Észak-Amerika őshonos fajai új fenyegetéssel néznek szembe. A vaddisznók és házisertések hibridjei évente több milliárd dolláros kárt okoznak. A szuperdisznók eddig Kanadában jelentettek nagyobb problémát, azonban egyre nagyobb számban szivárognak át az Egyesült Államokba is.
A házisertés és a vaddisznó hibridjét a nyolcvanas években tenyésztették ki kanadai gazdálkodók azzal a céllal, hogy vadasparkokban tartsák őket. A vadászok körében kedvelt célpontnak számítottak, nem mellesleg azért mert jóval nagyobbak mint az „eredeti” vaddisznók, akár 300 kg-osra is megnőnek. Később azonban lanyhult az érdeklődés, a sok vadaspark tönkrement, az állatok pedig kiszabadultak.
Ettől különösebben senki nem tartott, ugyanis a közvélekedés szerint a kanadai telet nem élik túl ezek az állatok. Ez azonban vaskos tévedés volt, a hibridek akár -50 Celsius fokos hidegben is képesek túlélni. Ebben nagyobb termetük mellett az is segít, hogy az egyébként is intelligensnek számító ősöknél is dörzsöltebbek lettek a „szuperutódok”. Ryan Brook, a Saskatchewani Egyetem vaddisznókutató részletének vezetője szerint az állatok alagutat fúrnak a hóba, az alját pedig egy helyi gyékényfélével bélelik ki, így olyan meleg rejtekhelyeket hoznak létre, hogy a nagy hidegben valósággal gőzölög a talaj felettük.
A vaddisznó probléma egyébként az Egyesült Államokban is olyan jelentős, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium külön vaddisznó-kárelhárítási programot futtat. Ennek egyik vezetője, Michael Marlow szerint a vaddisznók „az őshonos fajok közvetlen konkurenciáját” jelentik az élelemért folyó versenyben. És ez még csak a szimpla mezei vaddisznó, nem a Kanada felől akadálytalanul átszivárgó hibrid.
A sertések egyébként nem számítanak őshonos fajnak Észak-Amerikában, betelepítésük az európaiaknak köszönhető, a vadonban pedig kifejezetten invazív fajnak számítanak. A vaddisznók egy sor környezeti problémáért felelősek, a gazdálkodók terményeinek dézsmálásától, a fák pusztításán át, őshonos állatok elpusztításáig. A mindenevő vaddisznók gond nélkül vadásszák le például a kacsákat és ludakat, de akár szarvasok elejtésére is képesek. Ráadásul, ahogy egyébként Európában is, egészségügyi és biztonsági kockázatot is jelentenek.
A vaddisznók valószínűleg a legrosszabb invazív nagyemlősök a bolygón. Hihetetlenül intelligensek, rendkívül nehezen megközelíthetőek, és ha bármilyen nyomás nehezedik rájuk, különösen, ha az emberek vadászni kezdenek rájuk, akkor szinte gond nélkül áttérnek a teljesen éjszakai életmódra, és nagyon nehezen megközelíthetővé válnak.
– mondta Ryan Brook
Egyelőre nem látni, hogyan lehetne megszabadulni a vaddisznóktól és a még veszélyesebb hibridektől, mert a korábbi próbálkozások csak részben vezettek sikerre. A fejlett technológia azonban segíthet, az egyik új technika például lehetővé teszi, hogy egyszerre nagyobb csapatokat fogjanak el. Ehhez először befognak egy magányos disznót és GPS-es nyakörvvel látják el. Ahogy Brook mondja, „az ötlet lényege, hogy megkeressük a nyakörvvel ellátott állatot, eltávolítjuk a vele lévő sertéseket, majd ideális esetben újra szabadon engedjük, és az állat egyre több és több sertést fog találni”. A „Júdás malac” nevű módszer egyelőre jól működik, de önmagában nem elég a probléma felszámolására.
A Brook szerint mára kimondható, hogy a vaddisznók kiirthatatlanok. Bő tíz éve még ő is megkockáztatta volna, hogy lehetséges megszabadulni tőlük de ma már úgy látja, hogy környezetkárosító állatok túlságosan elterjedtek, „határozottan beköltöztek, és itt is maradnak”. (Guardian, Qubit)