Minden egyes online keresés a becslések szerint 0,2 gramm szén-dioxidot használ el. Bár ez elsőnek nem tűnik nagyon soknak, de egyedül a Google évente körülbelül 2 billió keresést kap a felhasználóktól, ami 400 000 tonna CO2-t tesz ki.
Az internetes keresés által felhasznált energia nagy része az adatközpontokból származik. Az adatközpontok olyan épületek, amelyeket számítógépes rendszerek, például távközlési és tárolórendszerek elhelyezésére szolgálnak. Az adatközpont-üzemeltetés minden része villamos energiát fogyaszt: A szervereket futtatni és karbantartani kell, az adatokról folyamatosan biztonsági másolatot kell készíteni, és az épületet is hűvösen kell tartani, hogy minden szerver zökkenőmentesen működjön. Ha ezeket a folyamatokat összeadjuk, kirajzolódik, hogy az adatközpont 10-50-szer több energiát fogyaszt négyzetméterenként, mint egy tipikus kereskedelmi épület.
Van azonban egy módja annak, hogy semlegesítsük a sokszor parttalan internetes keresések okozta szén-dioxid-kibocsátást, ez pedig a váltás Ecosia keresőre – legalábbis Sophie Dembinski szerint, aki a keresőmotor brit részlegét vezeti. Az Ecosia egy teljesen karbon-semleges keresőmotor, mely minden nyereségét éghajlattal kapcsolatos projektekbe fekteti. A támogatott projektek nyolcvan százalékát fatelepítések teszik ki. Együttműködve egy ökológusokból és újraerdősítési szakértőkből álló teljes csapattal, helyi közösségekkel együttműködve azonosítják azokat a régiókat, ahol a legnagyobb szükség van fatelepítésekre a biológiai sokféleség élénkítése érdekében. Az ültetések után további három évig monitorozzák a fákat műholdas adatok, geotagging és képek felhasználásával.
A non-profit szervezet 200%-ban megújuló, kétszer annyi energiát juttatnak vissza a villamosenergia-hálózatba, mint amennyit használnak. Saját napelemeik elegendő energiát termelnek ahhoz, hogy kompenzálják az összes házon belüli energiát és a keresésekre fordított energiát is. A projektek finanszírozása hirdetések útján történik.