Légpuskával lövik a kerti tavakban halászó védett madarakat?

Az elmúlt évtizedekben számtalan kerti tó létesült hazánkban. Azonban sajnos nagy részük – ahelyett, hogy a helyi, őshonos élővilág számára kínálna ideális életteret – olyan kültéri akváriumként funkcionál, melyekben nemesített díszhalak tömege úszkál. Ezek az élénk színű koi pontyok vagy aranyhalak pedig gyakran a kertekbe csábítják a ragadozó madarakat, ami komoly konfliktus forrása lehet, hiszen a könnyű halászzsákmány reményében érkező védett szürke gémek, kócsagok és egyéb gázlómadarak szélsőséges esetben a díszhalaikat féltő emberek légpuskáinak célkeresztjében találhatják magukat.

Rossz hozzáállásunkkal így csinálunk ellenséget a természetből

Kertünk díszeként megálmodjuk az ideális tavacskát, amelynek majd a partján üldögélve egy kicsit elmenekülhetünk a világ zaja elől. Pénzt és időt nem spórolva el is készítjük a művet, helyükre kerülnek a növények, lágyan csobog a víz, kész a tökéletes élőhely, amit a környező állatvilág igyekszik is birtokba venni, hiszen ezekre a mesterséges kis tavakra jelentős ökológiai szerep vár. Azonban a legtöbb tulajdonos ezen a ponton hibát követ el, mert díszhalak sokaságát telepíti a tóba, így a természetvédelmi funkció sérül, hiszen az egyre ritkuló békák ebihalai és egyéb vízi parányok tömege általában a halak áldozatává válik.

A végeredmény pedig nemritkán egy természetellenesen áttetsző vizű, gépekkel életben tartott, zsúfolt medence lesz, amely tulajdonképpen nem más, mint egy tökéletes madáretető. Csak itt nem szotyit teszünk ki a cinegéknek, hanem a drága pénzen vásárolt aranyhalakat, koi pontyokat szolgáljuk fel a hosszú csőrű gázlómadaraknak.

A probléma akkor válik egyértelművé, amikor megjelenik az első szürke gém, hogy lehalássza az elrejtőzésre képtelen állományt. Ilyenkor sok tulajdonos érthetően elkeseredik. Jön a takaróháló, a villanypásztor, mindenféle riasztót kipróbálnak, és aggódnak, hogy mikor jön ismét a szárnyas „veszedelem”.

Akadnak szélsőséges reakciók

Természetesen a legtöbb kertitó-tulajdonos nem bántja ezeket a madarakat, csupán ártalmatlan védelmi eszközökkel próbálkozik. Ezért ennek az írásnak sem célja az általánosítás.

Azonban egy vélhetően szűk réteg az erőszakos lépésektől sem riad vissza. A közösségi média kerti tavakkal foglalkozó csoportjaiban rövid keresgélés után könnyen találunk erre utaló szélsőséges megnyilvánulásokat.

Ezekből itt idézünk néhányat (a hitelesség kedvéért nem javítva a nyelvhelyességet).

„- Nálatok mi vált be szürke gém ellen?”

„- Puska 😀”

„- Megoldás öt és feles légpuska”

„- Nálam is járt… már nem teszi 😀”

„- Ki kell lőni és ennyi.”

„- Golyó érett”

„- Azonnal agyon ütném vagy légpuskával fejbe nyomnám ha védett ha nem a halaim is védettek…”

„- Lod le”

„- Agyon kell verni, ha a tó közelébe megy.”

És végül egy sokatmondó párbeszéd:

„- Lekell lőni

– Ahh, kifejtenéd hogy képzeled és milyen eszközzel?

– Légpuska

– Elárulom, 5 méterről a magnum lőszer csak koppan a kemény tollán.

– De fejbe kell lőni ennyi. Ha elis megy többet nemjön vissza!”

A madármentő civil szervezetek számára is jól ismert a probléma

Keménykedő hozzászólásokat persze – témától függetlenül – gyakran lehet olvasni a Facebook kommentszekciójában, de kérdés, hogy ebből a lövöldözős „vadnyugati” hangulatból mi az, ami a valóságban is tetten érhető?

A választ keresve Kovács Klárát, a Tollas Barát Madármentő Alapítvány elnökét kérdeztük.

A közösségi médiában látható reakciók alapján úgy tűnik, hogy ember és madár komoly konfliktusával állunk szemben. Ti találkoztok ezzel a problémával a munkátok során?

• Igen. Egyfelől szoktak kérdezni minket, hogy mit lehet tenni olyan esetekben, amikor valaki pl. a Facebookon „dicsekszik” azzal, hogy mit csinált a madarakkal.
  Történt például már olyan, hogy egy illető, miután lelőtte a kerti tava mellett a fokozottan védett üstökösgémet, kitette a tetem fotóját azzal a kísérőszöveggel, hogy „Na ez már több kárt nem okoz”.
  Ilyenkor bármelyik aggódó állampolgár tehet feljelentést. Ezt mi magunk is megtesszük, ha ilyet látunk.

Másfelől fordulnak hozzánk sérült madarak miatt is. Ha hozzánk kerül egy szürke gém, akkor – ahogy sok más madárfaj esetében is – az ellátási protokollhoz tartozik, hogy a madárról röntgenfelvétel készül. Ez specifikusan szürke gémek, nagy kócsagok és hasonló fajok esetében azért történik, hogy lássuk, nem nyeltek-e horgot, vagy, hogy nincs-e bennük lövedék. Mert ha érkezik egy legyengült madár, amely gubbaszt, de nem látunk rajta semmilyen egyértelmű külső sérülést vagy betegség jeleit, akkor alapból gyanakszunk, hogy lövedék lehet benne. Egyébként csak az elmúlt néhány napban 4–5 szürke gém érkezett hozzánk és a társszervezeteinkhez, közülük kettőben volt légpuskagolyó. Ez igen nagy arány. Azt tapasztaljuk, hogy nem vadászfegyverrel, hanem a bárki által könnyen beszerezhető légpuskával lövik le ezeket a madarakat.

Az elmúlt hetek fagyos, téli időjárása miatt nagyobb az esélye annak, hogy a madarak a kerti tavakban keressenek élelmet?

• A szürke gémek alapvetően távol élnek, fészkelnek az emberektől, de szép lassan azért urbanizálódnak, így – bár jóval kisebb számban – tavasztól őszig is felbukkanhatnak a településeken, mert ott könnyebb nekik élelmet találni. Egyébként kevesen tudják róluk, hogy nemcsak halat esznek, hanem például rágcsálókat is előszeretettel fogyasztanak, így ezek állományait is segítenek kordában tartani. De a szürke gém nem buta: ha van egy kerti halastó, amely ráadásul télen fagymentesen van tartva vízforgatással, levegőztetéssel, akkor a könnyű táplálékért nyilván oda fog repülni, nem pedig a tarlón fog egereket keresni, ahol esetleg napkeltétől napnyugtáig talál egy darabot. Ha meg tud enni tíz koi pontyot, akkor azt fogja választani.

Az utóbbi hetekben pedig, amikor gyakorlatilag minden vízfelületünk teljesen befagyott, éheznek, nincs elérhető ennivaló számukra, ezért sokkal nagyobb eséllyel mennek be a városokba, településekre. A szürke gém alapvetően a vizek partján halászik. Megáll a parton, vár, és gyors mozdulattal kikapja a halat. Ezért elég az is, ha csak a víz széle van befagyva, ilyenkor a mélyebb részeken a halakat már nem éri el.

Tehát elsősorban egy téli jelenséggel állunk szemben, ami ellen egyébként könnyű védekezni. Más kérdés, hogy ha védekezünk, akkor a szürke gém éhezni fog, amely védett madarunk, szemben az idegenhonos díszhalakkal. De nyilván mindenkinek joga van megvédeni a saját tulajdonát, a tavában lévő díszpontyokat. Azonban fontos, hogy ennek soha nem lehet a módja az, hogy elsütök egy fegyvert a madárra. Ráadásul, ha egyet lelőnek, majd jön egy másik, mivel a tó odacsábítja őket.

Milyen védekezési módszereket tudtok javasolni, amelyek a madaraknak és a halaknak is biztonságosak?

• Lehet kapni olyan védőhálót kerti tavakhoz, amely specifikusan erre a problémára lett kitalálva. Lehet rendelni különböző méretekben, nem is drága. Hatékony megoldás lehet a különböző szobrok kihelyezése. Lehet a szobor szürke gémfigura, gólya, nagy rózsaszín flamingó is akár, teljesen mindegy: a madarak egy másik madár látványától – ha annak nagyobb a teste – tartani fognak. De nyilván a kisebbektől nem fognak megijedni.
  Illetve az is megoldás lehet, ha egy mélyebb zóna kialakításával meggátoljuk, hogy a madarak a partról el tudják kapni a halakat. Az 50–60 cm-es víz nem jelent számukra akadályt, de a mélyebb részekről nem feltétlenül fognak tudni zsákmányt ejteni. Ezt már a tó kialakításakor figyelembe kell venni.

Érdemes-e az etetésükkel próbálkozni és ezzel elterelni a figyelmüket a kerti tó lakóiról? Ha igen, akkor ezt meddig érdemes csinálni úgy, hogy közben ne szoktassuk magunkhoz az állatot?

• Ha valaki azzal a kérdéssel hív fel, hogy „nem akarja bántani a szürke gémet, nem akarja, hogy éhezzen, de nagyon zavarja, hogy megeszi a halakat, mit tud csinálni?”, akkor szoktuk javasolni a hálót, a szobrokat a halak védelmében, valamint emellett azt is, hogy egy garázstetőre, előtetőre helyezzen ki akár fagyasztott, felengedett halat vagy csirkehúsfilét, hogy a madár enni tudjon.

Tavasztól eleve mindenféle madár etetését be kell fejezni. A szürke gém esetében az etetésnek csupán arra az időszakra kell korlátozódnia, amikor tényleg kemény fagyok vannak, és nincs szabad vízfelület. De amint megérkeznek a plusz fokok, és olvadni kezd, már nincs szükségük emberi segítségre, hagyjuk tehát abba az etetésüket!

Honnan lehet tudni, hogy egy szürke gém sérült, és mentésre szorul?

• A légpuskalövedék egyáltalán nem biztos, hogy elpusztítja a madarat. Ha a szárnyának főbb részeit nem érintette a lövés, akkor gyakran el tud repülni, de lehet, hogy pár kerttel odébb landol is. Tehát általában nem abban a kertben találják meg, ahol lelőtték.

Egy egészséges szürke gémet nem szabadna tudnunk megközelíteni, hiszen fél az embertől. Ha a madár nem repül el, akkor ez általában azért van, mert olyan helyre ment a golyó, ahol kifejezetten szerveket veszélyeztet, esetleg csontot tört. Ilyenkor állatorvosi ellátásra van szükség, ezért segítséget kell kérni madármentő szervezetektől.

Azt sajnos meg kell említeni, hogy vannak olyan emberek, akik mindenre lőnek, ami él és mozog. Légpuskával meglőtt ragadozó madaraktól kezdve galambokon át sokféle madár került már be hozzánk. Azért szerencsére az az általános, hogy ha egy ilyen madár megjelenik a kertben, akkor inkább ámulatot vált ki, az emberek kíváncsisággal, tisztelettel fordulnak felé. Ilyenkor hozzánk olyan kérdések érkeznek, hogy: „nincs ez a madár bajban?”, „nem tudnám valahogy etetni, hogyan segíthetnék neki?”.

Tehát van remény! Köszönjük a beszélgetést!

Látható, hogy az egyébként üdvözlendő trend, miszerint egyre több kertet díszít tavacska, esetenként konfliktushelyzetet teremthet, amennyiben díszhalak is kerülnek a tóba, és megjelennek a rájuk vadászó madarak.

Ilyenkor egyesek a természetet kiáltják ki bűnösnek, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az ember magának teremtette a problémát, hiszen senkinek sem kötelező halastavat létesíteni.

Ilyen esetben soha ne csináljunk háborús zónát abból, ami eredeti terveink szerint a nyugalom szigete lenne! Ha a szelíd védekezési módszerek nem válnak be, engedjük el a halas koncepciót, és a helyzettel megbékélve egyszerűen adjuk át a tavunkat az őshonos állatvilágnak, a természetnek! Így mindenki jobban jár!

Ezt a témát és sok más fenntarthatósággal kapcsolatos érdekességet is megtalálhatsz majd a Planet Budapest 2026 rendezvényen a Vasúttörténeti Parkban február 25. és március 29. között. Bővebb információkért látogass el a 
planetbudapest.hu weboldalra!

Fotók: Pixabay

Montázs: Kántás Zoltán