Márciusban véres medvetámadások történtek Szlovákiában. Északi szomszédunknál a helyzet nem új, az elmúlt években is bőven volt példa medve és ember közötti konfliktusra. Az esemény kapcsán a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője, Sütő Dávid segítségével mutatjuk be a faj helyzetét régiónkban, és nézzük meg a hazai állapotot.
Itthon teljesen más a helyzet
Magyarországon hosszú ideig nem fordultak elő medvék, de néhány évtizede újra elkezdtek megjelenni kóborló egyedek, elsősorban északi szomszédunk irányából. Sütő Dávid szerint az újbóli megjelenésük mögött hasonló okok állnak, mint a többi nagyragadozó, a farkas és a hiúz esetében: az erdőterületek valamelyest növekedtek, az extenzív állattartás visszaszorult, a vidéki népesség sok helyen megfogyatkozott. Ezekkel párhuzamosan az erősebb jogi védelem és a nemzetközi egyezmények is mind ebbe az irányba hatottak.
Fontos viszont azt is látni, hogy hazánkban ma még – bizonyítottan – nincs medveszaporulat, így előfordulásuk – a hivatalos álláspont szerint – alkalomszerűnek tekinthető. Ez persze idővel változhat: könnyen elképzelhető, hogy a jövőben emelkedni fog a számuk, hiszen több, a medvék számára kedvező élőhely található Magyarországon. A legnagyobb eséllyel először a Bükki Nemzeti Park területén lehet számítani a nagyragadozó állandó jelenlétére, a terület földrajzi és természeti adottságai miatt. Ezzel együtt szakmai körökben egyetértés van abban, hogy bár folyamatosan változik a helyzet, jelenleg 4–5, legfeljebb 10 medve lehet az országban.
A szakértők szerint a vaddisznókat ritkító afrikai sertéspestis a medvék malmára hajthatja a vizet: a két faj tápláléka között bőven van átfedés, hiszen egyaránt mindenevők. Nyilván a medve számára is vonzó lehet egy olyan terület, ahol bőven találni táplálékot, mert annak korábbi fogyasztói, az ő versenytársai részben eltűntek. Meglepő lehet talán, hogy a medvék kimondottan kedvelik például a bükkmakkot, így egy bő termésű év a környékre vonzhatja őket.
Ahogy azonban WWF szakértője mondja, a medvék nem foglalkoznak az országhatárokkal, nincsen szlovák vagy magyar medve. A földrajzi értelemben összefüggő élőhelyek miatt nem is lehet külön kezelni az állományokat, így a hazai medveállomány szempontjából döntő kérdés, hogy mi a helyzet a szomszédos országokban. Ha ott növekszik az állomány, vélhetően hozzánk is több medve kóborol majd át.
Medvehelyzet a Kárpát-medencében
Március közepén a szlovákiai Déménvölgy közelében a hírek szerint egy medve üldözőbe vett két túrázót. Az egyikük a szikláról lezuhanva halálos fejsérülést szerzett, a kiérkező Hegyimentő Szolgálat már nem tudta megmenteni. Az eset és annak lehetséges történései azonban továbbra sincsenek megerősítve hivatalosan. Az pedig továbbra is kérdés, hogy mit keresett a pár szürkület után távol az ösvényektől, egy fokozottan védett, meredek, sziklás területen, ahol rendszeresen számos medve tölti téli álmát a környék üregeiben, barlangjaiban. Egy napra rá Liptószentmiklóson tűnt fel egy medve, és karmolásokkal, valamint harapásokkal öt embert könnyebben megsebesített. Az esetek nem egyedülállók, az elmúlt években sajnos megszaporodtak a medvékkel való negatív kimenetelű találkozások Szlovákiában.
Ennek pedig csak részben oka az, hogy a medvék száma folyamatosan nő az országban. Ettől függetlenül viták vannak az állomány pontos számát illetően is. A helyi természetvédelmi szakemberek DNS-minták alapján 1200 medvére becsülik az állományt, de a vadászok és a vadgazdálkodók saját megfigyeléseik alapján 3000 körüli számot emlegetnek. A valóság valószínűleg az előbbihez van közelebb. Ez mindenesetre nem azt jelenti, hogy Szlovákiában minden bokorban medvék bújnak meg, de az biztos, hogy ha arra indulunk túrázni, érdemes felkészülni egy esetleges találkozásra. A helyiek és azok, akik gyakran túráznak arrafelé, tisztában vannak azokkal az óvintézkedésekkel, melyekkel minimalizálni lehet a találkozás esélyét, és amelyeket itthon is fontos lenne minden érintettnek megismernie.
A szakértő szerint Szlovákiában az elmúlt időszakban erőteljesen átpolitizálódott a medvekérdés. A nemrég zajlott választási kampányban olyanok is elhangzottak, hogy „a medve egy biológiai fegyver a vidéki emberek ellen”. Az ilyen jellegű természetvédelmi kérdések kezelésében azonban nem sok keresnivalója van a politikának.
Ez az egyik legrosszabb dolog, ami történhet egy fajjal, hiszen így sokszor nem szakmai alapon zajlik a vita vele kapcsolatban
– mondja Sütő Dávid.
A teljes képhez pedig azt is látni kell, hogy a szlovák medvék egyazon állományba tartoznak a magyarral, így ha ott hozzányúlnak az állományhoz, az befolyásolhatja a faj hazai jövőjét is. Az állományritkítás egyébként Szlovákiában és Romániában is folyamatosan napirenden van, erős a lobbi, hogy valamilyen formában vadászhatóvá váljon a faj.
A szlovák és a román problémák hasonlók, bár északi szomszédunknál nem annyira előrehaladott a helyzet, mint Erdélyben. Mindkét országban egyaránt kihívást jelentenek a medvék a haszonállattartók és a vadgazdálkodók számára. A leghevesebb konfliktusokért viszont legtöbb esetben néhány – úgynevezett – problémás medve a felelős. Ezek a medvék kevésbé tartanak az embertől, sűrűbben merészkednek be a településekre, akár nappal is. A probléma kialakulásáért viszont mégis mi magunk, emberek vagyunk a felelősek. Gyakran a helytelen hulladékkezeléssel vagy akár a tudatos etetéssel gyakorlatilag megtanítottuk ezeknek az állatoknak, hogy az ember jelenléte azt jelenti, hogy könnyen táplálékhoz juthatnak.
Elrettentő példa Románia, ahol a medvékre ezek mellett még turizmust is építettek, az állatok turistákhoz csalogatása és etetése pedig balul sült el. A medvék természetes körülmények között alapvetően tartanak az embertől, ha tudomást szereznek a jelenlétéről, inkább kitérnek az útjából. A romániai medvék viszont a rengeteg interakció miatt hozzászoktak az ember jelenlétéhez, így nem félnek megközelíteni a lakott településeket sem, ahol ráadásul igen könnyen jutnak táplálékhoz is.
A problémák másik ága viszont az, hogy míg Európa legtöbb országában növekednek az erdőterületek, csökken a vidéki népesség, és szorul vissza az extenzív állattartás, addig Romániában – legalábbis az állattartás területén – ellentétes folyamatok zajlanak. Egyre több hegyvidéki legelőt kerítenek be, ezzel pedig szűkül a medvék élettere, emiatt is növekszik a konfliktusok száma.
Veszélyes vagy félelmetes?
Az esetleges találkozások azonban nem feltétlenül hordoznak konfliktust, sőt a szakértő szerint a statisztikák azt mutatják, hogy a medve – és egyébként a farkas is – inkább félelmetesnek nevezhető, semmint veszélyesnek. A hírekbe viszont azok az esetek kerülnek be, melyekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a medve veszélyes fenevad. Persze, ahogy Sütő fogalmaz, igazán félresikerült negatív interakció esetén a medve valóban kárt tud tenni az emberben. Ha viszont betartjuk a legfontosabb viselkedési szabályokat, jó eséllyel nem történhet nagyobb baj. Fontos leszögezni, hogy a környező országokban előforduló medvetámadásokhoz hasonlókkal itthon a közeljövőben még biztosan nem kell számolnunk, idehaza nincsenek problémás egyedek, de hogy ez így is maradjon, azért tennünk is kell.
Kapcsolódó bejegyzések
A medvéktől jobban félünk, hiába öl százezerszer több embert az életmódunk csak Európában
Felkapjuk-e úgy a fejünket a szennyezett levegőről szóló hírre, mint egy medvetámadáséra? És hogy reagálunk, ha végzetes közúti balesetről hallunk? Valahol érthető, hogy nem ugyanúgy, azonban érdemes közelebbről megvizsgálni, mi tizedeli valójában az embereket.
A legjobb, ha már előre elsajátítjuk a fontosabb szabályokat, illetve átvesszük a jó gyakorlatokat a szomszédos országokból. Főleg arra az esetre, ha a medvék jelenléte állandósul, és esetleg fel-felbukkannak majd települések közelében is. A WWF Magyarország szakértője szerint Romániában és Szlovákiában egyre több településen, ahol a medvék leginkább előfordulnak, már úgynevezett medvebiztos konténerekben gyűjtik a hulladékot, hogy a könnyű táplálékforrás ne jelenthessen vonzerőt az állatoknak. Ugyanígy a közterületi gyümölcsfákat vagy lecserélik, vagy a lehullott termést rögtön felszedik.
Kezeljük helyén a medvét!
A medveészlelések száma az utóbbi években itthon is emelkedik. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy elkezdett nőni a hazai medvepopuláció, hiszen lehet, hogy ugyanazt az állatot látják többfelé rövid időn belül, de mivel országos hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre, akár feltételezhetjük is ezt. Mindenesetre a találkozás lehetősége – még ha minimális is – nem teljesen kizárt, így érdemes rá felkészülni. A magyar lakosság ugyanis elszokott attól, hogy ezek a fajok országunk erdeit járják. Sütő Dávid szerint az Északi-középhegységbe tervezett kirándulás előtt mindenképp érdemes áttekinteni a medvékkel kapcsolatos tudnivalókat, melyek ismeretében az ember és a medve közötti konfliktusok többségét elkerülhetjük. Ezt a célt szolgálja többek között a WWF „Medvédelmi rendszer” infografika-sorozata.
Kapcsolódó bejegyzések
Kell-e tartanunk itthon a nagyragadozóktól? – Holnapután
Magyarországon újra meg kell tanulni együtt élni a nagyragadozókkal? Aktuális adásunk vendége Sütő Dávid, a WWF Magyarország szakértője.
Az edukáció pedig nem csak állampolgári szinten kiemelt jelentőségű. A medveészleléseket követően szárnyra kapó rémhírek nem segítik a békés egymás mellett élés kialakulását. Ebben kiemelt szerepe van többek között a médiának és a vidéki települések vezetőinek is. Fontos lenne, hogy mértéktartó, kiegyenlített kommunikációra törekedjenek. „Egy hamarosan induló, elsősorban a Bükk területére fókuszáló projekt részben ezt célozza meg: a lakosság és a településvezetők bevonásával szeretnénk az emberek medvékhez kapcsolódó ismereteit bővíteni, az erdélyi jó gyakorlatok átvételét segíteni, hogy itthon lehetőség szerint megőrizzük a jelenlegi helyzetet, és elkerüljük nagyobb konfliktusok kialakulását” – tette hozzá Sütő Dávid.
A cikkben felhasznált fotók forrása: canva.com
A Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is a kiemelt témák közé tartozott állatfajaink védelme és fenntartása, melyet a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
