Az éghajlatváltozás által súlyosbított szárazság és szélsőséges hőség mindenütt előkészítette az utat a tűzvész kialakulásához. Mivel az erdőtüzek szezonja egyre jobban beindul, és a füst ismét komoly egészségügyi fenyegetésként jelenik meg, a szakértők arra biztatják az embereket, hogy készüljenek fel a füst okozta veszélyekre. Ez magában foglalja a légtisztítók és szűrők beszerzését, és a tüdőbetegségben szenvedők számára az orvosi eszközök, például inhalátorok feltöltését.
De mi van akkor, ha az éghajlatváltozás egészségügyi hatásainak kezelésére használt eszközök maguk is hozzájárulnak a válsághoz?
Ez a helyzet az adagolós inhalátorokkal, amelyeket a két leggyakoribb légzőszervi betegség, az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésére írnak fel. Ezek az inhalátorok fluorozott szénhidrogén aeroszol hajtógázzal segítik a gyógyszerek tüdőbe juttatását. A hajtóanyag olyan üvegházhatású gáz, amely 100 év alatt nagyjából 1500-3600-szor jobban képes megkötni a hőt, mint a szén-dioxid.
A jó hír az, hogy léteznek más inhalálószerek, amelyek hatásosak, költséghatékonyak, és ugyanazokat a hatóanyagokat tartalmazzák, de közel sem olyan károsak az éghajlatra nézve. Ezen eszközök egyik típusa, az úgynevezett szárazporos inhalátor, ami a hagyományos hajtóanyag-alapú eszközökhöz képest lényegesen kevesebb kibocsátással jár. A nagy kibocsátású inhalátorok lecserélése ezekre vagy egy másik inhalátortípusra, az úgynevezett lágy köd inhalátorokra jobb eredményeket hozhat a betegek és a bolygó számára.
Az adagolós inhalátorok jelentős mértékben hozzájárulnak az egészségügyi ágazat üvegházhatású gázkibocsátásához. Nagy-Britanniában a kutatók becslése szerint a nemzeti egészségügyi rendszer kibocsátásának 3-4 százalékát teszik ki. A brit székhelyű globális gyógyszeripari óriás, a GSK pedig azt közölte, hogy a vállalat szén-dioxid-kibocsátásának 45 százalékáért felelősek. Ennek megfelelően Nagy-Britanniában és más európai nemzetekben egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az asztma és a C.O.P.D. ellátás környezeti hatásainak csökkentésére, amelyek ezekből az inhalátorokból erednek.
Kutatások megállapították, hogy a rosszul kontrollált asztmás betegek szén-dioxid-kibocsátása nagyjából háromszorosa a jól kontrollált asztmás betegekénél, ami valószínűleg a hajtógáz alapú inhalátorok túlzott használatának és az asztmás rohamok során gyakrabban előforduló sürgősségi ellátásoknak tudható be.
A szárazporos inhalátorok viszont nem valók mindenkinek. Ezeknél az inhalátoroknál a betegeknek mély levegőt kell venniük, hogy beszívják a gyógyszert; a nagyon fiatalok, a nagyon idősek és a súlyos tüdőbetegek nehezen boldogulnak velük. Szerencsére fejlesztés alatt állnak az olyan új hajtóanyagú adagolós inhalátorok, amelyeknek gyakorlatilag nincs vagy jelentősen csökkentett a globális felmelegedési hatásuk. Az ilyen eszközökre sürgősen szükség van, hogy a betegek számára az inhalációs lehetőségek teljes skálája rendelkezésre álljon, és hogy a kibocsátás minimálisra csökkenjen.
Forrás (nytimes)