



A globális energiarendszer tavaly visszafordíthatatlanul átlépett az elektrifikáció korába. A nyersanyagokat birtokló petroállamok helyét Kínával az élen a technológiát uraló elektroállamok veszik át, ami hazánk számára is óriási stratégiai kihívást jelent.
A világ villamosenergia-termelése fordulóponthoz érkezett, amit az Ember elnevezésű kutatóintézet minapi jelentése globális adatokkal támaszt alá. A makrogazdasági folyamatok azt mutatják, hogy a geopolitikai feszültségek és az energiaválságok történelmi léptékben felgyorsították a zöldátállást.
A koronavírus-járvány okozta gazdasági leállást leszámítva tavaly először fordult elő, hogy a fosszilis alapú áramtermelés globálisan csökkent, méghozzá 0,2 százalékkal, ami 38 TWh (terawattóra) visszaesést jelent. Mindeközben a tisztaenergia-források 887 TWh-os növekedése bőven meghaladta a teljes globális áramkereslet bővülését. A napenergia dominanciát mutat ezen a területen, hiszen a nettó keresletnövekedés 75 százalékát fedezte. Szimbolikus gazdasági mérföldkő, hogy az ipari forradalom óta először a megújulók aránya elérte a 33,8 százalékot, ezzel megelőzve a kőszén 33 százalékos részesedését a globális villamosenergia-mixben.
Nemcsak a globális adatok meglepők, hanem az ázsiai piacokon is az eddigi trendeket felülíró változások zajlanak. Kínában és Indiában ebben az évszázadban először csökkent a fosszilis alapú termelés, noha a két ország gazdaságának az energiaigénye továbbra is jelentősen nőtt, amit az energiatárolás rohamos fejlődésével lehet fedezni. Az akkumulátorok ára egyetlen év alatt újabb 45 százalékot zuhant, a globálisan telepített tárolókapacitások pedig 46 százalékkal bővültek.
Ez a folyamat megnyitotta az utat a napi csúcsidőszakokon átívelő, stabilan rendelkezésre álló napenergia előtt. Ezzel a váltással ugyanis a fókusz az olajmezőkről és a csővezetékekről a hálózatokra, a kritikus ásványokra és az ipari szoftverekre helyeződik át. A publikáció tovább olvasható a Makronóm weboldalán.
(Makronóm)
Fotó: Canva