Szingapúrban a közelmúltban megindult a papír alapanyagát is adó cellulózból készülő akkumulátorok tömeggyártása. A lítiummentes, sőt könnyen komposztálható cellák biztonságos és olcsó alternatívát kínálnak, ám egyelőre csak a kisebb elektronikai eszközökben.
Amíg a világ a lítiumion-technológia árnyoldalaival – a környezetszennyező bányászattal és a tűzveszéllyel – küzd, Szingapúr egy merész húzással a növényi rostok felé fordult. Az év elejére a Flint és a Nanyang Technológiai Egyetem közös fejlesztése átlépte a laboratóriumok küszöbét: megnyílt az első gyár, amely képes a papírgyártás alapanyagául szolgáló, cellulózbázisú, biológiailag lebomló, mégis nagy energiasűrűségű akkumulátorokat ontani magából. Ez a technológia olyan újabb alternatíva, amely az elektronikaihulladék-mentes kor első fontos mérföldköve lehet – olvasható a Makronóm cikkében.
Kapcsolódó bejegyzések
Az energiatárolás forradalmát hozhatják a következő évek
Az energiatárolási kapacitás forradalmian növekszik. Bár még jellemző a szivattyús módszer, már a lítiumionos akkumulátorok is helyet követelnek. Ugyanakkor más technikák is egyre inkább törnek előre.
Szingapúr mint erőforrásokban szegény, de innovációban gazdag városállam, évek óta keresi a választ a globális energiaválságra és a fenntarthatósági dilemmákra. A lítiumion-akkumulátorok dominanciája az idei évre elért egy olyan pontot, ahol a nyersanyaghiány és az újrahasznosítási nehézségek már gátolják az elektronika energiaellátásának fejlődését. Itt lépett be a képbe a cellulóz. A kutatók rájöttek arra, hogy a speciálisan kezelt papírrostok nemcsak hordozófelületek, hanem az akkumulátorok részei is lehetnek.
A szingapúri Flint startup év eleji gyárnyitása azt bizonyítja, hogy a „bioakkumulátor” immár realitás, nem csupán tudományos fantasztikum.
Kapcsolódó bejegyzések
Így segíthetik az akkumulátorok a gázfüggőség enyhítését
Hamarosan a magyar villamosenergia-rendszer minden szintjén tömegével jelenhetnek meg az akkumulátoros energiatárolók, ami a pozitív klímahatásokon túl további kedvező következményekkel járhat a felhasználók számára.
A technológia lelke egy már korábban nyilvánosságra került komplex kémiai eljárás, amely a cellulózrostokat nanoszintű vezetővé alakítja. A hagyományos akkumulátorokban fémfóliákat használnak anódként és katódként, Szingapúrban viszont ezeket papírszövetre nyomtatott cink- és mangánalapú tintákkal váltották ki. Az elválasztóréteg szintén cellulózból készül, amit egy vízbázisú hidrogél-elektrolittal itatnak át.
Ez a felépítés gyökeresen eltér a megszokottól: nincsenek szerves oldószerek, amelyek belobbannának, és nincs szükség hermetikusan zárt nehéz fémházra sem. Mi több, mivel a cellulózváz rugalmas, lehetővé teszi, hogy az akkumulátor formája kövesse a készülék kialakítását, ne pedig fordítva. A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva