



Míg a természet még látszólag téli álmát alussza, mi pedig már fogyatkozó türelemmel várjuk a jobb idő eljövetelét, egyes növények virágba borulva adnak tanúbizonyságot a tavasz közeledtéről. Ezek a csodás virágok fittyet hányva a zord időre már a téli hónapokban szirmot bontanak, vidám, életteli színfoltokat képezve ezzel a szunnyadó kertben, természetben. Most csokorba szedtük azokat a növényeket, melyekkel nem kell kivárnunk a tavaszt, hogy kertünk életre keljen. Lelkünkre gyakorolt pozitív hatásukon túl pedig ne feledkezzünk meg arról sem, milyen fontos szereplői ők az ökológiai rendszernek: a legkorábban nyíló virágok ébredező beporzóink első táplálékai.
Ahogyan beszédes nevük is árulkodik erről, ez a két bájos, kis termetű virágunk már a téli időszakban szirmát bontogatja egy kis tavaszi hangulatot csempészve a kopár szürkeségbe. Hagymásaink közül ők az év első virágzói, akár már január végén, februárban gyönyörködhetünk bennük. Törékeny termetük ellenére igen szívósak, még a vastag hótakaró alól is kidugják fejüket, és virágzási kedvüket a fagy sem töri le. Korai érkezésük az újjáéledő természet reményét sugallja, ezért számos kultúrában a tavasz várásának szimbolikus virágai.
Az amarilliszfélék családjába tartozó hóvirág sokak kedvence; a 20 fajból álló nemzetség egyik tajga, a kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) hazánk őshonos növénye. A Mátra és a Bükk vidékein számtalan helyen megtalálható, de a Mecsekben és az ország más részein is találkozhatunk vele. A boglárkafélék családjába tartozó kikeletnyitó téltemető (Eranthis hyemalis) a mediterrán térség növénye, ám korai betelepítésének köszönhetően az egész kontinensen elterjedt; tömeges állományai szinte az ország teljes területén megtalálhatók. Mindkét növény eredeti élőhelyén ligeterdők, gyertyános vagy cseres tölgyesek lakója.
A lombfakadás előtti időszakban az első melegebb fénysugarak már előcsalogatják őket, és a háborítatlan erdei környezetben hófehér és aranyló szőnyegként terülnek szét a fák aljnövényzetében. A kikeleti hóvirág és a kikeletnyitó téltemető is védett fajnak számít Magyarországon, így óvva intenénk a túrázókat, hogy csokorba gyűjtsék az erdei állományt. Ha szeretnénk őket a kertünkbe meghonosítani, vásároljunk virághagymát, amelyet még ősszel tegyünk el a kertbe, hogy a következő év első hónapjaiban testközelből élvezhessük szépségüket!

A visszafogott nyitány után harsány folytatás következik: a káprázatos színekben pompázó krókusz és a megjelenésében elragadó apró nőszirom igyekszik felzárkózni az előbbi két télbúcsúztató növényhez. Virágzásukra már februárban felfigyelhetünk: vidám színfoltokat képeznek a kertekben és a mezőn. Ha eredeti élőhelyükön szeretnénk tetten érni őket, tekintetünk most a csupasz lombhullató erdők helyett a rétekre helyezzük, vadvirágként ugyanis előnyben részesítik a napos domboldalak, hegyi legelők lankáit. Mindkét növény honos hazánkban, és távoli rokonok is: a nősziromfélék családjának tagjai.
Az apró nőszirom (törpe írisz, Iris pumilla) valaha összefüggő szőnyegként borította be a Kárpát-medence több tájegységét, mára sajnos igencsak megritkult a vadon növő állomány. Az íriszek népes családjának egy egészen apró képviselője ő, kifejlett magassága 10–20 centi körül van, így jól mutathat sziklakertben, évelőágyások szegélyére ültetve. Eredeti élőhelyén többek közt a Kisalföldön, a Mátrában, valamint a Keszthelyi-fennsíkon találkozhatunk vele.
A krókusz (vagy más néven sáfrány) alacsony termete ellenére is feltűnő jelenség élénk színű virágaival, amelyek a fehér, a kék, a lila, a bíborvörös, a sárga különböző árnyalataiban, valamint ezek kombinációiban pompázhatnak. Az alig 10 centi magas, tölcséres virágú növény egyes fajtái már február végén virágba borulnak, mások márciusban jelennek meg. Ha a krókusz jól érzi magát, a kecses kis virágokból évről évre egyre több bújik ki, pár év alatt igazi virágtenger alakulhat ki a kertünkben. Az írisz rizómás (föld alatti megvastagodott gyöktörzzsel szaporodik), míg a krókusz hagymás növény, így ültetésük, gondozásuk nem igényel sok tapasztalatot. Ha szeretnénk bennük már februárban gyönyörködni, úgy ősszel helyezzük földbe gumóikat, lehetőleg kertünk olyan napfényes szegletébe, ahol nem tévesztjük őket szem elől!

A hunyor az első „igazi” évelő, amely már a hidegebb évszak elején szirmot bonthat. Valódi gyökérzetű, bokrosabb testalkatú lágyszárú, amely nagy, szétterülő leveleivel is díszít, és kecses, bókoló virágai a hó alól is kikandikálnak. A hunyor egyedülálló színfoltja lehet a téli kertnek, már akár decemberben, januárban is gyönyörködhetünk benne. Téli virágzása, valamint könnyű kezelhetősége okán házi kertek népszerű lakója, de eredeti élőhelyén, sűrű erdők aljnövényzeteként is találkozhatunk vele.
Magyarországon három őshonos faj található meg, ezek érdekessége, hogy az alapfaj eltérő tájegységeken meghonosodva három eltérő fajjá fejlődött. A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúlon, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhelytípust. Mindhárom őshonos hunyorfajunk védett növény hazánkban. Ha szeretnénk a kertünkben is viszontlátni, válasszunk számára árnyékos, félárnyékos helyet, ültethetjük fák, cserjék tövébe, és gondoskodjunk tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajról. Többféle színben pompázó hunyorfaj közül válogathatunk, az alábbi cikkben olvashattok róluk részletesebben.
A téli jázmin (Jasminum nudiflorum) a hidegebb évszak koronázatlan királynője; illatos, dús virágzatával már januártól vidám színfoltja lehet a kopár kertnek. Szétterülő, sűrű ágrendszerű cserje, amelynek aranysárga virágai a hóban, fagyban is nyílnak. Könnyen nevelhető, hálás növény, amely életet lehel a zúzmarás kertbe. Ültessük kertünk napfényes szegletébe, hogy a növény a téli időszakban minden sugarat hasznosíthasson a virágok neveléséhez. Dús virágzatát az előző évi vesszőkön hozza, így tavasszal, virágzást követően érdemes megmetszeni. Vesszői könnyen gyökeresednek, ezért a téli jázmin kis idő alatt nagyobb területet is benőhet.
A téli kert éke lehet a csodálatos kikeleti bangita (Viburnum x Bodnantense), amely az alacsonyan terülő jázminnal ellentétben magas és karcsú alkatával tűnik ki, valamint illatos, halvány rózsaszín virágaival, amelyben már februárban gyönyörködhetünk. A 2–3 méter magasra is megnövő díszcserje virágai lombfakadás előtt nyílnak, amelyben a fagyok sem tesznek kárt. Igen ellenálló növény, elvirágzást követően pedig lombozatával is díszít. A kertben válasszunk neki napos, félárnyékos helyet, hogy teljes pompájában tündökölhessen! Plusz egy pont a kikeleti bangitának, amiért virága mézelő, így fontos nektárforrás már a szezon kezdetén a méhek és más beporzók számára.

Ez az aprócska, egyszerű növény szerénységének dacára számos különleges tulajdonságot ötvöz magában. Latin elnevezése, a Bellis perennis annyit tesz: ’mindig gyönyörű’. És valóban: bár fő virágzási ideje áprilistól októberig tart, hófehér virágai télen is felbukkannak a zúzmarás fű között. Leginkább a pázsit közé vetve találkozhatunk vele, ahol e bájos növény megtöri annak egyhangúságát, ám valójában a százszorszép ennél sokkal több. Ez a virág a nap, a fény jelképe, számos kultúrában legendák fűződnek hozzá. Ehető növény, sőt a kozmetikai iparban is értékes alapanyag, virágzatából kiváló bőrfeszesítő olaj készíthető.
Fotók: Canva