Az új felfedezés segíthet a zátonyok kezelőinek új védekezési módok kifejlesztésében az óceánok felmelegedése ellen. Az óceánok felmelegedése a tengeri hőhullámok gyakoriságának és súlyosságának növekedéséhez vezetett, ami mérhetetlen károkat okoz a korallzátonyokban.
A trópusi korallok, amelyek apró egysejtű algákkal élnek szimbiózisban, érzékenyek a magas hőmérsékletre, és az óceán túlmelegedésekor fehéredésnek nevezett stresszreakciót mutatnak. Emiatt világszerte olyan zátonyok keresése folyik napjainkban is, amelyek képesek ellenállni a hőstressznek, túlélni a jövőbeli felmelegedést.
A Csendes-óceán nyugati trópusi részén található Palau szigetcsoport zátonyait vizsgálva most egy gyakori korallfaj genetikai alcsoportjait azonosítottuk, amelyek figyelemre méltó toleranciát mutatnak a tengeri hőhullámokkal szemben
– írja cikkében a Woods Hole Oceanographic Institution.
A tudósok bizonyítékot találtak továbbá arra, hogy e korallok lárvái a Palau lagúnáinak mélyén lévő születési helyükről a külső zátonyra vándorolnak, ahol túlélnek és növekednek.
A kutatást vezető Woods Hole Oceanográfiai Intézet tudósai szerint mind a korallok hőtűrését elősegítő mechanizmusok, mind a lárvák terjedési képességének megértése nagyban hozzájárulhat a korallzátonyok védelméhez és helyreállításához a 21. századi óceánban. A tudósok a Porites lobata névre keresztelt korallfajból vettek mintát Palau-szerte, és megvizsgálták a magokat, amelyek a korallok magas hőmérsékletre adott stresszre adott válaszreakciójának, a kifehéredésnek árulkodó jelei. Megállapították, hogy a ezek a korallok kevésbé fehéredtek ki az 1998-as intenzív hőhullám alatt, mint a zátony más területeiről származó korallok.
A tudósok ezután megvizsgálták a korallok genetikáját, és ugyanazon fajon belül négy különböző vonalra bukkantak. A tudósok össze tudták egyeztetni az egyes korallok genetikáját a saját fehérítési történetükkel, és megállapították, hogy 1998-ban kevesebb egyed fehéredett ki, ami fokozott hőtűrésre utal.
(Forrás: www.whoi.edu)