Az amerikai Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) egy százmillió dolláros űrszolárprojekt keretén belül arra készül, hogy pályára állítsa annak az általa kifejlesztett ultrakönnyű napelemparknak a prototípusait, amelyek az űrben gyűjtött napenergia átalakításával áramot termelnek, amit aztán a Földre sugároznak.
A világűrben gyakorlatilag 24 órában hozzá lehet férni a napenergiához anélkül, hogy „útban lenne” a légkör, nem beszélve az időjárásról és más akadályokról. Az űrben az energiapotenciál négyzetméterenként mintegy nyolcszor nagyobb, mint a Földön.
A Caltech csapata már közel egy évtizede dolgozik a Space Solar Power Projecten, ami az Irvine Company elnökétől, Donald Brentől származó több mint 100 millió dolláros hihetetlen adománnyal indult még 2013-ban, majd 2015-ben a Northrop Grumman 17,5 millió dollárral növelte a költségvetést. A projekt három lépcsőben zajlott, és két csoport dolgozott rajta. Az egyik csoport által kidolgozott ultrakönnyű, nagy hatásfokú, fotovoltaikus cellák teljesítmény/tömeg aránya 50-100-szor nagyobb a modern műholdakon jelenleg használt napelemeké. A másik csoport miniatűr, olcsó berendezések kifejlesztésére összpontosít, amelyek a napelemek egyenáramát rádiófrekvenciás energiává alakítják, hogy aztán a Földre sugározzák.
A két csapat a napenergia befogását, rádiófrekvenciássá alakítását és vezeték nélküli átvitelét kombináló, körülbelül 10 cm-es négyzet alakú panel funkcionális prototípusában egyesítette az elért eredményeket. Ezek a nagyon rugalmas csempék egyenként kevesebb mint 2,8 g nyomnak, és összehajtva nagyon kis helyet foglalnak, hogy elférjenek egy hordozórakétába. Pályára állítás után aztán maguktól kinyílnak. Egy harmadik csoport azon dolgozik, hogy hogyan lehet egy teljes méretű tömböt létrehozni, amelyben több ezer csempe modulokká építhető, több ezer modulból pedig egy kolosszális, 9 négyzetkilométer területű napenergia-gyűjtő és -átviteli tömb alakítható ki.
A tervek szerint az űrbe telepített prototípusokat decemberben tesztelik.