2021. október 8-a aranybetűkkel kerül be a környezetvédelem, sőt az emberi civilizáció nagykönyvébe. Ekkor fogadta el az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a 48/13. számú határozatát, amely emberi jogként ismerte el a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot. 2025-ben a környezetvédelem Oscar-díjaként is emlegetett Elisabeth Haub-díjat John H. Knox és David R. Boyd professzoroknak ítélték oda úttörő munkájuk elismeréseként. A zsűriben helyet foglalt Kőrösi Csaba is, aki a díjat már korábban kiérdemelte. A következőkben őt is megszólaltatjuk, és a hamarosan kezdődő brazíliai ENSZ-klímacsúcsról (COP30) is szó lesz.
Egészséges környezet mint alapjog?
Ma már nem férhet kétség ahhoz, hogy a 21. században az emberi jogokra leselkedő egyik legnagyobb fenyegetést épp a klímaváltozás jelenti, különösen a legsebezhetőbb régiókban. Ráadásul jellemzően a legvédtelenebb csoportokat érinti: a nőket, a gyerekeket, az időseket, a fogyatékkal élőket és az őslakos népeket, valamint az összes közül talán a legvédtelenebbeket: a jövő generációkat.
John H. Knox 2012 és 2018 között, David R. Boyd pedig 2018-tól 2024-ig volt az ENSZ különleges jelentéstevője az egészséges környezet és az emberi jogok területén. Munkájuk döntő szerepet játszott abban, hogy mára az egészséges környezethez való jog a nemzetközi jogban kötelező érvényű normává vált.
David R. Boyd érvelése szerint környezeti válságban szenvedő világunk problémáinak megoldásában az emberi jogi megközelítés hozhat áttörést. Bár évtizedek óta léteznek környezetvédelmi szabályozások, ezek eredményei – néhány részsikertől eltekintve – sok helyen megkérdőjelezhetők. Ezekkel szemben – vélekedik Boyd – az emberi jogok a történelem folyamán kritikus szerepet játszottak a társadalmi átalakulásokban. Így a természethez fűződő viszonyunk átalakulásának is katalizátorai lehetnek. Erre pedig máris számos példa létezik, hiszen az egészséges környezethez fűződő alapjognak az ENSZ által nemzetközi szintre emelt elismerését a helyi jogalkotók számos országban megelőzték.
Kapcsolódó bejegyzések
Kína a Holdig menne a fenntarthatóbb Földért
Kőrösi Csabával, a fenntarthatósági fejlődési fordulat jelenlegi állásáról beszélgettünk Pekingben tett látogatása kapcsán.
Már ma is vannak kézzelfogható eredmények
A világ egyik legboldogabb országa – amely a Happy Planet Indexén 2010-ben, 2016-ban és 2019-ben is első lett – Costa Rica. A közép-amerikai ország az 1980-as évek végére eredeti erdőborítottságának jelentős részét elveszítette. Ekkorra ébredt rá az ország, hogy valódi nemzeti kincsét a természeti erőforrásai, az erdők, a víz és a biodiverzitás jelentik. 1993-ban alkotmányba foglalták az egészséges természethez való jogot, az országot pedig fokozatosan átalakították. A változások olyan sikeresek voltak, hogy mára az ország energiatermelésének közel 100%-át megújulókból fedezik, az erdők területe megközelíti eredeti kiterjedésüket, az ország egyik fő bevételi forrásává pedig az ökoturizmus vált.
Mikor érvényesül az egészséges környezethez való jog?
Boyd az egészséges környezet 7 pillérét azonosította, melyek megléte elengedhetetlen a jog érvényesüléséhez:
– tiszta levegő,
– biztonságos és elegendő víz, valamint megfelelő higiénia,
– egészséges és fenntartható módon előállított élelmiszer,
– nem mérgező környezet (ahol élhetünk, dolgozhatunk, tanulhatunk és imádkozhatunk),
– egészséges ökoszisztémák és biodiverzitás,
– valamint természetesen biztonságos klíma.
De nem kell az Újvilágig elmennünk, hogy pozitív példát találjunk. Franciaországban 2004-ben került be az alkotmányba az egészséges környezethez való jog. Erre hivatkozva az országban betiltották a hidraulikus repesztés nevű eljárást (fracking), amely a szénhidrogének kitermelésére használható, ám rendkívül pusztító hatású a környezetre nézve. Szintén az alapjog volt az érvelés alapja akkor, amikor – a globális észak államai közül elsőként – betiltották az olyan peszticidek exportját a harmadik országok felé, melyek az Európai Unióban egyébként nem engedélyezettek.
Ezek a példák – és még néhány másik – jól mutatják, hogy ha az egészséges környezethez való jog alapvető emberi joggá emelkedhet, akkor a környezet védelmében óriási áttörések érhetők el. Sőt, a tiszta környezethez való jog átformálja azt is, ahogyan a természetre tekintünk. Boyd szerint a természet nem pusztán kiaknázandó erőforrások tárháza vagy épp árucikk, sokkal inkább közösség, amelynek mi, emberek is a részei vagyunk. Ezzel egybevág John H. Knox megállapítása, aki szerint az emberi jogok és a környezet valójában kölcsönösen függnek egymástól. Ennek a felismeréséből pedig az is következik, hogy a természetnek is vannak jogai.
Kép: canva
Az Elisabeth Haub-díj egy korábbi nyertes szemével
Az Elisabeth Haub-díj a környezetjog és a diplomácia területén végzett munka legrangosabb elismerésének számít, amelyet 1973 óta ítélnek oda. A díj névadója, Elisabeth Haub (1899–1977) neves filantróp, aki élete során különös figyelmet fordított a természet védelmét biztosító szigorú jogszabályok megalkotásának támogatására.
A díjat 2015-ben Kőrösi Csaba kapta megosztva a kenyai Macharia Kamauval. A New York-i Pace Egyetem jogi kara által alapított kitüntetéssel a fenntartható fejlődési keretrendszer kialakítására irányuló tevékenységüket, valamint a fenntartható fejlődési célok kialakítására létrehozott Nyílt Munkacsoport (OWG) vezetése során elért eredményeiket díjazták. Kőrösi, aki az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnöke, jelenleg pedig a Kék Bolygó Alapítvány stratégiai igazgatója, 2023 óta az Elisabeth Haub-díj zsűrijének tagjaként maga is rész vesz a díjazottak kiválasztásában, így az idei díjátadó kapcsán őt is megkérdeztük.
Greendex: A környezetvédelem tipikusan olyan terület, ahol az eredmények gyakran csak évtizedek múlva látszanak, mondhatni lassú műfaj. Mennyire nehezíti ez meg a díjazottak kiválasztását?
Kőrösi Csaba: A zsűri a környezet érdekében végzett munkát díjazza, nem a környezet tényleges változását, így ez nem nehezítő körülmény. Az előkészítő viták a zsűriben arról szólnak, hogy egy-egy teljesítmény – nagy valószínűséggel – mekkora hatással lehet a jövőbeli környezetváltozásra.
Kép: Kék Bolygó Alapítvány
Mennyire volt nehéz meghozni a döntést a díjazottakról? Ha szabad erről kérdezni, önnek volt más favoritja is a jelöltek névsorában?
Technikailag úgy kell elképzelni a döntést, hogy minden zsűritag megkap egy hosszú listát a jelöltekről, illetve a New York-i Pace Egyetem által összeállított háttéranyagokat. Ezen mindenki átrágja magát, és megpróbálja a listát a saját szempontjai szerint lerövidíteni. A zsűriben vannak jogászok, ökológusok, közgazdászok, antropológusok, sokan, sokféle területről, így a szempontok is sokszínűek. A végső cél mindig az, hogy olyan teljesítményt díjazzunk, amely globális jelentőségű. Azt egyébként nem szoktuk nyilvánosságra hozni, hogy ki kire szavazott, de annyit talán elárulhatok, hogy az én rövid listámon a két díjazott rajta volt.
Az idei díjazottak a környezeti jog területén alkottak nagyot, illetve maga a díj is részben az itt elért teljesítményeket ismeri el. Ön szerint lehet ez a terület a fenntarthatósági fordulat egyik fontos színtere?
A fenntarthatósági fordulat arról szól, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti kérdéseket összehangoltan tudjuk kezelni, egy közös célrendszer mentén. Hogy ebben mennyire megkerülhetetlen a jog szerepe, arra rávilágít, hogy évtizedek óta fogalmazunk meg célokat és vállalásokat, hogy egy fenntarthatóbb irányba tereljük világunkat. Egy dolog viszont általában nem történik meg: a meglévő szabályaink, jogrendszereink nem változnak meg, vagy nem olyan gyorsasággal és mértékben, mint amilyet ezeknek a céloknak az elfogadásakor feltételeztünk. Ezért mind a mai napig gyakran előfordul, hogy a meglévő céljaink és a meglévő szabályaink egymásnak ellentmondanak. Ebből a késlekedésből következik az is, hogy ma több ezer klímaper zajlik világszerte, mert a tudományos közösség és a civilek megelégelték a helyzetet, és úgy döntöttek, hogy számonkérik ezeknek a céloknak a végrehajtását a kormányokon és a vállalatokon.
Ha már fenntarthatósági fordulat: hamarosan kezdődik az ENSZ-klímacsúcs (COP30) Brazíliában. Mit várhatunk az idei találkozótól?
Azt látni kell, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése egy darabig még biztosan folytatódni fog. A 1,5°C-ot mostanság lépjük át, és könnyen lehet, hogy a 2°C-ot is át fogjuk. Itt tudni kell, hogy a légkör felmelegedését nem kizárólag és nem elsősorban azok a gázok okozzák, amiket most bocsátunk ki, hanem azok, amik az elmúlt 100 évben kerültek a levegőbe. A szén-dioxid ugyanis hosszú ideig a légkörben marad, ezért nagyon nem mindegy, hogy meddig és milyen ütemben folyatódik a felmelegedés. Napjaink kérdése elsősorban az, hogy lesz-e esélyünk visszatérni egy 1,5–2°C-os határon belülre, vagy hagyjuk elszabadulni a klímaváltozást. Ezért – bár érthető a klímacsúcsokat megelőző felfokozott várakozás és az őket követő csalódás – nem realitás, hogy egy klímacsúcs megoldja a felmelegedés kérdését. Azt viszont fontos látni, hogy eddig minden találkozó hozzátett egy kicsit ahhoz, hogy javuljanak az esélyeink.
Kiemelt kép: canva
