A magyar mezőgazdaságot gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok alapján is lehet fenntarthatóan működtetni – hangsúlyozzák a Magyar Bankholdinghoz tartozó MKB Bank és a Takarékbank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának szakértői. Mezei Dávid agrár- és európai uniós kapcsolatokért felelős vezető és Héjja Csaba szenior elemző szerint a korszerű agrotechnika és a hatékony termesztéstechnológiák alkalmazásával, a helyspecifikus gazdálkodással, a precíziós termelési rendszerekkel és okosfarm-megoldásokkal együttesen biztosítani lehet, hogy minimális környezetterhelés mellett, a hozamok jelentős visszaesése nélkül jövedelmező legyen a termelés és az élelmiszer-előállítás. A mezőgazdaság ugyanis rendkívül alkalmazkodóképes ágazat.

A bankcsoport a közelmúltban jelentette be, hogy elkészült az ESG-stratégiája, és kiemelten foglalkoznak a fenntartható agráriummal is. Rögtön feszültséget találhatunk: az élelmiszer-ellátás is fenntarthatóságot vár, miközben a pótolhatatlan ökológiai szolgáltatásokat nyújtó természet is védelmet igényel. „Nekik” kettőjüknek márpedig egy területen kell osztozniuk. Mit jelent egy bank számára az agrárium fenntarthatósága? 

Héjja Csaba: A mezőgazdasági földterületek is a természet részét képezik, ugyanazok az ökológiai folyamatok mennek végbe rajtuk, mint a nem művelt területeken. A termelésnek az egyes termékpályák mentén – beleértve az élelmiszer-előállítást is –, gazdasági, társadalmi és környezeti szempontoknak is meg kell felelnie ahhoz, hogy fenntartható legyen. A gazdasági fenntarthatóság alapvetően a gazdálkodás és a termelés hosszú távú működtetését jelenti tisztességes profit mellett. Társadalmilag akkor fenntartható a mezőgazdasági termelés, ha tisztességesen foglalkoztatják a munkavállalókat, és kölcsönösen előnyös kapcsolatrendszer alakul ki a helyi közösségekkel. Az ökológiai fenntarthatóság pedig megköveteli, hogy a gazdálkodás a természetes rendszerek és erőforrások okszerű felhasználásával és megóvásával működjön. 

Mezei Dávid: Azok a gazdaságok tehát, amelyek ezen elvek mentén működnek, elkerülhetik a káros hatásokat anélkül, hogy feláldoznák a termelékenységet vagy a jövedelmezőséget. A tudomány és a szakma az évek során számos fenntartható gazdálkodási gyakorlatot alakított ki. Felelős pénzintézetként mi is ismerjük ezeket a gyakorlatokat, és példaként állítjuk ügyfeleink elé. 

Kapcsolódó bejegyzések

Új technológia segíthet globális műtrágyakibocsátás kezelésében

A szintetikus műtrágya nagymértékben támaszkodik a karbamidra, egy szintetikus nitrogénkötő anyagra, az új technológia csökkenti a környezeti károkat.

A zöld szemlélet a magas hozamú, vegyszerekkel bőven kezelt, monokultúrás, tömegtermelő ágazatok kapcsán erősen kongatja a vészharangot. Mégis nehéz lenne az átállás természetkímélőbb megoldásokra, nem mellesleg a szóban forgó természetkárosító termelési módok nagy jövedelmezősége miatt. Le tud erről mondani egy üzleti szereplő? 

Héjja Csaba: A gazdák nem pazarolják a vegyszereket, főleg akkor, amikor ennyire drágák a készítmények. Emellett rá kell mutatni arra is, hogy akár az alacsony hozamú ökogazdálkodás is lehet természetkárosító azáltal, hogy ugyanazon mennyiség előállításához jelentősen nagyobb területet kell igénybe venni. A zöld szemlélet talán a városi értelmiségi rétegben formálódik a leghatározottabban. Mi egyetértünk a fenntarthatósági irányelvekkel, de azt is tapasztaljuk, hogy sokszor valós ismeretek hiányában, tudományos megalapozottság és hatástanulmányok nélkül születnek negatív kijelentések, amelyekben a mezőgazdaságot nevezik meg az éghajlatváltozás egyik fő kiváltó okaként, egyfajta „bűnös” ágazatként bemutatva. Ezért is fontos számunkra, hogy megismertessük a társadalommal a mezőgazdasági termelés sajátosságait, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez az egyetlen ágazat, amely az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett természetes úton szén-dioxidot tud megkötni a légkörből. 

Mezei Dávid: Az európai uniós előírások ráadásul már most megkövetelik a vetésforgó alkalmazását, a talajvédelmet. Az úgynevezett nitrátrendelet értelmében pedig az ország termőterületének jelentős részén korlátozott a nitrogén mint hatóanyag kibocsátása. Az új agroökológiai programban például arra ösztönzik a gazdákat, hogy a talajtakarás a főnövény lekerülése után is biztosítva legyen. Napjainkban kisebb ökológiai lábnyommal gazdálkodunk, mint a rendszerváltozás előtt. Magyarország mind a műtrágya-felhasználás, mind a növényvédő szerek használatának tekintetében jóval az uniós átlag alatt van, beleértve a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokat is, többek közt Hollandiát, Németországot, Franciaországot és Dániát. Az EU ugyanakkor az agrártámogatásokért cserébe további inputfelhasználás-csökkenést követel meg a Zöld Megállapodásban, illetve az ennek végrehajtását szolgáló „Termőföldtől az asztalig” stratégiában. Fontos, hogy a zöld szemléletnek része legyen a mezőgazdasági termelés fontossága, működésének és sajátosságainak ismerete. A gazdálkodók a természettel szimbiózisban élnek, és alapvető érdekük, hogy ezt hosszú távon tegyék. 

Milyen típusú agrárbefektetéseké a jövő az MKB Bank és a Takarékbank szerint?

Héjja Csaba: Véleményünk szerint az olyanoké, amelyek a fenntarthatóságot, a hatékony, versenyképes termelést, valamint a fogyasztói igényeket is szem előtt tartják, és jó minőségű termékeket állítanak elő. Ebből is látszik, hogy az MKB Bank és a Takarékbank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágánál mi teljes értékláncban gondolkodunk. Ahogyan a gazdaság egészében, úgy az agribusinessben is megváltoztak a körülmények, igaz ez a beruházásokra is. Azok a napjainknak és a jövő generációinak fogyasztói igényeit kiszolgáló beruházások – legyen szó a mezőgazdaságról, az élelmiszeriparról vagy egyéb ágazatról –, amelyek sikerre visznek egy vállalkozást. Kiemelhetjük azokat a beruházásokat, amelyek a körforgásos gazdálkodást erősítik. Meglátásunk szerint ugyanis ez a gazdasági és a környezeti fenntarthatóság megvalósulásának egyik leghatékonyabb módja.

Céljuk lehet befektetni azokba a startupokba, új technológiákba, kutatásokba, amelyek az agrárium válságára választ adhatnak? 

Héjja Csaba: Tekintve, hogy a mezőgazdaság legnagyobb banki finanszírozói vagyunk, és az élelmiszeriparban is a legnagyobbak között szerepelünk, nem is tehetünk mást. Mondhatjuk úgy is, hogy az agrárium legnagyobb befektetői között vagyunk. Ez olyan felelősséget ró ránk, amely azt diktálja, hogy részt kell vállalnunk ebben. Ha nem is feltétlenül közvetlen befektetéssel, de legalábbis ezek támogatásával mindenképpen sokat tudunk tenni az ilyen jellegű fejlesztésekért.

Hogyan válogatnak, milyen előrejelzések problémáit tartják a legfontosabbaknak? (Például a tiszta vízhez való hozzáférés, az aszályok, a klímaváltozás, az ökológiai sokféleség csökkenése, a veszélyeztetett beporzók, a kimerülő talajok stb.)

Héjja Csaba: Minden lényeges környezeti kockázatot igyekszünk figyelembe venni és mérlegelni. De ez így volt a múltban is, mert a mezőgazdaság mindig is a természeti tényezőknek kiszolgáltatott ágazat volt, legfeljebb az időjárási kockázatok jellege és intenzitása változott. A szakértő agrárfinanszírozás sajátossága az, hogy nyomon követjük az iparágak helyzetének alakulását, a környezeti feltételek felgyorsult változását. A jó banki gyakorlat a kockázatok kezelése, nem pedig a kerülése. Az említett tényezőket aszerint helyes „fontossági sorrendbe” rendezni, hogy a vizsgált alágazatot vagy termékpályát melyik érinti legintenzívebben.

Bár a jövő évtől kötelező is, de mennyire volt érezhető az igény a magyar ügyfelek részéről, hogy a fenntarthatóságot kiemelten vegyék figyelembe a pénzügyi befektetéseknél?

Mezei Dávid: Az ügyfelek körében a fenntarthatóságra való törekvés mindenképpen érezhető. A befektetéseknél ez egyelőre tömegesen nem jelenik meg, viszont igen aktív kapcsolatunk van a gazdálkodókkal, és a szakmai fórumokon, beszélgetéseken egyre többször szóba kerül a téma, az, hogy ki milyen irányt tart célszerűnek. Véleményem szerint ez már az előszobája annak, hogy a jövőben ez a befektetések szintjén is megjelenjen.

Ön egy korábbi cikkben azt írja: véleménye szerint tartósan kiléptünk az olcsó élelmiszerek korszakából. Mit gondolnak, van kiút a jelenlegi energia- és gabonaválság spiráljából? Sokak szerint pusztán a háború vége nem fogja megoldani a kérdést.

Héjja Csaba: Energiaválságról valóban lehet beszélni, de a gabonaválság túlzó kifejezés. Az orosz-ukrán háború kitörésekor pánikhangulat alakult ki a piacokon, végül azonban szerencsére a világ egy számottevő részének élelmezéséhez szükséges gabona el tudta hagyni Ukrajnát. A gabona elosztásában beszélhetünk nehézségekről: a szükséges mennyiség rendelkezésre áll, csak nem feltétlenül ott, és nem akkor, ahol és amikor szükség van rá. A kiút a rendkívül gyors alkalmazkodás mind az energia, mind a gabonapiac kérdésében. Az energia terén válasz lehet a koncentrált függőségek csökkentése – a gazdákat már az inputanyagok jelentős drágulása is racionalizálásra késztette –, a gabona tekintetében pedig az elosztásban van szükség gyors fordulatra. Láttunk már példát hasonlóra. Gondoljunk csak az afrikai sertéspestis közvetlen hatásaira, amikor hirtelen kellett kielégíteni a kínaiak hús iránti igényét! Alapvetően sikerült is, bár ennek ára volt: ez volt az árupiacon elmúlt években tapasztalt árrobbanás egyik kiváltó oka.

Önök szerint 2050-re a fenntarthatóság érdekében milyen átalakulásoknak kellene végbemennie a magyar mezőgazdaságban? 

Mezei Dávid: Kiemelném az innováció és a precíziós mezőgazdaságra való átállás szerepét. Mindenképp bővíteni kellene az öntözés alá vont területeket, ebből következően jobban elterjedhetnének a magasabb hozzáadott értékű szántóföldi kultúrák. Az állattenyésztés esetében az innovatív, a legújabb genetikai ismeretekre támaszkodó, hatékony állattartó telepekre lenne szükség, amelyek egyúttal energiahatékonyak is. Természetesen emellett fontos piaci rést töltenek be a piacképes, sőt külföldön is keresett extenzívebb, rendszerint kisebb méretű gazdaságokban tartott őshonos állatállományok is, mint például a mangalicáé. Pontokba szedve ezek a legfontosabbak. De mindennek a bázisa az, hogy a gazdálkodókban végbemenjen a szemléletváltás, ami megteremti ennek az alapjait. Ehhez azonban az agrárkormányzatnak, az agrár-felsőoktatásnak, a kamarai szervezeteknek, a finanszírozóknak, a termékpályák képviselőinek, valamint a gazdálkodókkal közvetlen kapcsolatban álló minden szervezetnek közös, összehangolt munkájára van szükség. 

Mit gondolnak, ezekért tudnak Önök is tenni a bankcsoportnál?

Mezei Dávid: Egyértelműen. A Magyar Bankholding tagbankjai a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kiemelten fontos finanszírozói, ezen belül meghatározó szegmensekben – főként a kis és a közepes mezőgazdasági termelők körében – piacvezetők vagyunk. Ebből is fakadóan teljes rálátásunk van a hazai élelmiszer-előállításra, komoly összeggel finanszírozzuk. Az elmúlt években jelentős tudás halmozódott fel a bankcsoportunknál, szakértő agrárfinanszírozóként pedig tanácsadóként is az ügyfeleink mellett állnunk. Segítjük őket abban, hogy felkészüljenek a jövő kihívásaira. Ez közös érdekünk.