A geotermikus energia a Föld belső hőjét hasznosító lehetséges energiaellátási forrás, amely bizonyos geológiai körülmények között a fosszilis tüzelőanyagok érvényes alternatívája lehet. Általában, amikor megújuló energiáról és fenntarthatóságról beszélünk, szinte kizárólag a szélre, a napenergiára és a biomasszára gondolunk; a geotermikus energiát viszont úgy tűnik, hogy még nem tekintik érvényes alternatívának.
Pedig Olaszországban, egészen pontosan Larderellóban (Pisa) úttörő technológiákat fejlesztettek ki a geotermikus gőzből történő áramtermelésre, és 1911-ben megépült a világ első geotermikus erőműve, amely ipari méretű áramtermelésre volt képes, és amely akkoriban nemcsak a toszkánai Larderello városát, hanem Volterra egész környékét ellátta energiával. Toszkána az a régió, amely nemcsak Olaszországban, hanem egész Európában a geotermikus energiát képviseli, és ahol ma a kontinens legnagyobb hőerőműve található.
Mik a geotermikus rendszerek jellemzői?
A geotermikus hő hasznosításának előfeltétele egy terület geológiai felépítése. Általában a bolygó a belsejéből (magjából) folyamatosan hőt bocsát ki a külvilág felé, és a különböző geológiai struktúráktól függően létezik egy geotermikus gradiens, amely a hőmérséklet mélységgel való változását fejezi ki. Átlagosan 100 méterenként 2,5-3 °C-kal nő a hőmérséklet, de nyilvánvaló, hogy ez az áramlás sokkal nagyobb például aktív (fiatal) vulkanikus területek és/vagy nagyon vékony földkéreggel rendelkező területek (kontinentális hasadékok és óceáni területek) esetén. A felszín alatti hőveszteség azonban nagyon nagy, és számos tényező befolyásolja, ezért nem elég mélyre menni ahhoz, hogy potenciális geotermikus erőforrással rendelkezzünk. Három összetevőre van szükség:
– egy hőforrás, amely alatt földalatti hőt kell érteni
– egy geotermikus tározó, amely forró, törésekkel átjárható kőzetekből áll
– a tározó kőzetekben keringő folyadék, például talajvíz, azaz esővíz, amely beszivárog az áteresztő kőzetekbe, ahol felmelegszik
Milyen előnyei és hátrányai vannak a geotermikus energiának?
A geotermikus energiát megújuló, tiszta és gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrásnak tekintik, mivel a bolygó „belső hőkomponense” az emberi életre vetített időskálát figyelembe véve gyakorlatilag örökös. A környezeti hatás gyakorlatilag nulla a kibocsátások tekintetében, mivel nem keletkezik CO2 vagy finom por (mivel nem történik égetés); ez egy olyan energiaforrás, amely független az éghajlati tényezőtől (nap, szél…), és képes a nap 24 órájában termelni, ami jobb hozamot és folyamatos működést garantál.
De mint minden energiaforrásnak, ennek is vannak hátrányai, amelyeket meg kell említeni. Például a megújíthatóság szempontjából a geotermikus energia közép- és hosszú távon bizonyos megfontolásokat igényel: az érintett folyadékok esővízből származnak, amely a mélybe szivárgással feltölti a természetes rendszert; ezért ha az erőforrás kitermelésének/kiaknázásának üteme nagyobb, mint a természetes rendszer feltöltődésének üteme, akkor kimerül, még akkor is, ha megújuló forrásról van szó.
Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a mélységben a felmelegedési folyamat nem azonnali, így bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy a tározó kőzetek átadják a hőt a folyadékoknak, ami nem mindig áll összhangban a termelési követelményekkel.
Forrás (smartgreenpost)