Fáról szedve, lekvárban, aszalva, süteményben, folyékonyan. Az őszi szezon közkedvelt gyümölcsét számos formában fogyasztjuk és használjuk fel. Lássuk, honnan is ered, melyek hazánk népszerű fajtái, mire figyeljünk ültetéskor, s milyen jótékony hatásai vannak a szervezetünkre!
Időutazás a szilvatörténelembe
A szilváról, mely a Kaszpi-tenger partjáról származik, először a világ egyik legjelentősebb filozófusa, Konfuciusz emlékezett meg i.e. 479-ben, az ókori Kína kedvelt élelmiszereit felsorakoztató írásában. Kis idő elteltével a termesztett változatok száma elérte a háromszázat, így a Földközi-tenger vidékén is elterjedt. Észak-Amerikában a XVII. század óta ismerik. A szilva a világ második legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcse. Az örök rangsorban csak az alma előzi meg. A legnagyobb szilvatermesztő országok között tartjuk számon az Amerikai Egyesült Államokat, Oroszországot és Kínát is. Magyarországon az első írásos emlékek az Árpád-korból származnak, s ma már hazánkban is a legkedveltebb gyümölcsök egyike.
„Nem tudom”, mégis a legfinomabb szilva
A szilvának csaknem kétezer fajtája ismert világszerte. Legfinomabb és leghíresebb a „nem tudom szilva” és a besztercei szilva nevezetű szatmári szilva. Utóbbi különleges ízvilága négy folyó – a Kraszna, a Szamos, a Tisza és a Túr – hordalékából keletkezett jó minőségű talajának, illetve a térségre jellemző mikroklímának köszönhető. A gyümölcs kissé édes-savanykás zamatú.
A „nem tudom szilva” különleges nevét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A gömbölyű gyümölcs szeptember elején kezd érni, és igen értékes szárazanyag-tartalma van. Külön gondozást nem igényel, ezért sokak kertjében s még az útszéleken is gyakran találkozhatunk ezzel a gyümölcsfával. A penyigei szilvalekvár elsősorban ebből a szilvából készül, ezért a fajtát sokáig penyigei kék szilvának nevezték. 2012-ben a Fajtaminősítő Bizottság külön fajtaként ismerte el, ekkor került sor a névcserére is. A penyigei szilva „nem tudom szilvára” való átkeresztelése az anekdoták szerint abból származik, hogy Penyigén járva többen megkérdezték a helyi lakosokat, hogy milyen szilva az, ami minden kertben megterem. A helyiek feleletként azt válaszolták, hogy „nem tudom”.
Termesztési tanácsok
A szilva nem túl talajigényes gyümölcs. A vízállásos, erősen agyagos talaj és a futóhomok kivételével szinte bárhol megél. Októberben ideális elültetni, amikor a talaj nedves és még meleg. Ami a tápanyagellátást illeti, az ültetés utáni gondozás során érdemes minden év tavaszán komposztot teríteni a törzse köré. Ez a talajtakarás megőrzi a talaj nedvességét, és tápanyaggal látja el a fát, amely 4–5 éves korában fordul termőre. A gyümölcshozamot tekintve az egyik év bőséges, míg a másik gyengébb. A fa túltermése esetén érdemes megritkítani, így a megmaradt gyümölcsök nagyobbak és ízletesebbek lesznek. A sérült termések eltávolításával a betegségek terjedése lassítható.
Veszélyes kártevők
Ami a kártevőket illeti, a sarka-vírus igen komoly növényvédelmi kockázatot jelent, melyre a fajták közül a besztercei szilva a legfogékonyabb. A megelőzés tekintetében a vírusmentes fa beszerzése az elsődleges lépés. Ezután következik a természetszerű kert kialakítása mulcsozással, komposztálással, virágos, mézelő növények telepítésével. A levéltetvek ellen a fa alatti fokhagymaültetvénnyel védekezhetünk. A fa köré ültetett levendula, zsálya, izsóp is távol tartja a különböző „betolakodókat”, így elsősorban a hangyákat.
Szilvából is jöhet a „Szedd magad!”
A „Szedd magad!” kezdeményezésnek számos előnye van. A nagyobb üzletláncoknál olcsóbban vihetjük haza a „Szedd magad!”-helyszínekről a friss és egészséges gyümölcs kilóját. A kedvező termelői árak mellett remek közösségi, családi vagy baráti program is egy hétvégi kirándulás a természetben. Érdemes tehát szeptemberben felkeresni ezeket a gyümölcsöskerteket, és ha már nekiindultunk, ne felejtsünk magunkkal vinni egy kosarat vagy ládát, amelybe a szilváinkat szedhetjük!
A szilvalelőhelyek listájából országszerte ITT, ITT és ITT is lehet szemezgetni.
Szilva a konyhában
A szilva szinte kivétel nélkül minden háztartásban közkedvelt gyümölcs, talán azért is, mert számos formában fogyasztható. Legegészségesebb nyersen, szobahőmérsékleten, de befőttként vagy lekvárként is kiváló édesség. Aszalva télen-nyáron finom csemege. Sütemények, köztük torták, piték, muffinok kedvelt alapanyaga. További „édes praktikákról” a témával kapcsolatos régebbi cikkünkben olvashatnak.
Igazi vitaminbomba
A szilva amellett, hogy finom és zamatos, igazi egészségfenntartó gyümölcs. Kalóriaszegény, nem tartalmaz telített zsírokat, mégis vitaminokban, ásványokban és más összetevőkben is igen gazdag.
- A szilva az egyik legkiválóbb C-vitaminforrás, amely segíti a szervezetet a rák, a gyulladások és a szabad gyökök elleni harcban.
- Legfőképpen a Mirabella-fajták tartalmaznak A-vitamint és béta-karotint. Az A-vitamin a látásra, a bőrre és a nyálkahártyára hat jótékonyan.
- B-vitamin-komplexben is gazdag. A niacin, a B6-vitamin és a pantoténsav együtt elősegítik a szervezetben a proteinek és a zsírok anyagcseréjét.
- A szilvában található összetevők – a rost, a szorbit és a szatén – segítik az anyagcserét az emésztőrendszerben, ezért hashajtóként is használják.
- A gyümölcs további ásványi anyagokban is gazdag. Ilyen a kálium, a vas és a fluorid. A kálium a sejtek és a testnedvek fontos összetevője, ami szabályozza a szívverést és a vérnyomást. A vasnak pedig vörösvérsejtképző hatása van.
- K-vitamint is tartalmaz, amely fontos a véralvadáshoz, a csontok fejlődéséhez, és az Alzheimer-kórban szenvedő betegek gyógyítását is segíti.
A hungarikum
Összeállításunk végén kihagyhatatlan megemlíteni a szilva folyékony változatát, a pálinkát. A régi időkben a parasztok pálinkafőzése kifejezetten a szilván alapult. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye falvaiban számos jobbágyháznál főztek rendszeresen pálinkát, cserép vagy réz pálinkafőző fazekakban. Irodalmi művek révén és utazók elbeszélései nyomán a Szatmári szilvapálinka a régión kívül is elterjedt a vidék vendégköszöntő italaként. Szerepet kapott a népi gyógyászatban, fájdalomcsillapítóként és sebfertőtlenítőként is használták. A szatmári szilvából főzött pálinkát ma már a hungarikumok között tartjuk számon.