Átfogó ökológia jezsuita szemmel – Interjú

Az egyház és a tudomány szempontjainak közelítését, közös szemléletbe tömörítését célozta meg a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia „Átfogó ökológia” című programsorozata révén. Nevelős Gábor szerzetessel, az előadások jezsuita koordinátorával beszélgettünk a Párbeszéd Házában, többek között arról, hogyan függnek össze a társadalom és a környezet kérdései. 

Mi adta az alapját az Átfogó ökológia fórumsorozat gondolatának? 

A teremtett világgal való kapcsolat a keresztény egyház számára a kezdetektől fogva jelen levő kérdés, összhangban az ószövetségi írások üzenetével is. Koronként változó intenzitással és nyelvezettel került terítékre az ember és a világ kapcsolata, amelyhez a különböző lelkiségi irányzatok kapcsolódnak, így a jezsuita szellemiség is. Az elmúlt évtizedek pedig az egész emberiséget és az egyházat is rádöbbentették a téma fontosságára és a hozzá kapcsolódó felelősségünkre. Egyre inkább szembetűnővé vált, hogy az emberi tevékenység milyen hatást tud kiváltani a Földön, valamint az okok és az okozatok hálózatáról is egyre összetettebb képet kapunk. Az egyházban is elindult egy tudatosodási folyamat az Istennel, embertársainkkal és a világgal való kapcsolatunk összefüggéseit vizsgálva. 

Ezt hangsúlyozza Ferenc pápa is, a Laudato si’ című enciklikájában.

A Szentatya arra mutat rá, hogy egyetlen valóság létezik, hiszen „minden mindennel összefügg”. Emberségünk szorosan összefonódik az egész teremtéshez való kapcsolatunkkal. Szent János apostol hasonlóképpen hívja fel figyelmünket arra, hogy nem szerethetjük úgy az Istent, ha közben embertársainkat megtagadjuk. Ez súlyos ellentmondás volna. Mindez érvényes a teremtett világhoz való viszonyunkra is. Mivel ezt a szemléletet még nem egészen tettük magunkévá, változásra, tisztulásra van szükségünk, függetlenül attól, hogy vallásos embernek tartjuk-e magunkat, vagy sem. Ez az átalakulási folyamat bontakozik ki az elmúlt évtizedektől fogva, egyházi és világi szinten is. Felelősséggel tartozunk a teremtett világért, amelynek irányadó összefoglalója lett Ferenc pápa 2015-ben kiadott körlevele, a Laudato si’. 

Mindezzel hogyan kapcsolódik össze a jezsuita rend szolgálata? 

A teremtett világgal kiengesztelődött kapcsolatra hív bennünket Ferenc pápa. 2019-ben a Jézus Társasága is megfogalmazta, hogy ezzel a fontos témával szerzetesközösségként is foglalkoznunk kell. Fő motivációnk túlmutat azon, hogy pusztán egy divatos természetvédelmi irányzatot karoljunk fel. Felismertük, hogy Isten- és emberkapcsolatunkkal a teremtett világ védelme szoros összefüggésben áll. Ha tisztelettel bánunk a természettel, az segíti az embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat is, ami által szeretetteljesebb emberekké válhatunk. 

Nem mindennapi cselekedet, hogy a világ egyik vezető egyházi személye első önálló körlevelében a környezetvédelem fontosságára hívja fel a társadalom figyelmét.

Valóban, Ferenc pápa ezzel igen „magas polcra” teszi a témát, de nem előzmények nélkül. Embertársainkkal és a természettel való harmonikus viszony a névadójának, Assisi Szent Ferencnek is szívügye volt. A 19. század végétől pedig a pápák számos ún. „szociális körlevelet” jelentettek meg, amelyek az emberhez méltó élet feltételeiről szólnak. A Laudato si’ is ebbe a sorba illeszkedik, kiemelve a teremtett világgal való kapcsolatunk jelentőségét. Továbbá van még egy kortárs egyházi vezető, az ortodox Bartholomaiosz, akit sokan csak „zöld pátriárkának” hívnak. Ferenc pápa, a katolikus hagyomány mellett, szívesen idézi őt is. 

A teremtésvédelem a Szentírás első lapjain is megtalálható.

Emberként arra kaptunk meghívást, hogy „műveljük és őrizzük” azt a kertet, azt a teremtett valóságot, amely körülvesz bennünket. Ez a lelki útravaló a jezsuita rend számára is igazodási pont, melyre az „idők szava” és az egyházfő is ráerősít. Az is figyelemreméltó, hogy a körlevél kapcsán más vallások képviselői, sőt egyháztól független személyek és szervezetek is bekapcsolódtak egy közös párbeszédbe. Hiszen mindnyájunkat érintő kérdések ezek, és mind találkozunk bizonyos válságjelenségekkel, mint a biodiverzitás csökkenése, a nyári aszály vagy a szélsőséges téli időjárás, és a sort sajnos még sokáig lehetne folytatni.  

Ezekből a felismerésekből született meg az Átfogó ökológia fórumsorozat? 

Pontosan. Vízi Elemér provinciális atya 2020 környékén folytatott beszélgetéseket Benedek József professzorral a teremtésvédelem kérdéseiről. Közösen fogalmazták meg azt a szándékot, hogy a magyar jezsuiták szellemi műhelye, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia ökológiai sorozatot indítson. Magam 2021 őszén kapcsolódtam be a közös alkotómunkába, melynek eredményeképpen 2022 januárjában egy 8 részes fórumsorozat indult el „Átfogó ökológia” címmel. Ferenc pápa kiemeli, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatban nem fókuszálhatunk csupán egy területre, hiszen ez életünk több dimenzióját is érinti. Ezért tűztük ki mi is az „átfogó” megközelítést a sorozatban, amelyet élénk érdeklődés kísért. 

Az előadásokon hónapról hónapra egy papi személy és a tudomány egy jeles képviselője folytatott párbeszédet. Mi jellemezte a sorozat tematikáját? 

A párbeszéd a hit és a tudomány között, ami a később megjelent kötet alcíme is lett. A fórum alkalmain lelki-teológiai megközelítést hallhattunk, melyet egy természet- illetve társadalomtudományi olvasat egészített ki. Ezt követően pódiumbeszélgetéssel folytatódtak az estek, melyek során az előadóinkkal beszélgettünk a közönség bevonásával. Csakhamar bebizonyosodott, hogy létezik olyan előrevivő párbeszéd, amely mentén egymást kiegészítő igazság rajzolódik ki, nem ellentétpár. A beszélgetés minden alkalommal megerősítette a hallgatóságot abban, hogy a hit értékes szempontokat tud felsorakoztatni a mélyebb okokkal kapcsolatosan. Hasonlóképpen a tudomány – megfigyelések és elméletek segítségével – fontos rendszert dolgoz ki az emberiség szolgálatára. Mindeközben hit és tudomány egységet alkot egymással, csak éppen más oldalról tekintve arra az egyetlen valóságra, amelyben élünk. 

A zöld gazdaság témaköre ezt a két oldalt milyen párbeszédre hívta? 

A gazdaság átfonja a hétköznapi életünket. A kérdés az, hogy a tevékenységeinket képesek vagyunk-e úgy végezni, hogy egyúttal olyan harmonikus kapcsolatra törekszünk a teremtett világgal, mely hosszú távon is fenntartható. A gazdasági tevékenység is a teremtéshez való kapcsolódásunk egy módja. A lényeg a hozzáállásban rejlik, hogy tisztelettel bánunk-e az anyagi valósággal, és őrizzük-e értékeinket. A zöld gazdaság témakörét feldolgozó estünkön dr. Baritz Laura domonkos nővér megmutatta, hogy mindaz a tudás, amit közgazdászként szerzett, hogyan kapcsolható össze hivatásával. Az esten elhangzott, hogy egy igazán „nyereséges” gazdaság elsősorban nem az egyén gazdasági haszonszerzésére, hanem a közjóra irányul. Ezt pedig akkor tudjuk a leginkább elősegíteni, ha jó irányban állnak a belső iránytűink. Az anyagi világot szemlélve elsősorban nem a birtoklás, hanem az odaadás lehetőségét kellene észrevennünk. 

A nem hívőknek talán ez a gondolatiság nehezebben fogadható be.

Hiszem, hogy a lelkiismeretén keresztül erre mindenki képes ráérezni, még az is, aki nem tartja magát hívőnek. A szeretetben áll az élet kiteljesedése, melynek felismeréséig minden ember eljuthat. Nem is kell messzire menni, elég, ha kirándulunk egyet a természetben. A teremtett világ szépsége és az arra való rácsodálkozás lehetősége mindannyiunk számára adott. Ha engedjük, hogy ezek a csodák megérintsék a szívünket, akkor hála ébredhet bennünk. Ez a lépés vezet oda, hogy szívesen tegyünk másokért és a környezetünkért. Így válhatunk azzá, akik igazán vagyunk. 

Arra is keresték a válaszokat, hogy egy közösség mitől válhat fenntarthatóvá? 

Igen, és ehhez a teremtett világot összefüggéseiben kell látnunk. Emberi személyként több közösségnek és a társadalomnak vagyunk a részei. Ez a sorozatunk tematikájában többször is előkerült. A zöld gazdaság, a fenntartható életmód és az éghajlatváltozás kérdésein túl a szegénységről, a társadalmi igazságosságról és az emberi közösségek fenntartható működéséről is beszéltünk. Ezeken a beszélgetéseken többek között dr. Salamin Géza, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, dr. Török Csaba, az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, Zlinszky János professzor úr, valamint Székely János püspök atya osztotta meg velünk gondolatait. 

A fórumsorozat befejeztével milyen konklúziókat vontak le? 

Elsősorban azt, hogy a felsorolt témák nem választhatók el egymástól, és felelősségünk ezt a felismerést másokkal is megosztani. Gondoljunk csak arra, hogy ha már az óvodás és kisiskolás korú gyermekekkel is a természetet járjuk, mutathatunk számukra egy utat, amelyen keresztül kapcsolódhatnak a természethez. Miközben felfedezhetik a csodáit, önismeretükben is fejlődhetnek. Egy közös kirándulás vagy kertészkedés pedig közösségi érzésüket is megerősíti. Előadásainkon többször elhangzott az is, hogy egy olyan lakókörnyezet, amely összhangot képez a természettel, segíti az emberi növekedést. Ahol pedig megbomlik az ember és a természet harmóniája, ott ez a társadalomra is visszahat, a testi-lelki egészség kárára. Ferenc pápa a remény hangján szólva azt is kiemeli, hogy mindig tehetünk valamit, amivel jobbá tehetjük a világot, akármilyen kis lépésről is legyen szó. 

A fórumsorozat anyaga „Átfogó ökológia” címmel kötet formájában is hozzáférhető. Előadóink tanulmány formájában is megfogalmazták gondolataikat, az előadások utáni párbeszédre is reflektálva. Így készült el a 16 írásból álló kötet, amely a Jezsuita könyvkiadó gondozásában jelent meg tavaly ősszel. 

Várható a sorozatnak folytatása? 

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia „Ökológiai műhelyének” tevékenysége tovább folytatódik. Nagyon öröm számomra, hogy a fórumsorozat előadóihoz több akadémiai személy is csatlakozott. Közösen gondolkodva azt keressük, hogy miként tudnánk az említett tudatosodási folyamatot segíteni. Szellemi műhelyként impulzusokat, alternatívákat szeretnénk kínálni az egyház és a társadalom számára. Az idei évben a „reziliencia” témájában szervezünk konferenciát, amely a lelki, a fizikai és a társadalmi tekintetben vett ellenálló képességgel foglalkozik. Bízunk benne, hogy továbbra is be tudjuk vonni az egyház és a tudomány képviselőit egy közös útkeresésbe, a párbeszéd légkörében.