Egy 34 országot érintő átfogó kutatás szerint hetven év alatt több mint 173 ezer zavargás érte az európai erdőket, a valóság pedig ennél is rosszabb lehet. Az esetek közel felénél károkozó szélviharok, 24%-nál erdőtüzek okoztak súlyos veszteséget, a zavarások 17%-a pedig az elmúlt időszakban aggasztóan terjedő szú számlájára írható. Mindez olyan mértékben terheli az európai erdőket, ami az erdőgazdálkodás terén igen bizonytalan jövőt vetít előre.
Egy átfogó vizsgálat szerint az európai erdőket érintő zavarások 46%-át a szélkárok, 24%-át pedig az erdőtüzek okozzák. Az ilyen zavaró hatások egyik oldalról nézve az erdei ökoszisztéma dinamikájának alapvető mozgatórugói, amik végeredményben pozitív hatással vannak a biológiai sokféleség növekedésére. Az elhalt fák ugyanis kulcsfontosságú szereplői a tápanyagkörforgásnak és a biogeokémiai ciklusoknak, odvaik és üregeik pedig számos rovar-, madár- és emlősfaj számára jelenthetnek élő- és búvóhelyet. Hazánkban például 6 400 bogárfaj ismert, melyek közül mintegy ezer kimondottan a holtfákhoz kötődik.
Az elmúlt évtizedekben viszont – részben a klímaváltozás és az invazív fajok terjedése miatt – olyan drasztikus mértékben megszaporodtak az európai erdőket érintő zavarások, ami komoly aggályokat vetett fel az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak folyamatos és fenntartható biztosítása kapcsán. A fapusztulások magas aránya ugyanis nagyban csökkenti az erdők széntárolási potenciálját és ezáltal az éghajlatváltozást mérséklő képességét is.
A tanulmány szerint az egyik legnagyobb gondot a terjedő betűzőszú okozza, amely a lucfenyő legsúlyosabb állati kártevőjének számít Európában és a tengerentúlon. A tapasztaltok szerint akár a teljesen egészséges fákkal is képes végezni, és minden szútámadás néhány hónapon belül a fák pusztulásához vezet.