Az árvízkészültség javításának jó módja, ha megértjük, hogyan működnek az árvizek, majd megvizsgáljuk az ismert alkalmazkodási megoldásokat. Minden folyó másképp viselkedik, és a válaszlépéseknek helyspecifikusnak kell lenniük. A következő megközelítések azonban relevánsak lehetnek a helyi viszonyok szempontjából, és valószínűleg javítják az árvízvédelmet a tengerentúlon.
Az árvizek összetettek. Az olyan tényezők, mint az éghajlat változékonysága, a talaj telítettsége, a vízgyűjtők kulcsfontosságú részein a növénytakaró csökkenése, a városi területek mind befolyásolják a kockázatokat. Az összetett, kiszámíthatatlan körülmények a kockázatok kezeléséhez integrált válaszlépéseket tesznek szükségessé.
A mesterséges infrastruktúra, mint például a gátak és gátak, arra ösztönzött bennünket, hogy az ártereken éljünk, kevés figyelmet fordítva az éghajlat változékonyságának hatásaira
– írja cikkében Penny Allan, Andrew Toland és Martin Bryant.
A tengerentúlon, Kínában úgynevezett szivacsvárosokat építenek városi vizes élőhelyekkel és újratelepített vízfolyásokkal. Hollandia gátakat távolított el és kiszélesítette a folyók folyosóit.
Ezek a stratégiák azonban lehetőséget kínálnak arra is, hogy a városok, települések vagy akár régiók új irányt vegyenek a természet visszaintegrálásával és új terek megnyitásával a rekreáció, a környezeti regeneráció és a biológiai sokféleség számára. A 2022-es független NSW árvízvizsgálat éppen egy ilyen megközelítést ismert el. A jelentés felszólított arra, hogy az árterekre úgy tekintsünk, mint olyan értékekre, amelyek a környezetvédelem, a rekreáció és a közösségi felhasználás szolgálatában állnak, miközben teret engednek az árvíznek.
A mezőgazdasági régiókban a mezőgazdasági területek átmeneti elárasztásának lehetővé tétele segíthet enyhíteni a folyásirányban lévő városi infrastruktúrára nehezedő nyomást. Az USA nyugati partvidékén például a vizes élőhelyeket beépítették a vetésforgó ciklusokba. Árvíz idején ezek a mezőgazdasági területek a folyóból vonják el a felesleges vizet, miközben javítják a talaj minőségét, a termékenységet és az ökoszisztéma egészségét. A magyarországi Tisza-völgyben a mezőgazdasági területeket lassan lecsapódó, nedves évszakban kialakított víztározóként alakították ki.
Ahhoz, hogy megtanuljunk együtt élni az árvizekkel, különösen az éghajlatváltozás bizonytalanságával szemben, tanulnunk kell saját múltunkból, valamint mások sikereiből és kudarcaiból. Bármely megoldáscsomagot a folyók, a tájrendszerek, a földhasználat és a települési minták egyedi körülményeihez kell igazítani. Szép lenne egyetlen megoldás, de ez soha nem lesz a valóság.
(forrás: phys.org)