Májustól késő őszig különleges, cikázó röptű fürge lény látogatja kertjeink illatos virágait. Első pillantásra akár apró kolibrinek is hihetnénk, e sebesen szárnyaló állat azonban igen távol áll a madaraktól. Hazánk ezerarcú rovarvilágának egy nem mindennapi lepkefaja a szenderfélék családjához tartozó kacsafarkú szender.

A magyarországi szenderfajok zöme általában éjszaka aktív. A nappalt rendszerint egy fatörzsön vagy más alkalmatos rejtekhelyen „szenderegve” töltik, és csak a szürkület beálltával kelnek szárnyra.

Ezzel szemben a kacsafarkú szender nem éjjel, hanem napközben jár nektár után. Furcsa nevét a potroha végét díszítő fekete-fehér farpamacsról, a kormánylapátként is funkcionáló úgynevezett kacsafarokról kapta.

Teste tömzsi, dúsan szőrözött, bundás benyomást keltő, nagy fejét rövid vaskos csápok ékesítik. Sajátos bélyege még, hogy a hosszabb elülső szárnyai barnás, rejtő színűek, míg a jóval rövidebb hátsók aranysárgák.

A kacsafarkú szender más nappali lepkéktől eltérően nem a virágon ülve, hanem előtte lebegve, kolibrifélék módjára táplálkozik. Másodpercenkénti 50-100 szárnycsapásával tartja egy helyben magát, miközben hosszú pödörnyelvét bebocsátja a virág kelyhébe. A kiszemelt növény előtt csak néhány pillanatig serénykedik, majd villámgyorsan manőverezve átsuhan egy következőhöz.

Hazánkban a kacsafarkú szender ugyan nem védett, ám a virágok beporzásában végzett szerepe miatt nagy jelentőséggel bír. Nemcsak különlegesek és szépek, hanem hasznosak is.

Mivel különösen kedveli a lila színű tölcséreseket, aki a kertjében petúniát nevel, mindenképpen számíthat a lepke megjelenésére. Novemberben a populáció egy része délre vándorol, míg egyes példányok pincékben, barlangokban itthon telelnek. 

Forrás: https://www.zaol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/kacsafarku-magyar-kolibri-2188637/