Az orosz Gazpromtól érkező vezetékes gáz évtizedekig olcsó, stabil és bőséges energiaforrás volt Európa számára. Ez azonban 2021-től megváltozott, Moszkva fegyverként kezdte használni a földgázt, Európa pedig végérvényesen más források és más piaci függések irányába mozdult el.
Háromrészes cikksorozatban dolgozza fel Deák András, a Másfélfok szerzője az európai földgázpiac történetét. Az első, általunk is szemlézett cikkben annak fénykorát és lassú, de visszavonhatatlan hanyatlását mutatta be, a most megjelent második részben pedig az orosz gáz európai történetét taglalja.
Kapcsolódó bejegyzések
Egyre csökken a földgáz szerepe Európában
A tendencia azt mutatja, hogy lassan elérkezik a földgáz alkonya Európában.
A keleti import nélkülözhetetlen
Az orosz gáz aránya a teljes uniós importban a 2020-as évek elejére megközelítette az 50%-ot, amelynek túlnyomó többsége vezetékes formában érkezett. Az elmúlt évtizedekben a szakértők legnagyobb része amellett érvelt, hogy az orosz gáz nélkülözhetetlen a kontinens számára. Ahogy a szerző írja, félrevezető lenne csupán az elmúlt, háborús évek tapasztalatai alapján megítélni Oroszország és Európa földgázipari kapcsolatait. Bár az utóbbi években valóban fegyverként is használták a földgázt, pontosabban annak árazását, illetve a csapok elzárását, az ezt megelőző mintegy 50 évben a megbízhatóság, a kiszámíthatóság és a kölcsönös előnyök jellemezték a kapcsolatot.
Az oroszországi termelés önköltsége töredéke a nyugati forrásokénak, ami lehetővé tette, hogy az orosz gáz ára évtizedeken keresztül a legversenyképesebb legyen. Az „olcsó orosz gáz” fogalma gyakorlatilag egyet jelentett az európai ipar és háztartások energiaellátásának biztonságával.
Egy korszak véget ért
A fordulat 2021 után következett be, amikor az orosz–ukrán háború kitörése alapjaiban rengette meg a kapcsolatot. Moszkva fegyverként kezdte használni a gázt, több ország ellátását részlegesen vagy teljesen leállította. Bár fizikailag végül nem alakult ki gázhiány, az árak soha nem látott magasságokba szöktek. Magyarország esetében például 2022-ben a gáz- és áramárak emelkedése a GDP mintegy 6%-ával arányos veszteséghez vezetett.
A krízist ugyanakkor mérsékelte, hogy a világpiac gyorsan reagált: a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe megnőtt, és különösen az Egyesült Államokból érkező szállítmányok pótolták az orosz kiesést. Az ellátás így folyamatos maradt, bár jóval drágábban, mint korábban. A következő időszakot ezért az új források, illetve – szerencsés esetben – sokkal inkább a megújulók és az energiatakarékossági intézkedések határozzák majd meg. A következő évek nagy kérdése az, hogy Európa képes lesz-e nemcsak a válság rövid távú következményeit kezelni, hanem hosszabb távon is fenntartható és biztonságos energiarendszert építeni. Egy dolog azonban bizonyos: az olcsó orosz gáz korszakát végérvényesen lezárta a történelem.
A teljes, részletes cikk a Másfélfok oldalán olvasható.