A tengervíz sótalanítása, hirtelen költséghatékony lenne, és ez enyhítené a Föld vízhiányát. A szemetet tömegesen lehetne újrahasznosítani, ami lehetővé tenné az értékes nyomelemek, például a ritka földfémek kinyerését, míg a szén-dioxidot ki lehetne szívni a légkörből, hogy lelassítsuk az éghajlatváltozást.
Az emberek kényelmesen élhetnének a Föld sarkvidékein, vagy messzire utazhatnának akkumulátoros járművekkel. A villamos energiát igénylő áruk és szolgáltatások olcsóbbá, sőt akár ingyenessé válhatnak. Kibocsátási lábnyomunk hamarosan kimutathatatlanná válhatna.
A zöld energia lehet korlátlan, de költség nélkül biztosan nem marad örökre korlátlan
– mondta Victor B Flatt, a Houstoni Egyetem munkatársa.
Bár izgalmas lenne belegondolni, ez a fenntartható világ hihetetlenül költséges lenne. A zöld energia lehet, hogy korlátlan, de biztosan nem korlátlan költség nélkül. A zöld energia sikere attól függ, hogy az emberek hajlandóak lesznek-e egyáltalán elfogadni a technológiát, a megújuló alternatíváknak nagyobb kényelmet, gyorsaságot, megtakarítást és biztonságot kellene ígérniük, mint az olaj, a szén és a gáz, amelytől annyira függünk.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint a villamosenergia-igény a következő 10 évben egyes régiókban 40-60%-kal fog növekedni. A kutatók előrejelzése szerint a növekvő jólét mind a fejlett, mind a fejlődő világban legalább 2040-ig tovább növeli majd a kulcsfontosságú erőforrások iránti keresletet. Ugyanakkor az energia, a víz és más természeti erőforrások korlátozása új, nehezen kezelhető instabilitást hozhatna.
A jelenlegi, elsősorban fosszilis tüzelőanyagokból történő villamosenergia-termelés az éghajlatváltozás legnagyobb okozója. Ez az összes üvegházhatású gázkibocsátás 30%-áért felelős. A zöld energia tehát radikális eltérést jelentne az eddigi gyakorlattól, és utat mutathat a nulla szén-dioxid-kibocsátás és a nemzetközi energiafüggetlenség felé. A politikai döntéshozók, a befektetők és a polgárok összehangolt erőfeszítései nélkül azonban a korlátlan zöld energia a pazarlás és a hiány világához is vezethet.
A kérdés kevésbé a túlfogyasztásról szól, ami inkább az erőforrás kimerülését jelenti, mint inkább a fogyasztás növekedéséről. Összességében elegendő mennyiség állna rendelkezésre, de ez a bőség új problémákhoz vezethet. Ez a jelenség történelmileg más erőforrásköltség-csökkenéseket is jellemzett: amikor az élelmiszert olcsóvá és bőségessé tettük azáltal, hogy megtanultuk, hogyan kell nagy mennyiségben feldolgozni és előállítani, elhízási válság alakult ki. Amikor kitaláltuk az olcsó műanyag előállításának módját, az óceánokat hirtelen elöntötték az egyszer használatos zacskók és palackok. Vajon hasonló minta alakulhat ki, ha a zöld energiát bőségesen olcsóvá tesszük?
Ha világszerte átállnánk a megújuló energiára, enyhíthetnénk az éghajlatváltozás okozta válságunkat, és közben az innováció és a kereskedelem új formáit hoznánk létre. Ez időt és munkaerőt szabadíthatna fel, amelyet a szabadidő eltöltésére és más tevékenységekre fordíthatnánk. De reálisnak kell maradnunk.
(forrás: www.bbc.com)