Hallottál már az óriásfarkasról? Ez a lenyűgöző ragadozó a nálunk is előforduló szürke farkas távoli rokona, szerepelt a Trónok harcában (bár ott rémfarkas néven futott), és nagyjából 12 ezer éve kihalt. Néhány hónapja szenzációként futott végig a sajtón a bejelentés, hogy egy amerikai cég génszerkesztés segítségével feltámasztotta a fajt. A hírt sok szakember kétkedéssel fogadta, mások etikai aggályaiknak adtak hangot. A napokban a BrainBar jövőfesztivál keretében Budapesten járt a projekt mögött álló Colossal Biosciences alapítója, Ben Lamm, akit a dodó és a mamutok „visszahozásának” tervéről is kérdeztünk az előadását megelőző sajtóbeszélgetésen.

Ben Lamm épp olyan, amilyennek egy menő amerikai üzletembert elképzelünk (no nem külsőségekben, ha ugyanis szembejönne az utcán, nem szúrnánk ki, és nem gondolnánk, hogy dollármilliárdos): a saját „termékébe” vetett megingathatatlan hittel beszél. Bármilyen kérdést kap, úgy forgatja mondandóját, hogy a kétkedőket is meggyőzze. Így is marad persze néhány olyan kérdés, amelyekben a szakemberek szerint Lammnak egyszerűen nincs igaza. Az ő válasza erre mindössze annyi, hogy bárki mondhat bármit, ő hisz a szólásszabadságban. És cseppet sem érdekli, ha valaki az általuk létrehozott élőlényeket vitatja. Sőt, még örül is, hiszen ez is csak növeli a hírverést a projekt körül.

Így készülnek a re-dínók

Aki látta a Jurassic Parkot, annak nem lesz teljesen újdonság a Colossal technológiája; persze annyi megjegyzéssel, hogy jóval összetettebb eljárásról van szó. Az óriásfarkas esetében például két fosszíliát használtak fel: egy 13 ezer éves fogat és egy 72 ezer éves belsőfülcsontot. Az ezekből kinyert DNS-mintákat hasonlították össze a szürke farkasok genomjával, majd a tőlük vett sejtek DNS-ét módosították CRISPR génszerkesztési eljárással, hogy azok a lehető legjobban hasonlítsanak az óriásfarkas DNS-ére. Az így kapott, módosított DNS-t beültették a szürke farkas petesejtjébe, végül az embriókat kutyákba ültették, és bumm: világra jött Romulus, Remus és Khaleesi. 

A Colossal főleg azzal kerül a hírekbe, hogy visszahozzák – vagy ahogy ők mondják, „kihalásmentesítik” (de-extinction) – a mamutot és a dodót, de ahogy Lamm elárulta, a fő tevékenységük távolról sem ez. Nem egy új Jurassic Parkot akarnak teremteni. Az üzletember úgy látja, hogy jelenleg a technológiai innováció gyorsabb annál, mint ahogyan a természetvédelemhez való hozzáállásunk változik, így biztosan lesznek olyan kulcsfontosságú fajok, amelyeket vissza kell majd hoznunk. Ezt támasztja alá a Colossal becslése, amely szerint 2050-ig az összes fajnak akár a fele kipusztulhat.

„Mindig sokkal olcsóbb lesz megmenteni egy létező fajt, mint visszahozni egy kihalt fajt” – mondja Lamm. 

Te is a mamutok miatt kattintottál!

A fő cél tehát az, hogy életben tartsanak, és a kihalás széléről visszarángassanak még létező fajokat. Az ehhez kapcsolódó egyik első, kézzel fogható eredmény az EEHV-nek, az ázsiai elefántokat támadó herpeszvírusnak a legyőzése lehet. Ahogy Lamm mondja, ez a betegség az első számú elefántgyilkos, több ormányos pusztul el általa, mint az orvvadászat miatt. Az 1990-es években felfedezett betegség igen nagy arányú, a tüneteket mutató egyedeknél 70%-os halálozással jár. Ez a mára már kevesebb mint 50 ezer vadon élő példányt számláló ázsiai elefánt esetében – hozzágondolva az élőhelyek elvesztését, az orvvadászatot és az egyéb problémákat – komoly rizikót jelent a faj túlélése szempontjából. Ezért is nagyon fontos eredmény, hogy a Colossal és a Baylor University közös fejlesztése nyomán létrehozott mRNS-vakcina tavalyi éles tesztjének eredményei szerint az oltott állatokban megjelent az immunitás. Lamm szerint ez az egyetlen vakcina több elefántot menthet meg, mint az elmúlt 100 év elefántvédelmi intézkedései együttvéve. 

És ezen a ponton köszön vissza a fentebb említett amerikai „bizniszmentalitás”. Érdekes a dodó feltámasztása, nem különben vonzó kép az is, hogy újra mamutok lófráljanak a tajgán, de valójában nem ez a fő cél. Ez csupán eszköz. A szóban forgó állatok – illetve az elképzelés arról, hogy fel lehet őket támasztani – mindenkit felvillanyoznak. A téma kattintásokat hoz, hírverést hoz, és nem utolsósorban pénzt hoz. Egy elefántvakcinával vagy a békákat tizedelő gombás fertőzés gyógyításának ígéretével nem lehetne berántani a befektetőket, mert ezek nem elég vonzóak. A „rock and roll” a mamut: az, hogy olyan fajokat lehet feltámasztani, amelyek már akár évezredekkel ezelőtt eltűntek a Föld színéről.

Az így kifejlesztett technológiák és a háttérben már ma is folyó projektek pedig segítik a valódi cél elérését: a kihalás szélére került fajok megmentését. Az első megmentett fajok egyike az Észak-Amerikában őshonos vörös farkas lehet, amelyből már sikerült is néhányat létrehozni. Egy másik esélyes jelölt az északi szélesszájú orrszarvú. Az alfajból mindössze két példány maradt, ráadásul mindkettő nőstény (az utolsó hím egyed 2018-ban pusztult el). 

Lehet, hogy az a mamut csak egy szőrös elefánt?

A Colossal kritikusainak egyik legfőbb érve – legalábbis a már kihalt fajok feltámasztása kapcsán –, hogy valójában nem a kiveszett fajokat hozzák vissza, hanem csak hibrideket hoznak létre. Ezen az állásponton van Nic Rawlence, az Otagói Egyetem paleogenetikai laboratóriumának társigazgatója is. Szerinte a „feltámasztott” óriásfarkasok valójában olyan szürke farkasok, melyek az óriásfarkasra emlékeztető tulajdonságokkal rendelkeznek. „Ez nem egy kihalásból visszahozott óriásfarkas, inkább egy hibrid” – teszi hozzá.

Szintén gyakran hangoztatott és jogos ellenérv – legalábbis a kihalt fajok visszahozását illetően –, hogy ezeknek az állatoknak a viselkedéséről, szokásairól nagyon keveset tudunk. Következésképp ők sem fogják tudni, hogy miképpen kellene viselkedniük, hogyan szerezzenek élelmet, vagy hogy miként kommunikáljanak a társaikkal. Ez a probléma a jövőben kipusztuló és később újra létrehozott fajokkal kapcsolatban is fennáll. 

Végül pedig, és talán ez a projekt legnagyobb kihívása, olyan gondolatokat ültet el a természettel kapcsolatban az emberek fejében, amilyeneket soha nem lenne szabad. A „kihalásmentesítés” azt az üzenetet hordozza, hogy bármit megtehetünk, mert később a technológia segítségével úgyis mindent rendbe hozhatunk. Hogy tetteinknek nincs következménye. Ha egy faj az emberi tevékenység folytán eltűnik, egyszerűen majd újra megalkotjuk. És bármennyire is biztatók a Colossal eredményei, ha ez utóbbi lesz munkájuk egyik vívmánya, az biztosan tévút.