Az ELKH Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Világgazdasági Intézetének két kutatója, Dobos Emese és Éltető Andrea közös tanulmányukban a divatipar fenntarthatóbbá tételére irányuló szabályozásokat és ezek tartósságát vizsgálták. Emellett a magyar Nanushka divatcég példáján keresztül elemezték a gyors gazdasági növekedés és a fenntarthatóság kapcsolatát.
A globális ellátási láncok fenntarthatósága évek óta vitatéma, a divatipart pedig a környezetet leginkább szennyező szektorok között emlegetik. A divatcégek sokszor hárítják a felelősséget az ellátási láncukban feltárt visszaélésekkel és szennyezéssel kapcsolatban, és működésük hatásait illetően gyakran megtévesztő kommunikációt folytatnak. A 2022 októberében megjelent tanulmányban a kutatók átfogó képet nyújtanak a fenntarthatóságra irányuló vállalati szintű, a különböző szervezetek által kezdeményezett, valamint a kormányzati szintű jogszabályokról.
Az egyes országok integrációk szabályozása nem egységes, ezért a divatipari láncok ki tudják kerülni a szigorúbb rendelkezéseket
– írja cikkében az Eötvös Lóránt Kutatási Hálózat.
A tanulmány szerzői a fenntarthatóság gazdasági pilléréhez kapcsolódva a gyors növekedésű vállalatok elméletét alkalmazták. Ennek értelmében az erős növekedés és a fenntarthatóság viszonya lehet pozitív és negatív is, ez alapvetően a vállalatirányítás mentalitásától, módszereitől függ. A tanulmány a magyar Nanushka divatcég példáján mutatja be a fenntarthatóság és a növekedés egyensúlyának problémáit és a zöldre mosás technikáit.
Az esettanulmányból kiderül, hogy a környezeti, illetve társadalmi fenntarthatóságot illetően az erőteljes fenntarthatósági kommunikáció és a vállalat konkrét lépései között nem feltétlenül van összhang. A tanulmány rámutat a divatipar fenntarthatósággal kapcsolatos problémáira, és javaslatokat tesz mind a jogalkotók, mind a vállalati döntéshozók részére, hogyan érhetnék el a divatiparban a fenntarthatóság magasabb szintjét.
Kapcsolódó bejegyzések
Kilóg a lóláb a nagy divatmárkáknál
A divatipar a világ egyik legnagyobb szennyezője, a teljes szén-dioxid-kibocsátás 10%-ért felelős. Ezt azonban greenwashinggal megpróbálja elfedni.
A kutatók publikációjukban mindenekelőtt a transzparencia és az ellátási láncok szereplőinek ismeretét, elszámoltathatóságának fontosságát emelték ki. Elengedhetetlennek tartják az egyes alapanyagok pontos definícióját, és javasolják, hogy azok arányának megadása kötelező legyen a vállalatok számára. A pozitív és negatív motivációs szabályozást, például a pénzügyi ösztönzők vagy az ökoadó bevezetését is megfontolandónak tartják csakúgy, mint egy nemzetközi független felügyelő ügynökség létrehozását. Véleményük szerint a vállalati kommunikációban a nyíltságra, megbízhatóságra és hiteles, releváns információk átadására kell törekedni.
(Forrás: elkh.org)