A verőköltő bodobács gyerekkorom egyik első rovarélménye. Ki ne emlékezne ezekre a különleges mintájú rovarokra, amelyek összetapadva, csapatokban futkosnak a napon? Megjelenésükről sok minden eszünkbe juthat, érdemes közelebbről is megismerni őket.
A verőköltő bodobács – vagy közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus) – az egyik legismertebb európai poloskafaj, és nem a bodobácsok rokona. Az 1–2 centiméteres rovar egész Magyarországon gyakori, igazi társas lény, csoportokban gyakran látható. Szárnyai fejletlenek vagy rövidek, ezért nem repül, csak mászik. Főleg fák tövében, falakon, köveken, napos felszíneken bukkan fel, gyakran már februárban.
A verőköltő bodobácsok hőgyűjtő viselkedése nem mindennapi: tömegesen összeverődve napoznak, így csökkentik a hőveszteséget. Színük is jellegzetes: a piros-fekete minta jelzi, hogy nem érdemes megkóstolni őket, mert rossz ízűek. Sokan azt gondolják, valóságos „inváziónak” szemtanúi, azonban ez esetükben teljesen természetes viselkedés. Az emberre ártalmatlanok, nem csípnek, nem harapnak, nem is kártevők.
Kép: canva
Lebontó- és indikátorfaj
Elsősorban elhullott növényi részekkel és magvakkal táplálkozik. Különösen kedveli a hársot, a mályvát és a hibiszkuszt. Fontos, hogy ritkán szív élő növényt, gazdasági kárt nem okoz, inkább nedvekkel táplálkozik, ami akár elhullott állat vagy növény nedve is lehet. Érdeklik a korhadó szerves anyagok is.
Kapcsolódó bejegyzések
Több figyelmet érdemelnek a természet takarítói, a lebontók
Egy természetközeli erdőben senki nem lombfúvózik, hogy aztán nejlonzsákban teherautóra tegye a leveleket, mégsem járunk nyakig az avarban. Ha kidől egy fa, nem kell elszállítani, és nincs szükség az állati tetemek megsemmisítésére sem. Ezért is fontosak a lebontók!
A verőköltő bodobács detritivore jellegű faj: nem friss növényi szövetekre specializálódott, hanem a lehullott növényi részekre, így felgyorsítja a lebontási folyamatokat. Ez különösen fontos kora tavasszal a lombos fák alatt és a városi zöldterületeken, amikor kevés más rovar aktív.
A bodobács nem csúcsfogyasztó, hanem alapfaj. Sok ragadozó számára könnyen elérhető táplálék rossz íze ellenére is. Fogyasztói elsősorban madarak (pl. rigók, cinegék), gyíkok, pókok és ragadozó rovarok, ezáltal stabilizálja a kora tavaszi táplálékhálót, amikor még kevés a zsákmányállat.
Korai és tömeges megjelenése enyhe telekre, városi hőszigethatásra, illetve strukturált élőhelyekre utal. Ahol rendszeresen jelen van, ott van avar, és van mikroklíma. Jelenléte azt jelzi, hogy nem steril a környezet. Kifejezetten jól érzi magát térkövek között, falak tövében és járdák repedéseiben. Az egyik legjobb példája a városi ökológiai alkalmazkodásnak.
Kép: canva
Szerepe az ökológiai szemléletű kertben
Úgynevezett „alapzajszerű” faj, az egészséges kert jele. A bodobács nem sztár, hanem az alapréteg fontos szereplője. Olyan, mint az alaphang egy zenében: nem feltűnően hasznos, de nélküle szétesik a rendszer. Jelenléte azt jelzi, hogy a kert nem túlsterilizált, nem terhelt vegyszerektől, és van benne élő talajfelszín. Ezért ha bodobácsok jelennek meg a kertedben, fogadd őket örömmel! Ne értelmezd kártevőként, hiszen nem szív élő hajtásokat, nem okoz kárt a termésben, és nem támadja meg a zöldségeket sem. Ha növényen látod, általában melegszik, pihen, vagy árnyékot keres, nem „falatozik”.
Kapcsolódó bejegyzések
Eltűnőben a sötétség és ezzel együtt a rovarok is
A fényszennyezés jelentős probléma. Legnagyobb bajban a rovarvilág van. De miért olyan vonzó számukra a fény?
A bodobács nem konkurense a beporzóknak sem, és nem zavarja a hasznos rovarokat. Inkább zsákmányként segíti a ragadozók megtelepedését, ami közvetve csökkenti a valódi kártevők (pl. levéltetvek) túlszaporodását.
Megtelepedéséhez hagyj avart a fák alatt, ne gereblyézz „tükörsimára”! Tűrd meg a napozó csoportokat, és fogadd el, mint szezonális jelenséget! Ne irtsd, ne vegyszerezd, és nem kell eltávolítani pánikból sem. Az irtás több kárt okoz az ökoszisztémában, mint amennyi „kényelmetlenséget” megszüntet.
Ez a faj pontosan azt mutatja meg, hogy egy kert élőhely-e, vagy csak díszlet. Sok természetfigyelőnek az a véleménye, hogy ha megjelentek a bodobácsok, már nem a tél uralkodik. Nem naptári, hanem biológiai tavaszjelző. A bodobács tipikus példája annak, hogy ami feltűnő, az nem feltétlenül káros, éppen csak jobban látható.
