Vándorsólymok vendégeskednek a Kis-Sárréten, ahol a hideg évszakban többféle ragadozó madár is telel. A Körös-Maros Nemzeti Park közlése szerint emellett a Maros-ártéren is megfigyeltek egy ivarérett példányt.
A vándorsólyom a múlt században eltűnt hazánkból, mint költőfaj, az utóbbi évtizedekben azonban egyre erősödő költőállománnyal van jelen. Jellemzően a középhegységeink sziklaszirtjein fészkelnek, ám a tőlünk északabbra költő egyedek gyakran érkeznek telelni a Kárpát-medencébe, ilyenkor az Alföldön is sokfelé lehet látni őket.
A National Geographic publikációja kitér arra is, hogy a vándorsólyom igazi világpolgár: 19 alfaja az Antarktisz kivételével minden földrészen költ. A Kis-Sárréten nemcsak télen, hanem gyakorlatilag az év nagy részében számíthatunk fa eltűnésére, az elmúlt húsz évben csak a júniusi hónapból nincsenek megfigyelési adataink. A Kis-Sárréten főleg az európai alfaj telel, általában egy-két példány tart ki hosszabb ideig, de alkalmanként 3-4 madár is előfordul. Leginkább a halastavak környékén kerülnek szem elé, mivel az itt telelő madarak (dankasirályok, récék, seregélyek) bőséges vadászzsákmányt kínálnak számukra.
Az évről-évre visszatérő példányok gyakran ugyanazokat a fasorokat, facsoportokat használják pihenőhelyként. Idén az első példány már október elején megjelent, néhány alkalommal két példány is előfordult. A Maros-ártéren is időről-időre feltűnik a vándorsólyom, általában inkább a tavaszi vonulási időben figyelhető meg néhány hétig, és mindig ugyanazoknak a kiszáradt nyárfáknak a csúcsán pihen. Ezek adják a környék legmagasabb megfigyelési pontját. Ahogy a ragadozó madarak általában, úgy a sólymok is szeretik a magasból figyelni a tájat, hogy minél nagyobb területet láthassanak be.
A vándorsólymot a világ leggyorsabb élőlényeként tartják számon. Saját testi erejét használva, vízszintesen repülve is igen nagy sebességet képes elérni, azonban az állati sebességrekordot zuhanórepülés közben képes elérni. Ilyenkor aktív repüléssel nagy magasságba emelkedik, majd a kiszemelt prédáját szem előtt tartva, szárnyait teste közelébe húzva, a gravitációt kihasználva zuhan alá, miközben néhány szárnymozdulattal kormányozza, irányítja, vagy akár még gyorsabban hajtja magát előre.
Jeladókkal ellátott vándorsólymoknak köszönhetően tudjuk, hogy ezzel a módszerrel 300 kilométer per órát meghaladó sebességet is képesek elérni. Ezzel az őrületes sebességgel ütköznek neki a zsákmányukként szolgáló madaraknak a levegőben, akiknek esélyük sem nyílik a védekezésre.
Ehhez a vadászati stratégiához nagy, nyílt térre van szüksége, fák, tereptárgyak között manőverezni ekkora sebességgel nem képes. A sólyompárok gyakran összedolgoznak: egyikük magasra felhajtja a levegőbe a préda madarakat, a másik pedig fentről csap le rájuk. A Maros-ártéren állomásozó madár rendszerint a folyón tartózkodó népes, több száz példányos récecsapatokból zsákmányol.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint nem fenyegetett, sőt állománya növekszik. Magyarországon viszont fokozott védelmet élvez, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.
Fotó: Canva