Magyarországban nem eszünk sok halat, de amit eszünk, annak jelentős része intenzív halgazdaságokból származik. A módszer világszerte nagyon elterjedt, azonban jelenleg a legtöbb helyen nem fenntartható módon zajlik a termelés.
Az akvakultúrás termelés számos problémára nyújthatna megoldást, például a kizsigerelt halászterületek tehermentesítése és a tengerek biológiai sokféleségének helyreállítása is elérhető lehetne általa. A képet azonban árnyalja, hogy a tenyésztett halak etetése egyáltalán nem fenntartható.
Világszerte két megoldást terjedt el a halak takarmányozására. A régebbi módszer a halliszttel történő táplálás, melyhez vadon fogott halakból állítják elő a tápszert. Ma a globális halászat ötöde kerül halliszt formájában más halak etetésére, amely a tengeri élővilág számára komoly terhet jelent, populációk összeomlását eredményezi.
A másik megoldás a szárazföldi állattenyésztésben is igen elterjedt szója alapú takarmányozás, melyről már korábban is írtunk. Ezzel az a probléma, hogy a szójatermelő országok úgy nyernek termőföldeket, hogy ahhoz erdőket irtanak ki. Mára ez a módszer lett a legelterjedtebb.
A megoldást egy harmadik módszer jelentheti, a rovarokkal való táplálás. Az Egyesült Államokban épül a világ eddigi legnagyobb rovartenyésztő létesítménye, ahol a tervek szerint jövőre indulhat meg a termelés. A tervek szerint évente 60 000 tonna takarmányfehérjét állítanak majd elő, melyet kiválóan tudnak majd alkalmazni a haltenyésztésben.
A létesítményben egy katonalégyféle lárváit tenyésztik majd fenntartható módon. A rovarok táplálékát például a környékbeli kukoricatermesztés feldolgozása során keletkező szerves hulladék adja majd, míg a termelés során keletkező emisszió alacsony szinten marad.
Forrás: greenbiz.com