Szinte elképzelhetetlen, ugye? Hiszen minden lekvárrecept azzal kezdődik, hogy végy annál is több cukrot, mint amennyi kell. Persze a modernebb listák már igyekeznek ezt valamivel helyettesíteni, bele sem gondolva abba, hogy van bizony egy réges-régi igazi cukormentes praktika is!
Pontosítanék, hiszen hozzáadott cukor nélkül készül, de a gyümölcsben lévő szénhidrátok azért dolgoznak. Csak úgy, mint a falu apraja-nagyja, akik közel 20 órán át keverik a rotyogó lekvárt a sárral körbetapasztott rézüstben.
Legjobb a besztercei, a beregi és a nemtudom szilvafajták, hagyományosan ezekből készül az összehasonlíthatatlan kenyérre való. Ahogy nyár végére, ősz elejére megérik a szilva, azt ponyvára rázzák és mihamarabb feldolgozzák, mert nem lehet sokat várni vele.
A ciberézéssel indul minden, azaz egy kevéske szétnyomott szilvával „előkészítik” az üstöt, hogy később a nagyja ne ragadjon a falára a rettentő hosszú főzés során. Amint felpöndörödik a héja, átpasszírozzák az egészet egy rostán, hogy a mag és a héj nagyja kikerüljön az üstből.
Nem könnyű művelet, de kicsiben megpróbálkozhatunk vele mi is otthon! Tehát elsőként szerezzünk igazi ízes, finom magyar szilvát, ezt ciberézzük, majd szűrjük le! Ezt követően kezdődhet a hosszadalmas sűrítés, mindez pedig tartósítószer és cukor nélkül! Amint ezzel megvagyunk, már tehetjük is üvegbe, aztán fel a polcra!