsége vesz körül minket, ott jobban tudunk befelé figyelni és konstatálni, hogy bizony elfáradtunk.
A megfejtés tehát nem a levegőben keresendő, hanem saját magunkban: ha vidékre megyünk, jellemzően fizikailag aktívabbak vagyunk, így érthető, hogy gyorsabban elfáradunk.
A vidéki levegő sem mindig jó!
Visszatérve a vidéki levegő tisztaságára: a fűtési szezonban az idilli környezet is szmogos, egészségtelen hellyé válhat. Jelenleg nagyjából 4 millió honfitársunk él olyan háztartásban, ahol szilárd fűtőanyagot használnak. Mivel nagyon sokan nem jutnak megfelelő tüzelőanyaghoz és tüzelőberendezéshez, komoly károsanyag-kibocsátás keletkezik a fűtési szezonokban. Az Eurostat adatai szerint a súlyosan egészségkárosító PM2,5 szálló por hazai kibocsátásának több mint 80 százalékáért a nem megfelelő (szilárd anyaggal történő) tüzelés a felelős.
Hogy a fűtési szegénység és következményei mennyire súlyos problémát jelentenek, azt az is mutatja, hogy hazánkban évente nagyjából 8–13 ezer korai halálozás történik a légszennyezéssel összefüggő betegségek folytán, és emiatt átlagosan 12 évet veszítünk az életünkből. A tüzelőanyagok közötti óriási különbség miatt nem mindegy, hogy a szálló por szempontjából szinte teljesen tiszta gázt vagy a skála másik végén lévő rendkívül szennyező lignitet égetnek, esetleg jobb híján bármit, ami éghető, például szemetet.
Ezzel kapcsolatban sok még a teendő itthon, de a változáshoz időre és rengeteg erőforrásra lesz szükség. Szerencsére akad több jó kezdeményezés is. Ilyen például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által a Felzárkózó Települések program keretén belül megvalósított, szociális naperőművek telepítését célzó projekt, amelyet nemrég mi is bemutattunk. Ennek eredményeként a programban részt vett háztartásokban kibocsátásmentes elektromos fűtőtest melegíti télen a házakat.
A cikkben használt fotók forrása: canva.com
