Az utóbbi években egyre ismertebbé vált ez a tüskés, ezüstös levelű, narancssárga termésű cserje, és nem véletlenül. Ennek fő oka, hogy sokrétűen felhasználható, gyógyhatása pedig igen szerteágazó.

A homoktövis (Hippophae) az ezüstfafélék vagy olajfűzfélék családjába tartozó (Elaeagnaceae) nemzetség, melynek Hippophae rhamnoides faja, közelebbről a subsp. carpatica Rousi alfaja a Kárpát-medencében is őshonos, egyébként Közép-Ázsiából származik.  

Sűrű bozótot alkotó, tüskés cserje, mely körülbelül 3–5 méter magasra nő. Levelei 4–6 centiméter hosszúak, keskenyek, ezüstös színűek. Termése bogyótermés, narancssárga színű, tojás formájú, 7–9 mm átmérőjű, savanyú ízű. Augusztus elejétől szeptember végéig érik. Kétlaki növény, szélbeporzással szaporodik.

A homoktövis felhasználása

Elsősorban a termését hasznosítják, amely nyersen is fogyasztható, ám legtöbbször feldolgozzák. Aki szereti a fanyar ízvilágot, az bátran csipegetheti akár a bokorról is (egy kanál mézzel néhány szem bogyó igazán pikáns csemege), de kiválóan felhasználható salátákba, smoothie-kba, gyümölcssalátákhoz, müzlikbe is. Préselt leve vízzel hígítva és egy kis mézzel édesítve igen egészséges frissítő, citrommal együtt pedig kiváló limonádé is készülhet belőle.

Kapcsolódó bejegyzések

Bogyók az erdőben – Mi ehető, és mi mérgező?

A különféle bokrokon, fákon növő bogyókkal nem árt körültekintőnek lenni: akár mérgezés is lehet a vége, ha nem ismered őket.

Feldolgozva remek alapanyaga lehet dzsemeknek, befőtteknek, kompótoknak, ivóleveknek, de akár bor és likőr is varázsolható belőle.

A hajtásvégek levelei is igen értékesek: megszárítva kiválóan felhasználhatók tea készítéséhez, melynek rendszeres fogyasztása remekül támogatja az immunrendszert. Ezenkívül a termés magja is felhasználható, számos pozitív élettani hatással bíró olaj készül belőle.

A termés betakarítása

Bár léteznek tövis nélküli vagy kisebb tövisű fajták, általában igen szúrós növényekről van szó, így a bogyók leszüretelése nem annyira egyszerű feladat. Mindenképpen tanácsos a művelethez kesztyűt húzni, de az is megoldás lehet, hogy levágjuk a terméssekkel teli ágvégeket, a fagyasztóba rakjuk őket, majd miután megfagytak, a terméseket könnyebben, sérülésmentesen le tudjuk szedni.

A homoktövis gyógyhatásai

A növény közel 250 biológiailag aktív anyagot tartalmaz. Ezek közül kiemelkedően magas C-vitamin-tartalmát mindenképpen meg kell említeni (2000–2500 mg van 1000 g gyümölcsben, azaz tízszer több mint a citromban). Más vitaminok, nyomelemek, omega zsírsavak, flavinok, flavonoidok, aminosavak, cukrok és szerves savak is találhatók benne, nem véletlenül emlegetik szuperélelmiszerként.

Jótékony hatása éppen ezért rendkívül szerteágazó:

• kiválóan erősíti az immunrendszert, véd a különböző fertőzések ellen;
• legyengült állapot esetén segít a megerősödésben;
• javítja az általános egészségi állapotot;
• antioxidáns-tartalma segít késleltetni az öregedési folyamatokat;
• fokozza az anyagcserét;
• segíthet a vércukorszint csökkentésében;
• védi a májat;
• javítja az emésztést, kedvező hatással van a gyomor- és bélpanaszokra;
• magolajának baktériumölő hatást tulajdonítanak;
• olaja belsőleg támogatja a daganatos betegségek gyógyulását, regenerálja a bőrt és a nyálkahártyát, védi a szívet és az érrendszert;
• az olaj külsőleg alkalmazva segíti a bőr természetes regenerálódását, gyógyítja az égési és fagyási sebeket, csökkenti az ekcémás panaszokat.

A növény ültetése

A cserje igen ellenálló, legfőképpen arra kell figyelnünk, hogy napos, világos helyre ültessük, és mivel kétlaki, a porzós és a termős változatokat a megfelelő szélirányba helyezzük el. Általánosan elmondható, hogy a porzók és a termők aránya 1:9 legyen.

Az ültetési távolság 1,5–2 méter, illetve mivel jól metszhető, tüskés cserje, akár sövényként kerítés mellé vagy kerítés helyett is ültehető. A talajt érdemes feljavítani jó minőségű földdel, az ültetőgödör aljára pedig célszerű egy kis szerves trágyát is tenni. A homoktövis nagyon jól bírja a hideg időt és a szárazságot is.

Kiemelt kép: Canva