Az egyik leglátványosabb fosszíliát ma a megalodon fogai és rekonstruált állkapcsai jelentik, amik olyan nagyok, hogy egy-két ember is elférne bennük. Egy olyan cápafaj maradványai ezek, amely 20-3,6 millió évvel ezelőtt élt, és valószínűleg bálnákat és nagy halakat fogyasztott. Körülbelül 15 méter hosszúra nőtt, ami nagyobb, mint egy városi busz.
Hogy mi okozta ennek a nagyszerű teremtménynek a pusztulását, azt még vizsgálják, de a tudósok már felfedeztek egy nyomot. A Nature Communications című tudományos folyóiratban nemrégiben közzétett kutatásukban földtudósok és biológusok fennmaradt kémiai bizonyítékot találtak a megkövesedett fogakban arra, hogy a megalodonok és a nagy fehér cápák csúcsragadozóként együtt éltek a megalodonok uralkodásának vége felé, mintegy 5,3-3,6 millió évvel ezelőtt.
„Úgy tűnik, valóban ugyanazt a pozíciót foglalták el a táplálékláncban” – mondta el Kenshu Shimada, a tanulmány egyik szerzője, a DePaul Egyetem paleobiológusa. Ez azt jelenti, hogy a zsákmányért versenyezniük kellett egymással.
Korábbi kutatások, például a Robert Boessenecker paleontológus által publikáltak, azt feltételezték, hogy a megalodon kihalásának egyik mozgatórugója ez a versengés volt. Az új kutatás szerint viszont a két faj nagyon sokáig, 1-3 millió éven át élt együtt és fogyasztotta ugyanazt a táplálékot a világ óceánjaiban. Végső soron a megalodonok azért kerültek hátrányba, mert valószínűleg hosszabb időbe telt, amíg ekkorára nőttek és elérték az ivarérettséget. A nagy fehér cápák gyorsabban szaporodtak, és így a nagyobb, energiaigényesebb megalodonok fölé kerekedtek.
Fontos, hogy a kihalások története soha nem ilyen egyszerű. A változó éghajlat is szerepet játszhatott, mivel a globális hőmérséklet lehűlt a pliocénnek nevezett időszakban, mintegy 5,3-2,6 millió évvel ezelőtt. A hűvösebb óceánok pedig megnehezíthették a megalodonok életét. „Mivel a kifejlett cápák a trópusi vizektől függtek, az óceánok hőmérsékletének csökkenése valószínűleg az élőhelyük jelentős csökkenését eredményezte” – magyarázza a londoni Természettudományi Múzeum. „Ez azt is eredményezhette, hogy a megalodonok zsákmányállatai vagy kihaltak, vagy alkalmazkodtak a hűvösebb vizekhez, és olyan helyre költöztek, ahová a cápák nem tudták követni őket.”
Sok tengeri élőlény, például teknősök, kisebb cápák és tengeri madarak haltak ki a pliocén során. Lehet, hogy a kevesebb kalóriával is beérő nagy fehér cápák így jobban meg tudtak élni csúcsragadozóként a változó világban.
Forrás (mashable.com)