Az éghajlati válság miatt több kis testű méh, de kevesebb poszméh és dongó élhet – figyelmeztetnek a kutatások, amelyek a növények beporzására és az egész ökoszisztémákra gyakorolt lehetséges hatásokat vizsgálták.

Amerikai tudósok nyolc éven át több mint 20 000 méhet fogtak be és tanulmányoztak a Sziklás-hegység egy területén, hogy kiderítsék, hogyan reagálnak a különböző fajták a változó éghajlati viszonyokra.

A közzétett kutatásukban a szerzők elmondták, hogy bár a környezeti feltételek évről évre változnak, a szubalpin régió, ahonnan mintát vettek, különösen érzékeny az éghajlatváltozásra, mivel a tavaszi hőmérséklet általában melegszik és a hó olvadása korábban következik be. Azt találták, hogy a nagyobb testű méhek száma a hőmérséklet emelkedésével csökkent, míg a kisebb testű, talajban fészkelő méheké nőtt.

„Kutatásunk arra enged következtetni, hogy az éghajlat okozta változások a hőmérsékletben, a hótakaróban és a nyári csapadékban drasztikusan átformálhatják a méhközösségeket” – magyarázták a szerzők.

A csökkenés különösen a poszméhek esetében volt markáns, ami a kutatók szerint arra utal, hogy ez a csoport az éghajlat felmelegedése miatt jobban veszélyeztetett, mint a rendszerünkben élő más méhek. Ez egybevág más tanulmányokkal, amelyek szerint a poszméhek, amelyek számos ökoszisztéma meghatározó beporzói, kevésbé tűrik a hőséget, mint más méhek, és a hőmérséklet melegedésével a hűvösebb, magasabban fekvő régiókba költöznek.

A rovarok a világ legfontosabb beporzói: Az ENSZ szerint a világ 115 legfontosabb élelmiszernövényének 75%-a függ az állati beporzástól, köztük a kakaó, a kávé, a mandula és a cseresznye. Egy 2019-es, mérföldkőnek számító jelentésben a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a rovarfajok közel fele világszerte visszaszorulóban van, egyharmaduk pedig az évszázad végére teljesen eltűnhet. Minden hatodik méhfaj regionálisan kihalt valahol a világon. A kihalás fő oka a feltételezések szerint az élőhelyek elvesztése és a rovarirtó-szerek használata.

Forrás (theguardian)