Kimberly Nicholas, a svédországi Lund Egyetem fenntarthatósági kutatója szerint a világ leggazdagabb embereinek el kell ismerniük „klíma privilégiumaikat”, és lépéseket tennük szénlábnyomaik méretének csökkentése érdekében.
A fosszilis tüzelőanyagok korszakának kezdete óta a szegényebb országok járultak hozzá a legkevésbé az éghajlati válsághoz, mégis ők viselik leginkább a hatásainak terhét. A klíma-egyenlőtlenség a gazdag országokban szintén fennáll, a szegényebb és kisebbségi közösségek gyakran szembesülnek a legnagyobb éghajlati hatásokkal annak ellenére, hogy kevesebb kibocsátást okoznak.
Nagyon igazságtalan, hogy azok az emberek, akik a legkevesebbet tették a probléma létrejöttében, akik fiatalok, szegények vagy valamilyen módon marginalizáltak, már most is a legsúlyosabb hatásokat érzik a saját bőrükön. És ez a tendencia csak tovább fog nőni, ahogy a felmelegedés romlik. De azt hiszem, az érem másik oldala az, hogy konfrontálódjunk a saját privilégiumainkkal, és elismerjük az ezzel járó felelősséget.
árnyalta a képet a professzorasszony.
Nicholas az Under the Sky We Make című, újonnan megjelent könyvében megjegyzi, hogy az ipari korszak kezdte, azaz az 1800-as évek óta a légkörbe került összes szén közel felét az USA és Európa termelte közösen.
Rámutat továbbá az Oxfam kutatására, amely megállapította, hogy az amerikai háztartások legszegényebb 50 százaléka évente fejenként körülbelül nyolc tonna CO2-t termel, míg a leggazdagabb 10 százalék átlagosan 50 tonnát bocsát ki. Az Egyesült Királyságban pedig az emberek leggazdagabb 1 százaléka tizenegyszer annyi CO2-kibocsátást okoz, mint a legszegényebbek egyike.
Kapcsolódó bejegyzések
A mai gyerekek jóval több hőhullámnak lesznek kitéve, mint a nagyszüleik
A Science című folyóiratban közzétett kutatás szerint a napjainkban születettek életük során többször annyi szélsőséges hőhullámot és más éghajlati katasztrófát fognak elszenvedni, mint nagyszüleik.
Mi is a klíma privilégium? Nicholas professzor szerint csupán annak megérése, hogy „minél több hatalmam és kiváltságom van, annál nagyobb felelősséget kell vállalnom” a klímaválságért.
Minél jobb módú valaki, tehát annyival több lehetősége van változtatni a környezetre ártalmas szokásain. A gazdag egyének aktívabb klíma fellépésének azonban a szerző szerint a vállalkozások és a kormányok rendszerszintű változásával kell párosulnia, ha a világ el akarja látni klímacéljait.
(fotó: pexels – Oliver Sjöström)