Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) tudósai egy mérföldkőnek számító jelentést tettek közzé, amelyben a szélsőséges időjárási viszonyok, hevesebb viharok, hirtelen áradások és erdőtüzek jövőjére figyelmeztetnek. Nagy-Britannia azonban nem először tapasztal drasztikus éghajlatváltozást. A 16-17. századra Észak-Európa kilépett a középkori meleg időszakból, és a kis jégkorszaknak nevezett időszakba került.

A 14. század elejétől kezdődően a Brit-szigeteken 2°C-kal hűlt le az átlaghőmérséklet, és Európa-szerte hasonló anomáliákat regisztráltak. Sokkal hidegebb telek következtek. A folyók és a part menti tengerek befagytak, ami leállította a kereskedelmet és a kommunikációt. A termények és az állatállomány elsorvadt, a felhőszakadások pedig tönkretették a termést, ami széles körben éhezést és nélkülözést eredményezett.

Ez a kora újkori éghajlati válság politikailag ugyanolyan robbanásveszélyes volt, mint amilyennek a miénk most alakul. Lázadások, forradalmak, háborúk és pestisjárványok pusztítottak, valamint bűnbakká tették a feltételezett boszorkányokat, akiket a rossz időjárás okozóinak tartottak.

Bármi is volt az oka, a kis jégkorszakot rengeteg történelmi bizonyíték dokumentálja. Londonban a Temze 1400 és 1815 között 24 télen át fagyott be. Az emberek megragadták a lehetőséget, hogy vásárokat tartsanak a folyó jeges felszínén. Az 1608-as „nagy fagy” idején fociztak, birkóztak, táncoltak és korcsolyáztak a Temzén.

Számos standon pazar ételeket és italokat árultak: sört, bort, kávét és pálinkát; marhahúst, pitét, osztrigát és mézeskalácsot. A szórakozásban korcsolyázás, szánkózás és tánc, valamint foci, lóverseny, medvecsalogatás és kakasdobálás is szerepelt. Voltak bábjátékok, szelíd majmok bemutatója, tűznyalás, késnyelés és lottójáték is.

De a felszín alatt egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. A londoni szegények és az újonnan munkanélkülivé vált emberek élete egyre reménytelenebbé vált: sokuknak nem volt pénzük enni és melegedni, és ez a helyzet egész Európában hasonló volt. A plébániák a tehetősebb lakosokra kötelező adót vetettek ki szegényebb szomszédaik ellátására, ami csökkentette az éhezést. Az 1684. évi szörnyű tél mégis sok emberéletet követelt. A temetéseket felfüggesztették, mivel a föld túl kemény volt az ásáshoz.

A 400 évvel ezelőtti klímaváltozásról az IPCC-hez hasonló globális tudóscsoport nem adott hírt. Bár az akkori tudósoknak, akiket természetfilozófusoknak neveztek,  számolniuk kellett a társadalmi és gazdasági megrázkódtatásokkal, amik a hőmérséklet-változások következtében jöttek létre. A történelem azt mutatja, hogy az éghajlatváltozás évszázadokig eltarthat, és mélyreható következményekkel járhat a civilizációra nézve. A szolidaritás a legjobb védekezés az ismeretlen ellen, akkor is és most is.

Forrás (independent)