



Az energiaátállás miatt egyre inkább szükséges a fogyasztókat is bevonni a villamosenergia-rendszer szabályozásába, amint ezt a Nemzeti Energia- és Klímaterv is leszögezi. Ez nemcsak a rendszer stabilitásának kedvez, de a fogyasztók számára is anyagi előnyökkel jár.
A fogyasztóoldali válaszként, fogyasztóoldali befolyásolásként és fogyasztóoldali szolgáltatásokként is emlegetett megoldásokkal az a cél, hogy a fogyasztás módosításával fokozzák a villamosenergia-rendszer rugalmasságát. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó – pénzügyi ellentételezés fejében – lemond fogyasztása egy részének kontrolljáról a hálózati cégek vagy az aggregátorok javára, melyek így növelhetik vagy csökkenthetik a fogyasztást attól függően, hogy mit diktál a hálózati, illetve rendszerstabilitás érdeke.

Az EU-szintű tanulmányok szerint a rugalmassági szükséglet és a keresletoldali flexibilitás potenciálja jelentősen nő 2030-ra. Európai elemzések szerint a technikailag elérhető keresletoldali rugalmasság potenciálja a villamosenergia-fogyasztásnak körülbelül 5–15%-át is elérheti különböző szektorokban, ha megfelelő piacok és ösztönzők állnak rendelkezésre. Az, hogy a fogyasztóoldali válasz vagy fogyasztóoldali befolyásolás (Demand Side Management vagy Demand Side Response) fogalmai alatt pontosan mit értünk, régiónként, országonként, értelmezésenként eltér, ezért elterjedtségét nehéz egy nemzetközileg is összevethető, konkrét értékben kifejezni – mondja dr. Vokony István, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamos Energetika Tanszék vezetője.
A fogyasztás számos módon befolyásolható, közvetlen és közvetett eszközökkel egyaránt. A NEKT által a legkézenfekvőbb eszköznek nevezett sávos tarifarendszer bevezetése például közvetett befolyásolásnak minősül. A piaci alapú közvetett befolyásolásnak számos példája van szerte Európában, a lakosság köreiben főleg ott, ahol a felhasználók jelentős része versenypiacon jut energiához.
A közvetlen befolyásolás az 1960–70-es évektől működik Magyarországon is, a B-tarifás (korábban éjszakai, most vezérelt áram) szolgáltatás, illetve szabályozás keretében. Ebben az esetben a fogyasztói berendezés (villanybojler vagy elektromos fűtőberendezés, hőtárolós kályha) ugyan a hangfrekvenciás, illetve rádiófrekvenciás központi vezérlés függvényében kapcsol ki és be, azt azonban, hogy hány darab berendezés reagál, és ezeknek mekkora az összteljesítményük, nem lehet tudni, a bevont berendezések és teljesítmény nagysága pedig nem variálható. Mindössze annak meghatározására van lehetőség, hogy hány egység kapjon kapcsolási parancsot egy adott körben.
A DSR/DSM megoldások technikai feltételei többnyire adottak, jellemzően a szabályozási környezet és az üzleti modell függvénye, hogy működnek-e a gyakorlatban is; persze bevezetésük alapvető feltétele az infrastruktúra, különösen a hálózat bővítése és fejlesztése.

A fogyasztóoldali szolgáltatások hazai piacára hamarosan az otthoni akkumulátoros energiatároló rendszerekkel, illetve a szaldó elszámolásból kieső háztartási méretű napelemes kiserőművel rendelkező termelő fogyasztók is beléphetnek. A szakember szerint az akkumulátor kiváló eszköz arra, hogy a jelenlegi hálózati kihívások egy részére gyors és jól kezelhető megoldásokat adjon. Ennek jelentősebb technikai akadálya nincs, de a felhasználókat pénzügyi ellentételezési rendszer bevezetésével érdekeltté kell tenni a részvételben.
Míg a lakossági ügyfelek esetében ez nem feltétlenül van így, addig a nagy, kereskedelmi ingatlanok esetében egy 10%-os arányú megtakarítás az energiaköltségekben már jelentős vonzerőt jelent. Az ilyen, jellemzően nagy hőtárolási lehetőségekkel – és így rugalmassággal – rendelkező nagyfogyasztók ma már nagyrészt a Magyarországon is százas nagyságrendben működő, több fogyasztó (és termelő) fogyasztását és termelését összefogó, azt nagyobb, mérethatékonyabb egységekben kezelő aggregátorok portfólióinak részét képezik. Egy az aggregálásba bevont hőszivattyú rugalmassági bevételei például fedezhetik a berendezés éves karbantartási, illetve szervizköltségét is.
A következő lépés a háztartási méret bevonása lehet, ha pedig a folyamat kellő tudatossággal és önszerveződéssel párosul, akkor megérkezünk az energiaközösségekhez. Az energiaközösségek alapvető jogszabályi háttere rendelkezésre áll, és a megfelelő, megtérülést kínáló működési modellek is léteznek, de a tömeges terjedést lehetővé tevő szikra egyelőre hiányzik. 2026 elején 18 energiaközösség működött Magyarországon.
A felhasználókat a rendszer szintű szolgáltatások piacára jellemzően anyagi ellentételezéssel lehet bevonni, de a fenntarthatóságra való törekvés is erős motivációt jelenthet. Ez a hazai háztartási ügyfelek jó részénél is fontos szempont lehet, ugyanakkor az ő DSR-be való bevonásukat hamarosan egy új, a napon belül meghatározott idősávokban eltérő áramárakat kínáló (dinamikus) tarifarendszer is támogathatja.

Az új tarifastruktúra kidolgozása itthon is megtörtént, és a témában iparági egyeztetést is tartottak, azonban az eredetileg 2026-ra megcélzott bevezetési dátum későbbre tolódott. Az EU 2019/944 irányelv értelmében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy okosmérővel rendelkező végfelhasználók dinamikus árú szerződést köthessenek legalább egy szolgáltatóval. 2025-ben Magyarországon körülbelül 250 000 okosmérő működött az MVM-hálózaton, több tízezer új pedig telepítés alatt volt (részben EU-s támogatással), a szakma becslése szerint akár 4–5 millió okosmérő is lehet 2030-ig.
A dinamikus tarifák és más ösztönzők bevezetése, illetve a szabályozás hozzáigazítása révén a szintén gyarapodó hazai hőszivattyú-állomány és az elektromos autók (lásd V2G) is a fogyasztóoldali szabályozás részévé válhatnak, így nemsokára ezekkel is bónuszokat, kedvezményeket vagy plusz bevételeket szerezhetünk. A szakértő szerint általánosságban egyre több technológiai eszköz fog „hűha” érzést keltve megjelenni ezen a piacon.
Fotók: Canva