Míg a napelemek és modulok kutatásában és fejlesztésében Európa még mindig élen jár, az elmúlt tíz évben a gyártás zöme Ázsiába került át. Európa saját gyártókapacitása fejlesztésével szüntetné meg a már technológiai szuverenitását és függetlenségét veszélyeztető helyzetet.
Miközben az Európai Unió és a szakértők – például a Nemzetközi Energiaügynökség, a Bruegel vagy az EMBER – az orosz energiaimporttól való súlyos függés felszámolásának lehetőségeit és következményeit mérlegelik. Európának arra is vigyáznia kell, nehogy egyik veszélyes kiszolgáltatottságból a másikba essen. Az EU energiaellátása nem csak a fosszilis energiahordozók, de az ezeket kiváltani hivatott technológiák területén is nagyban támaszkodik az importra – mint a napelemek vagy az akkumulátoros energiatárolók –, és ha van is saját gyártókapacitása, a nélkülözhetetlen kritikus nyersanyagok nagy részét szintén határain túlról kell importálnia.
Kapcsolódó bejegyzések
Nagy zavart okoz a háború a jövő nyersanyagainak ellátási láncában
Oroszország a világ egyik legnagyobb érc-, és nyersanyagimportőre. Ezek között rengeteg olyan földfém is található, amely az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen. Mi lesz így a világgazdasággal?
Hosszabb távon még fokozódhat is az európai ráutaltság. A klímacélok eléréséhez és az orosz energiaimport-függőségtől való szabaduláshoz egyaránt a tisztaenergia-technológiák telepítésének felgyorsítása szükséges. Ahogyan erre a napelemes rendszerek globális ellátási láncának problémái rávilágítottak, az importkitettség és az import diverzifikálatlansága – lásd Kína dominanciáját – már jelenleg is fékezőleg hat az energiaátmenetre, pedig a java még csak ezután jönne. Nem egy ország azért is igyekszik leépíteni a kínai napelemexportot, mert a jelentések szerint Kína ujgur kényszermunkát alkalmaz a gyártás során, amit a kínai hatóságok tagadnak.
Az uniós napenergia-stratégia is kiemelten kezeli az ügyet
A kockázatot észlelve az EU igyekszik a technológiák ellátási láncainak minél nagyobb részét belföldre telepíteni. Az akkumulátorok esetében az erre irányuló munka már korábban elindult. A napelemek területén pedig – az európai napelemgyártó iparág ázsiai versenytársak általi „kivéreztetését” és több mint egy évtizednyi szendergését követően – a téma az elmúlt időszakban került ismét napirendre. Mostanra a kérdés olyannyira fontossá vált, hogy a várhatóan nyárig megjelenő uniós napenergia-stratégia tervezetében is kiemelten foglalkoznak majd vele.
2021-ben az EU-ban rekord nagyságú, 26 GW új napelemes kapacitást telepítettek (ez a globális telepítések közel 15 százaléka), miközben az uniós gyártókapacitás ettől jelentősen elmarad. Az ellátási lánc alsó szakasza, vagyis a poliszilícium-gyártás a 2020 végén 22,1 GW-os éves kapacitásával még viszonylag jól megalapozott (ez a globális kapacitás 11 százaléka). Ugyanez már nem állítható az 1,25 GW-os napelemes ostya (1 százalék), a 650 MW-os napelemcella (0,4 százalék), illetve a 6,75 GW-os napelemmodul gyártókapacitásával kapcsolatban (3 százalék), míg az invertereknél 25 százalékos az európai részesedés a világ gyártókapacitásából.
A kristályos szilícium PV-modulok globális gyártásának összességében 95 százaléka Ázsiában valósult meg – Kína a teljes globális termelés 67 százalékát adja –, Európa és Észak-Amerika részesedése pedig mindössze 3, illetve 2 százalék. Azonban nem mindig állt ilyen gyenge lábakon az európai napelemes ipar. 2008-ban például még a globális PV-modul-gyártás legnagyobb része, több mint 40 százaléka Európában valósult meg.
Nehéz lesz felvenni a versenyt Ázsiával
Azt, hogy pontosan mekkora gyártókapacitásra is lenne szüksége Európának és mikorra, várhatóan az említett uniós stratégia fogja meghatározni. A jelenlegi, nem hivatalos tervek jelentős eltéréseket mutatnak. Például míg a SolarPower Europe célja az, hogy 2025-re 20 GW, a teljes ellátási láncot lefedő gyártókapacitás jöjjön létre Európában, addig a European Solar Manufacturing Council (ESMC) iparági érdekképviseleti szervezet 2025-re ennél jóval nagyobb, legalább 35 GW-os kapacitás kiépítését tartja kívánatosnak. 2030-ra pedig 100 GW-ig tornáznák fel a számot, ami a várt globális gyártókapacitásnak körülbelül 15 százaléka. Az energiafüggetlenség növelése mellett ez egyéb előnyökkel is járna, pozitív hatása lenne a külkereskedelmi mérlegre és a foglalkoztatottságra is.
Forrás: constructionreviewonline.com
Az ázsiai, elsősorban kínai gyártókkal, méretgazdaságosságukkal és a tömeges gyártáshoz kapcsolódó innovációs erejükkel Európának nehéz lesz felvennie a versenyt. Már csak azért is, mert az itteni újraiparosítási tervek kulcsfontosságú része a fenntarthatósági kritérium szigorú érvényesítése, ami Kínában kevésbé áll a fókuszban. Az Európai Zöld Megállapodás prioritásai között is egy körforgásos PV-iparág megteremtése szerepel. Németországban kifejezetten azzal a céllal hoztak létre zöld konzorciumot, hogy kidolgozzák az innovatív és fenntartható napelemmodul-gyártás gazdasági-ökológiai értékelési módszertanát. Az európai napelemipar feltámasztásának egyik leghatékonyabb eszköze kétségkívül az olyan üzemek támogatása lehet, mint például az Enel olaszországi napelemmodulgyára. Ennek 200 MW-ról 3 GW-ra történő kapacitásbővítése 2024-ig valósul meg, az összesen 600 millió eurós beruházásból 118 millió eurót pedig az EU innovációs alapja biztosít. De Európa-szerte egyre több hasonló projektről érkezik hír. Ez azt jelzi, hogy valami tényleg elkezdődött az ügyben.
