Aki járt már Erdélyországban, biztos hallotta már, hogy a „medve nem játék”. Ezt a bölcsességet régről ismerjük, és nem véletlenül, hiszen számos medve rója hegyeinket arrafelé. De miért szeretik annyira Erdélyt?
A végeláthatatlan erdőségek, a vadregényes, szinte érintetlen tájak, a megbúvó falvak, az ég felé törő csipkés ormok, mintha csak a Gyűrűk Ura valamelyik forgatási helyszínén járnánk. És ezek a rengetegek lassan nem kevésbé veszélyesek, mint a már említett fantasy-ban.
Ennek okai nemcsak a jó élőhelyben keresendők, hanem az elhibázott természetvédelemben is. A fenntarthatóság ugyanis nem azt jelenti, hogy az embernél is magasabb rangra emelünk egy vadállatot. A medve ugyanis rendkívül intelligens, és könnyen alkalmazkodik. Ezért hallunk medvetámadásról onnan szinte minden második héten.
Főleg a települések körül szaporodtak meg a nem ritkán halálos incidensek, mivel a medve megtanulta, hogy az ember nem bánt(hat)ja, ellenben mindig akad egy-két jószág vagy kuka a házak között, melyeket nyugodtan elvihet magával.
Van megoldás?
Bukarestig pedig nem hallatszik a helyiek hangja, csak az európai uniós természetvédelmi projektekből ömlő eurók csilingelése. A döntéshozók között dúló korrupció pedig a probléma megoldását csak távolabb viszi. Habár mostanra legalább évente pár engedélyt biztosítanak a nagyon „renitens” medvékre, de ez még mindig messze van a fenntartható megoldástól.
Így is vadásszák, vadásztatják a barna medvét, még ha illegálisan is, mert valahogy muszáj szabályozni az állományt, valahogy meg kell védeniük magukat. Az áttelepítés nem megoldás, mert pár nap vagy hét alatt visszatalálnak, már ha egyáltalán van olyan rész, ahol ne lenne már így is túl sok a csúcsragadozóból. Az egyetlen hosszú távon is működő modell a szabályozott keretek között folyó vadászat lenne, alapos becslések után, szakszerűen meghatározott elejtési tervek mentén.
A helyzet abszurditását jól mutatja ez a történet: volt egyszer egy medve-gépjármű ütközés. A mackó gerinctöréssel, mozdulatlanul feküdt az árokban, és nem lehetett mindaddig megváltani a szenvedéstől, míg a bukaresti minisztériumból vissza nem érkezett az engedély. Ez órákig tartott, miközben a medve kínok között elpusztult.