A norvég Longship program célja, hogy az ország európai szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) központtá váljon. Ennek egyik eleme a Norvégia breviki cementgyárában nemrég megvalósult beruházás, amely jól demonstrálja a technológia ipari méretű alkalmazhatóságát.
Az Energiastraatégia Intézet elemzéséből kiderül, hogy Norvégia világviszonylatban is élen jár a CCS területén. Évtizedek óta biztonságosan tárolja a szén-dioxidot a norvég kontinentális talapzatban, elsősorban a Sleipner és a Snøhvit gázmezőkön. Ebben az esetben a szén-dioxid-leválasztás gazdaságilag is indokolt, mivel bár a szén-dioxid a földgáz természetes összetevője, eltávolításával javítható az energiahordozó minősége, és könnyebben teljesíthetők az exportkövetelmények.
Kapcsolódó bejegyzések
Norvégia még zöldebbé tenné fővárosa tömegközlekedését
A közlekedési projekt keretében Oslo dízelüzemű buszait 450 elektromos buszra cserélik le, ezzel csökkentve a károsanyag-kibocsátást.
A CCS-technológia fejlesztését az állam a 2000-es évek eleje óta aktívan támogatja. Ekkorra ugyanis a gázerőművek engedélyezése körüli politikai viták világossá tették, hogy a gázalapú energiatermelés társadalmi elfogadottsága jelentős mértékben függ a szén-dioxid-kibocsátás hatékony kezelésétől. Ennek hatására Kårstøben és Mongstadban nagyszabású kezdeményezések indultak a gázerőművek kibocsátásának leválasztására és föld alatti elhelyezésére.
Bár a technológiai nehézségek, az egészségügyi aggályok, a magas költségek és az ipari méretű alkalmazás bizonytalansága miatt végül mindkét projektet leállították, az állami és az ipari szereplők továbbra is elkötelezettek maradtak a CCS-megoldások fejlesztése mellett. A 2012-ben megnyitott Technology Center Mongstad mára a világ legnagyobb olyan létesítményévé vált, ahol tesztelni lehet a különböző szén-dioxid-leválasztási technológiákat.
Kapcsolódó bejegyzések
Lombkoronasétány norvég módra
Elkészült Norvégia első lombkoronasétánya, amely a Fyresvatn-tónál található Hamaren Parkban 3,5 kilométer hosszan kanyarog a fenyőcsúcsok között.
2014-től a norvég CCS-politika új irányt vett. A korábbi, nagy léptékű erőművi leválasztás helyett a kormány a nehezen dekarbonizálható iparágakra (a cement-, az üveg-, a papír- és a műtrágyagyártásra) helyezte a hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan felmerült, hogy az állami és az ipari szereplők szoros együttműködése mellett az országban fokozatosan kiépítenék a teljes CCS-értékláncot. A folyamat a 2020-ban elindított Longship programban csúcsosodott ki: ez az ország eddigi legnagyobb klímavédelmi beruházása. A viking hajókról elnevezett projekt célja a fentieknek megfelelően tehát az lett, hogy az országban megteremtse a teljes körű CCS-infrastruktúrát.
A program 10 éves költségvetése 34 milliárd norvég korona. Ebből 22 milliárd koronát a norvég állam biztosít. A szén-dioxid leválasztása két helyszínen történik: a breviki cementgyárban és az oslói Hafslund Celsio hulladékégető üzemben. Utóbbi évente 350 ezer tonna hulladékot dolgoz fel, és a hozzá tartozó – várhatóan 2029-re elkészülő – CCS-berendezés 400 ezer tonna szén-dioxidot választ majd le.
A tanulmány tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva