Mit csinál egy permakultúrás tervező, ha történetesen nem kertes házban, vagy épp egy tanyán él? Hát dzsungelt varázsol a gangra! Lőrinczi István egy belső-ferencvárosi társasház folyosóján bizonyította be, hogy a természettel való együttműködés gyakorlatilag bárhol megvalósulhat. A Perma Gang projekt alapítójával a permakultúráról, a természet mintázatainak követéséről, és a bárhol megvalósítható változásokról beszélgettünk.
„Van két kislányom, és nagyon fontosnak tartottam, hogy a növények és a természet közelségében legyenek, hiszen ha az ehető növényeket megismerik a gangon, akkor nem úgy nőnek fel Budapest belvárosában, hogy azt hiszik, hogy a szemközti boltban terem a paradicsom.”
Képzeljük el, hogy nincs kertünk, nincs talajunk, csak egy negyedik emeleti körfolyosó és a vágy, hogy a természetet közelebb hozzuk a családunkhoz. Sokan talán csak legyintenének, de István beleállt a dologba: ma közel 80-féle növény és két dézsató színesíti a gangot, rendszeres vendégek a beporzó rovarok, az álkaszáspókok és a lepkék; a szúnyogok miatt pedig a denevérek is megjelentek.
Mindez azonban nem maradt meg a saját folyosójuk határain belül: a szomszédok elkezdtek zöldíteni, a projektnek híre ment, megbízások érkeztek óvodáktól, iskoláktól, közösségi kertektől, a gangon végzett kísérletből pedig lassan közösségek szökkentek szárba. A projekt(ek) megvalósításához vendégem a permakultúra tervezési rendszerét hívta segítségül.
Tervezz 100 órát, ebből tölts el egy órát a kertben! Ezt az egy órát aztán nagyon hasznosan fogod eltölteni – idézi vendégem a permakultúra egyik „nagyágyúját”, Geoff Lawtont.
A permakultúra fogalmával egyre többször találkozhatunk, egyre gyakrabban merül fel a fenntarthatóságról szóló diskurzusokban. Azonban sokan tévesen azonosítják egy kertészeti módszertannal: valójában egy tervezési rendszerről van szó, amely nemcsak a kertben, hanem az élet minden területén alkalmazható. Ezt mutatja három legfőbb etikai alapelve is: a bioszféra védelme, az emberek védelme és a méltányos megosztás. A tervezési rendszer alapját pedig a megfigyelés adja: megérteni és lemásolni a természet működését az emberek szükségleteihez igazítva.
A talán az elmúlt napok esőzései folytán kissé mérséklődő aszályhelyzet kapcsán arról is beszéltünk, hogy a permakultúra erre a kihívásra is tud érvényes válaszokat adni. A kulcs ebben az esetben nem az, hogy több vizet juttatunk a rendszerbe (tehát többet locsolunk), hanem az, hogy radikálisan csökkentjük a vízigényt. Ehhez pedig megint a természettől vesszük a példákat: talajtakarás, szárazságtűrő fajok telepítése, sűrű beültetés stb. Az adásban elhangzó elvek alkalmazásával „tíz liter helyett háromra van szükség ugyanakkora területen”.
Az adásban szót ejtünk még:
a komposztálásról és a lehetséges formáiról,
a szemléletformálás fontosságáról minden életkorban,
a permakultúra-tervezői tanfolyamokról, ahol megtanulhatunk figyelni, és azt is, hogy mit érdemes megfigyelni,
a közösségi kertekről és azok fontosságáról,
a saját termelésű élelmiszerek szerepéről,
valamint arról is, hogy miként érdemes belevágni bárhol és bármikor saját kertünk kialakításába.
Novák Zsombor
A szerző humánökológus, a Greendex újságírója és a podcastok házigazdája. Hobbija a kertészkedés és a főzés, foglalkoztatja a városi fenntarthatóság, a permakultúra és szinte minden olyan terület, mely kapcsolódik a fenntarthatósághoz és a környezetvédelemhez.
