Amerikában már minden 7. embernek van tetoválása. De ne feledjük, hogy az eszközök jó része egyszer használatos, és veszélyes hulladéknak minősül! Azt viszont kevesebben tudják, hogy mennyi állati eredetű termék kötődik a tetováláshoz.
Már az ősemberek is ki voltak varrva
A legkorábbi tetoválásról szerzett bizonyíték nagyjából 5400 éves. Az Alpokban találtak rá a jégbe fagyott múmiára, akit Ötzinek kereszteltek el az Ötz-völgyi Alpok nyomán. Testére több mint ötven vonalat és keresztet tetováltak, főleg a gerincére, térdeire és bokaízületeire. Ötzi tetoválásai az akupunktúrához hasonló szerepet tölthettek be, mert az orvosi vizsgálatok és a röntgen kimutatták, hogy a férfi a jelölt területeken ízületi gyulladásban szenvedett.
A tetoválás minden kultúrában megjelent az évek során. A rómaiak a bűnözőket és a rabszolgákat jelölték tetoválással, a maják, inkák a rituáléik során használták, a dánok és a norvégok családi címereiket tetoválták a testükre. A tintát hol csontokkal, pálcikákkal ütötték be a bőrbe, hol kés által ejtett bemetszésekbe dörzsöltek szenet, vagy a szénbe mártott cérnát húzták át tűvel a bőrön. Napjainkban már nem ilyen fájdalmasan és drasztikusan készül a tetoválás. A 2000-es évek óta minden társadalmi rétegben nagy divatja van ennek az önkifejezési módnak. A fizikai munkásoktól kezdve a művészeken át a vállalati vezetőkig bárkin előfordulhat, bármely korosztályban.
Egy modern tetoválógép tűi 50 és 3000 közötti rezgési sebességgel mozognak fel-le, és nagyjából 1 mm mélyen hatolnak a bőr felszínébe. A tetoválások napjainkban elkészíthetők sötétben világító, de akár egy elhunyt szerettünk hamvaival átitatott tintával is. Észak-Amerikában nagyjából minden hetedik embernek van már tetoválása. A tetoválás Amerika hatodik leggyorsabban növekvő kiskereskedelmi üzletágává vált. Sokféle okból lehet tetováltatni, lehet egy jól sikerült görbe este eredménye, de egy trauma feldolgozásában is segítséget nyújthat. Amikor azonban csak az Egyesült Államokban 39 millió embernek van legalább egy tetoválása, és ez a szám egyre csak nő, vajon az egyéni preferenciákon túl nem kellene-e környezeti szempontból is átgondolni a kérdést?
Környezetszennyező iparág
Az iparágban – a megfelelő sterilizáció miatt – hatalmas mennyiségben jelennek meg az egyszer használatos eszközök, amelyek biológiailag veszélyes hulladéknak minősülnek, és nem újrahasznosíthatóak. Ezeket a szalonok sok esetben nem megfelelően tárolják, így nem is szakcégek gyűjtik be őket, és a veszélyes hulladék keveredik a kommunális hulladékkal. A tintasapkák, borotvák, patronok, kesztyűk, öblítőpoharak, orvosi előke mind olyan cikkek, amelyek különböző mennyiségben tartalmaznak műanyagot.
Ahogy a kereslet egyre inkább nő a környezetbarát termékek iránt, és a vegán életmód is mind nagyobb teret hódít az élet különböző területein, úgy egyre több tetoválóművész igyekszik megfelelő alternatívákat keresni, amelyek egyszerre biztonságosak és fenntarthatóak is. Ilyenek például a papír tintakupakok, a komposztálható védőfóliák vagy a biológiailag lebomló védőfelszerelések is. Környezeti szempontból fontos lépés, hogy egyre több művész – az eldobható műanyag patronvégekkel ellátott, vezeték nélküli gépek helyett – visszatért a régimódi, fém autoklávozható markolatúakra.
Vegán és nem vegán termékek
A teljes értékű vegán szemlélet mellett nem szabad elfelejteni, hogy a tetováláshoz használt tinta és az utókezeléshez használt termékek is tartalmazhatnak állati eredetű alkotóelemeket és melléktermékeket. A tintában a leggyakoribb ilyen összetevő a zselatin vagy a sellak, ami ugyan egy természetes gyanta, de nem növényi eredetű, hanem a bogarak páncéljából nyerik. Néhány fekete tintában pedig csontszén, valamint glicerin van, amelynek pontos forrását nem mindig jelölik, így ez származhat faggyúból is. A transzferpapírnak – amelynek a segítségével a mintát a bőrre rajzolják – egyik összetevője a lanolin, amely a juhok faggyúmirigyei által termelt anyag. Ez van a tetoválás után használt bőrápoló termékek nagy részében is. Gyakori komponens még a szóban forgó termékekben a méhviasz, a csukamájolaj és a cápamájolaj is. Amennyiben szó szerint is szőrszálhasogatóak akarunk lenni, még a leborotválandó területhez használt eldobható borotvák krémcsíkja is sokszor tartalmaz glicerint.
A nagyobb márkák már egyre kevesebb csontszén tartalmú fekete tintát dobnak piacra, és megjelentek a teljesen cruelty-free és vegán tinták is, amelyek szénből vagy rönkfából nyerik a fekete színt, és tintastabilizátornak növényi alapú glicerint használnak. Az azonban, hogy a tinta vegán, nem jelenti azt, hogy biztonságosabb vagy „egészségesebb” lenne. Az egészségügyi kockázatok, a tetoválásallergia és a fertőzések mind a kétfajta tinta esetében megjelenhetnek. A problémák előidézői a tintákban lévő vegyi anyagok, főleg akkor, ha a művész lejárt festéket használ, vagy nem megfelelő arányban keveri a pigmenteket. A vörös tinta ráadásul kadmiumot tartalmazhat, amely rákkeltő hatásáról is ismert.
Minden stúdiónak megvannak a kedvelt és ajánlott ápolótermékei, de nem muszáj ezeket a helyszínen beszerezni, ha nem találunk a magunk számára megfelelő alternatívát: már szinte minden sarki drogériában ott vannak a polcon a tetoválásokat ápoló krémek, köztük a megfelelő vegán összetevőjűek. A kókuszolaj és a kakaóvaj pedig már önmagában is hidratál, és gyorsítja a gyógyulást.
A közösségimédia-felületeken a tetoválók egyértelműen jelzik, ha környezetbarát a stúdiójuk. Érdemes mindig előre érdeklődni a szalonokban vagy a tetoválóművésznél, hogy milyen termékeket használnak. A legtöbbjük hajlandó akkor is vegán tintát rendelni, ha nem ez a fő profilja. Gyorsítunk és könnyítünk a munkán, ha előre leborotváljuk az érintett területeket a megfelelő „zöld” eszközökkel. Hogy csökkentsük a tetoválással járó hulladékot és energiafelhasználást, érdemes egy alkalommal több tetoválást is elkészíttetnünk, feltéve, ha ezek mérete ezt lehetővé teszi.
A legapróbb részletekre is figyelni kell, ha elég elkötelezettek vagyunk. Napjainkban egyre egyszerűbb a feladatunk, ha olyan tetoválóművészt akarunk választani, akinek nemcsak a munkái tetszenek, de a végeredményhez vezető úton sem kell lemondanunk az elveinkről.